Hazai pontmentés a hajrában

Fájdalom, a látogatottságon nem igazán látszott, hogy két, a bajnokságban jó pozícióban álló csapat futballozik a gyepen, na de a mostani, hatszázas nézőszámmal bíró meccsek korában a bő kétezer tagos megjelenést is illik megbecsülni. Főleg, hogy könnyen lehetnek itt többen is, hiszen ha tovább esik egy-két Celsius-fokot a hőmérséklet, Siófok újra turistaparadicsom lehet – az úszók helyett a jégtáncosoké. Komolyan: a téli idillből már csak a jegesmedvék hiányoztak.
Ha már oly csúnya hideg volt ezen az estén Siófokon, a helyi ultrák befűtöttek kissé maguknak, és egy narancssárga füstbombával igyekeztek színt vinni szurkolásukba. Lehet, hogy ezáltal a fanatikusok lelkesebbek lettek, a futballistákon azonban nem látszott, hogy bármi is feltuningolta volna őket. Mindkét edző a biztonsági játékot tartotta a legfontosabbnak, mert bölcsen belátták, hogy az egy pont is több a nullánál, ám így a nézők bizony fásultan nézték a nem kifejezetten bizalomgerjesztő játékot. A Siófok ugyan többet próbálkozott, ám vagy támadói cifrázták túl a helyzeteket, vagy Varga II György asszisztens meglendülő zászlaja jelentette a hazai akciók végét. Igaz, legalább néhány távoli kapura lövést felvéshettünk a siófokiak jóvoltából, míg a győriek az első félidőben mintha a pályán sem lettek volna. Mivel a hazai csapat vélhetően nem saját maga szórakoztatására futkározott a két tizenhatos között, higgyük el, hogy igenis ott voltak.
Harminc perc múltán azért kicsit feltámadtak a látogatók, két, valamilyen szinten veszélyes lehetőségük közül az egyiket az oldalháló, a másikat Csernyánszki Norbert kapus hárította, egy-két labda pedig Alekszandar Panticsban is elakadt, ami nem meglepő, hiszen nevezett úriember magasságában leginkább az Eiffel-toronyra emlékeztet. A siófokiak így áldhatták hosszú lábú társukat, egyedül Kuttor Attilát zavarhatta, hogy egy ízben az a hosszú láb éppen az ő fejét találta telibe – még jó, hogy csak a labdával. A félidő lezárásaként kevésbé pontosan célzott viszont Schwarcz Zoltán, aki néhány lépésről senkitől sem zavartatva bombázta a labdát az üres kapu fölé.
Az első játékrészben gól így nem született – de legalább egy helyzet már volt.

A bűnrossz első félidő után szerencsére sokat javult a játék a másodikra, így helyenként már igazi futballt is láthattak a didergő nézők. Újfent a Siófok kezdett támadni, rengeteg helyzete volt (lássuk be, az első félidőben látott egyetlen után ez azért jelentős előrelépés…), de Sebők Zsolt nagyszerű bravúrokat mutatott be. Bár a lelátóról úgy tűnt, hogy Kuttor Attila fejese után már a kapus is verve volt, a játékvezető végül úgy ítélte meg, hogy a labda nem jutott át a gólvonalon, így a siófoki gól elmaradt. A győri már nem, merthogy egy szabadrúgás után Branko Hucika jól lőtt a jobb alsó sarok irányába – ez a labda alighanem könnyűszerrel Csernyánszki Norbert zsákmánya lehetett volna, ám a kapust valami megzavarhatta, így a hatalmas potyagóllal máris előnybe kerültek a győriek.
Nem is volt más választásuk a hazaiaknak, mint rohamozni rendületlenül, és ezt meg is tették, ám a csatárok minden helyzetből képesek voltak elhibázni a kaput.
És mégis: amikor már úgy tetszett, azzal az egy talált góllal győz az ETO, érkezett Almir Filipovics, és gyakorlatilag az utolsó pillanatban mentett pontot csapatának. A bosnyák támadó mellett alighanem Csernyánszki örült a legjobban a gólnak…

Mestermérleg

Az első félidőben taktikusabban játszottunk, ám akkor kevesebb helyzetünk volt. Ha Schwarcz Zoltán belövi a végén azt a nagy ziccert, akkor szerintem eldőlt volna a mérkőzés. Biztos voltam abban, ha megszerezzük a vezetést, akkor nyerünk. Hogy végül megszereztük-e, azt nem tudom, hiszen nem tudtam megállapítani, hogy Kuttor Attila fejese után a labda áthaladt-e a gólvonalon… Nem sokkal később, sajnos, vezetést szerzett a Győr, így pedig már csak az egyenlítésért harcoltunk. Biztató, hogy a lendületünk a meccs végéig megmaradt.
Csank János a Siófok vezetőedzője


Úgy érzem, hogy ezen a mérkőzésen óriási csata volt a két csapat között, és reálisan nézve ez a döntetlen a megfelelő eredmény. Hozzáteszem azt is, hogy véleményem szerint igencsak jó iramú mérkőzést láthattak a nézők, amelyen mindkét csapat helyenként ügyesen futballozott. Csalódott igazából azért lehetek, mert a találkozó végén kaptuk a gólt, így egy már megnyert mérkőzést sikerült végül döntetlenre hozni.
Tamási Zsolt a Győri ETO vezetőedzője