Magyar győzelmekre várva

Az Italienisches Dörfchen Drezda kellős közepén, szemben a Zwingerrel és a Frauenkirchével, várja a vacsorázni igyekvő ínyenceket – 2007 novemberének utolsó előtti péntek délutánján pedig a másnapi Universum Champions Night mérlegelésére érkező bokszolókat. A puccos étterem asztalainál bábeli hangzavar, az argentin és a panamai tábor már legalább egy órával a súlyellenőrzés előtt elfoglalja helyét. Látszik, Rubén Acosta és Tito Mendoza számára életük nagy eseménye a Balzsay Károly, illetve az Erdei Zsolt elleni címmeccs.

A magyarok szép komótosan, pár perccel a ceremónia kezdete előtt lépnek be, az esélyesek nyugalmával. A helyi és a Magyarországról érkező tévéstáb egyaránt „Madár” és „Karesz” kegyeit keresi, no és a 43 éves ringlegendáét, Virgil Hillét, aki cirkálósúlyú világbajnoki címének megvédésére készül a török–német Firat Arslan ellen.

Az RTL Klub csapatával érkezett meg Szántó Imre is, az egykori szövetségi kapitány, Kovács István elválaszthatatlan mentora, aki ezúttal sem tagadja meg önmagát.

– Karesz, melyik srác az ellenfeled?

– Az a rokonszenvesnek tűnő fickó ott a szomszéd asztalnál!

– Tényleg? Azt hittem, az a szakállas, sapkás ürge. Sokkal jobban jártál volna vele.

Utóbb kiderül, a „szakállas, sapkás ürge” Rubén Acosta edzője, és túl van a hatvanon…

Persze Öcsi bácsi rögtön felismeri Virgil Hillt. Nincs nehéz dolga, autogramkérők hada ostromolja az 1984-es Los Angeles-i olimpia középsúlyú ezüstérmesét, aki később a profik között öt alkalommal koronáztatott világbajnokká, s még 43 évesen is félelmetes kondíciónak örvend.

„Az előbb véletlenül meglökött, olyan kemény a karja, mint a szikla. Nem lesz könnyű dolga a töröknek…” – mondja Szántó Imre.

Hill nemcsak kemény fickó, hanem készséges is. Kérésünkre megszakítja az aláírásakcióját, és elárulja, mi a két és fél évtizedes profi karrier titka: „A sportág iránti alázat és az egészséges, sportszerű életmód. Nagyon vigyázok magamra, nem vagyok rabja semmiféle káros szenvedélynek, és nagyon tisztelem az ellenfeleimet. Így nem érhet kínos meglepetés. Lehet, hogy legyőznek – erre már hat alkalommal volt példa a pályafutásom során –, de ha valaki legyőz, annak nagyon meg kell dolgoznia érte.”

Közben menetrend szerint folyik a mérlegelés, derekasan pózolnak a gladiátorok a fotósoknak.

Amikor az Erdei – Mendoza páros kerül sorra, Madár mosolya az őszintébb. A panamai fiú arcán a szorongás jeleit véljük felfedezni.

Acosta bátornak mutatja magát – elárulja, amatőr korában 42 meccset vívott, ebből negyvenet nyert meg két döntetlen mellett –, de amikor Balzsay megfeszíti a bicepszét, egy lyukas garast sem adnánk a dél-amerikai sikeréért. Amúgy Erdei és Balzsay is húszhúsz dekával nehezebb az ellenfelénél, de mindketten bőven a súlyhatár – 79.3 kg, illetve 76.2 kg – alatt vannak. Bedák Zsolt és a francia Nordine Barmou egyaránt 55.3 kilóval mérlegel a kispehelysúlyú ütközet előtt.

Most már semmi sem állhat a szombati szorítóparádé útjába. Legfeljebb az Elba árvíze, de arra 2002 óta nem volt példa…