Dínom-dánom a hollandoknál

Másképp aligha lehettünk volna oly gazdag dínom-dánom részesei, mint amilyenbe hétfőn belecsöppentünk a hollandok Albufeira melletti főhadiszállásán, a napfényben és luxusban fürdő Sheraton Algarve Szállóban.

Nem olvas és nem tévézik

"Szerelem vagy gyűlölet, középút nincs, és ez sohasem lesz másképp – osztja meg a maga szkeptikus álláspontját a holland sajtóval "ápolt" viszonyáról Dick Advocaat szövetségi kapitány. – Az igazat megvallva, nem tudom, hogy a négy közé kerüléssel enyhültek-e a kritikák, mert nagyon ritkán olvasom az újságokat és nézem a tévét. De azzal tisztában vagyok, hogy Hollandiának mindig mindent meg kell nyernie, különösen, ha a németek az ellenfelek, és ha nem sikerül, akkor a kapitánynak kell elvinnie a balhét. Remélem, legalább önök belátják, hogy ilyen igényeknek megfelelni nem könnyű feladat." Advocaat keserűen megjegyzi, hogy szerinte odahaza nem fogták fel, milyen lehetőség előtt áll a csapat, és milyen könnyű otthonról megbontani az egységet – nem titkolja, jólesett neki, hogy a miniszterelnök egy interjúban egyértelműen kiállt mellette.

Advocaat az egységről beszélt, adja magát a kérdés, hogy ahol világsztárok ülnek a kispadon, ahol Patrick Kluivertnek négy mérkőzésen egyetlen percnyi játéklehetőség sem jut, ott fenntartható-e a csapategység?
"Magam is belátom, hogy ez rendkívüli helyzet, és nem győzöm dicsérni a stáb tagjait, hogy sokat beszélgetve kezelni tudjuk az óhatatlanul lappangó feszültséget – fejtegeti a kapitány. – Én úgy érzem, hogy a felkészülés és a torna során együtt töltött idő egységessé kovácsolta a keretet, a csapatszellem jó, mindenki egyformán dolgozik a közös cél érdekében. Nézzék, eddig nem játszottunk igazán jól, a nagy meleg is megviselt bennünket, mégis itt vagyunk – mi ez, ha nem az egységesség megnyilvánulása?" ---- Aztán jönnek a taktikai kérdések. Miért lépett vissza a kapitány az Eb előtt próbálgatott kétékes játéktól az egycsatáros szisztémához? "Azért, mert az egyszerűen nem működött. Robben akkoriban sérült volt, Overmars és Van der Meyde sokat kispadozott a klubjában, és mivel kiváló gólvadászaink vannak, megpróbáltuk az együttes szerepeltetésükkel megoldani a problémánkat. Nem sikerült – magyarázza Advocaat. – Azt viszont, hogy egy csatárral játszanánk, meg kell cáfolnom. Nekünk három támadónk van, Van Nistelrooy mellett a két szélső, Robben és Van der Meyde. Előfordul, hogy visszavontabban játszanak, és ilyenkor Ruud elszigetelődik egy kicsit, mint a svédek ellen, de higgyék el, ez nem az én kérésemre történik. A pályán ott az ellenfél is, alkalmazkodni kell a játékához. Azt viszont magam sem értettem, hogy miért cserélgették az oldalakat, rájuk is pirítottam a szünetben." ---- "A szabadrúgások és a szögletek miatt keveredtem át a túloldalra, és való igaz, néha kicsit hosszabban ott ragadtam" – világítja meg a helyzetet Arjen Robben, aki három társával, Rafael van der Vaarttal, Johnny Heitingával és Wilfred Boumával átvette a sajtótájékoztató színpadát Advocaattól. Az arcvonásaiban csöppnyit Zidane-ra emlékeztető Robben kapja a kérdések többségét, ami érthető, hiszen a csehek elleni lecserélése miatt kapta Advocaat a legtöbb kritikát, a svédek ellen ő lőtte be a mindent eldöntő tizenegyest – meg különben is, elkötelezte magát az Abramovics-armadához, a Chelsea-hez, ez manapság a legizgalmasabb dolgok egyike. Robben megnyugtat mindenkit: legközelebb is vállalja a büntetőrúgást. "Ez a párbaj óriási nyereséget jelent nekünk, lélekben még erősebbek lettünk – mondja, majd jelzi: lehet, hogy az egyébként nagyra tartott portugál csapat ellen nem is lesz szükség tizenegyesekre, mert ő például egyre jobban megérti magát Van Nistelrooyjal…
Heitinga együttérzően szól a Luis Figo vállát nyomó különlegesen nagy teherről, Bouma ugyan nem tudja kihez mérni Cristiano Ronaldót, de nagyra értékeli a tudását, Van der Vaart pedig a világért sem állna be az Advocaatot kritizálók sorába, "bár azért visszatehetne a csapatba" – húzza félmosolyra a száját. Az elődöntőbe jutás meg igenis siker – ezzel zárul az érdemi mondanivaló.
Egy héttel ezelőtt válságot tanulmányozni érkeztünk a déli tengerpartra, de már akkor, a csehek elleni vereség másnapján érzékeltük, hogy sem a táborban, sem a szurkolók körében nincs nyoma pániknak. Azóta meg? Az errefelé vörös színű föld mintha narancssárgává "hollandult" volna, a németalföldi focituristák meg mintha átvették volna a hatalmat a tengerparti város utcáin. Erősen remélik, hogy a legutóbbi kontinenstorna elődöntőjét elveszítő nemzetek csatáját ők nyerik meg – és nekik jut az akkor az olaszok által a kárukra eljátszott szerep: elbúcsúztatni a házigazdát.
Egy egész országgal kell megküzdeniük. A Bar Tianica ugyan nem a Sheraton, de az élet itt is zajlik. Miközben az egyik asztalánál sorainkat írjuk, a pultra árnyékot vető "Forca Seleccao 2004" feliratú sál és egy portugál zászló minket legalábbis figyelmeztet: a holnapi elődöntőben kőkemény ellenfél vár a holland csapatra. Az lesz csak az igazi, asztalroskasztó nagy falat!