Aranybánya

Ha én Tatabánya-drukker lennék, most dühömben az asztalra, rosszabb esetben az asszonyra csapnék, majd a hétfői Nemzeti Sport 4. oldalát annak rendje s módja szerint összetépném, oszt nagy lendülettel kihajítanám a kukába. Ott egye meg a fene!

Mert ha Tatabánya-drukker volnék, nem venné be a gyomrom Török József szavait, hogy aszongya: „az ősszel erős keretünk volt, edzőproblémák miatt vagyunk most kieső helyen."

Kösz szépen.

Kicsit későn jutott erre a felismerésre a Tatabánya ügyvezetője, aki ráadásul semmi biztatóval nem kecsegtet a jövőre nézve.


Sőt mi több, gyakorlatilag elbúcsúztatta a csapatot az élvonaltól, és ehhez még egy könnycseppet sem morzsolt el a szeme sarkában, hogy legalább hamis illúzióba ringassa a még kitartó szurkolókat: neki is fáj.

Török Józsefnek nem fáj semmi. Inkább realista és büszke, amiért sikerült élcsapatoknak eladni a klub legpiacképesebb futballistáit.

Hogy ilyenek valóban voltak Tatabányán, az majdnem annyira friss hír, mint Koszovó függetlenségének tegnapi kikiáltása.

Tudniillik egész ősszel mást sem hallottunk, láttunk, mondtunk, írtunk, csakhogy a kék-fehér együttes rossz, úgy, ahogy van.

Játékoskerete gyenge, telis-tele „enbékettes" szintű focistákkal, őszi öt pontja pedig azt jelzi, hogy picit még túl is vállalta magát.

Na már most, Tatabánya-drukkerként kicsit pipa lennék, hogy az Újpest, a Debrecen és a Honvéd tőlünk igazol, ráadásul még csak nem is a ligacsapatába vagy a kispadra.

A legközelebbi szurkolói ankéton véleményt formálnék elképedésemről, és feltennék egy kérdést Török Józsefnek: cégvezetőként tényleg elégedett-e, hogy bár Hajdú Norbert, Takács Marcell, Filó Tamás és Vukasin Polekszics (korábban Dorge Rostand Kouemaha) játékjogáért bajnoki címre esélyes klubok fizetnek milliókat, de Tatabányán ugyanők a kiesés szélére sodorták a csapatot?!