Népsport: keret már volt – fél évvel a világbajnokság előtt

A FIFA stockholmi kongresszusa a végül visszalépő svédekkel szemben 1932 májusában döntött úgy, hogy 1934 nyarán Olaszország lesz a 2. labdarúgó-világbajnokság házigazdája. Mivel Európába került át a vb, remélhető volt, hogy az 1930-as uruguayi bemutatkozáshoz képest sűrűbb lesz a mezőny, nagyobb az érdeklődés, és a vb-történelemben először selejtezőt is kell játszani.

Mivel 1930-ban 13 csapat nevezett (Európából négy vállalta, hogy áthajózik az óceánon vb-meccseket játszani), négy évvel később pedig már 29, a 16-os tábláig előmérkőzéseken keresztül vezetett az út. A mieink Ausztriával és Bulgáriával kerültek hármas csoportba, de nagyon nem kellett aggódni, mert kettő jutott tovább, és 1934 tavaszán mi kétszer (4:1 és 4:1), az osztrákok egyszer (6:1) elkalapálták a bolgárokat, és a hátralévő meccseket már le sem játszották.

De az MLSZ-ben már jóval korábban pontosan tudták, hogy a Jóisten sem ment meg minket a világbajnoki részvételtől, hiszen már hónapokkal a selejtező előtt, 1933 decemberében akkurátus      „féléves terv” készült a magyar labdarúgás első vb-szereplésére.

„Nádas Ödönt az MLSZ elnöksége ismételten teljes bizalmáról biztosította és felkérte, vállalja a világbajnoki évben a magyar válogatott csapat vezéri tisztét – írta a Sporthírlap. – Ez kedden este történt. Nádas Ödön akkor még nem mondott igent, hanem közölte, hogy a szombati országos tanácsülés előtt még egyszer rögtönzött értekezletre kéri az MLSZ elnökségének tagjait, mert addigra bemutatja a világbajnokság előkészítését célzó tervét és csak annak előzetes biztosítása és végrehajtásban való teljes támogatás feltétele mellett vállalja a kapitányi tisztségét.”

Ezek után pedig nekiültek a munkának. Fábián Pállal, a Profi Labdarúgó-szövetség kapitányával Nádas (aki az MLSZ alelnöke és civilben a MÁV főmérnöke is volt) ki is dolgozta a következő hat hónap aprólékos tervét, benne a kerethirdetéssel az összes edzőtáborral és -mérkőzéssel – nem árt ismételni: hónapokkal a selejtező kezdete előtt… Nádasék terve két kőbe vésett dologból indult ki: 1. kijutunk a vb-re. 2. május 27-én 16 órakor egyszerre nyolc helyszínen kezdődik a nyolcaddöntővel a világbajnokság, és előtte 15 nappal, azaz május 12-én Svájcban, a FIFA főtitkáránál, a német Ivo Schrickernél kell landolnia a 22-es magyar keretet tartalmazó listának. „Ez annyit jelent, hogy legkésőbben május 10-én este már végleges névsort kell repülőpostára adni. A két szövetségi kapitány tehát úgy állította be a tervet, hogy május 10-én, áldozócsütörtökön rendezze az utolsó »kísérleti« válogatott mérkőzéseket, és este már ki is jelölje a 22 játékos nevét.”

A féléves tervben az amúgy már a korábban február 11-re lekötött a szófiai „világbajnoki előmérkőzést”      (végül csak márciusban nyertünk Sárosi, P. Szabó, Toldi és Markos góljával 4:1-re) is tartalmazta, ám mert ezt még Nádas és Fábián rábólintása nélkül egyeztették, felvetődött, hogy jó lenne két héttel később játszani – ebből lett aztán március 25.

„Február és március a bajnokság, április a válogatott előkészítése, május pedig a világbajnokság jegyében pergeti az eseményeket.”A nagy előkészítésben persze húsvétkor a profi bajnokság szünetelt, viszont az amatőr alszövetségek az ünnepi körmérkőzéseken Budapestre hozzák a vidék legjobbjait – épp csak azt nem írja a korabeli sajtó, hogy tessék, a nagy fővárosi profi kluboknak lehet közülük csemegézni.

Április 15-re Magyarország–Ausztria Európa-kupa-mérkőzést terveztek Bécsbe (1933-tól 1935-ig zajlott a harmadik alkalommal kiírt patinás közép-európai válogatott torna, az Eb egyik elődje), ez a találkozó létre is jött, de csak barátságos volt, az Ek-ban mindössze 1935 októberében csapott össze a két ősi rivális – meg aztán a világbajnokság negyeddöntőjében, de ezt 1933 decemberében még senki sem sejtette. A sorsolást ugyanis csak néhány nappal a május végi vb-rajt előtt ejtették meg a római Ambasciatori Hotelban, itt derült ki, hogy május 27-én 16 órakor kiemeltként játszunk Egyiptommal a nápolyi Giorgio Ascarelli Stadionban.

A szófiai selejtezőtől egészen a húsvéti túrák befejezéséig a klubok rendelkeztek játékosaikkal, de április 8-tól kezdve a szövetségi kapitányok már ragaszkodtak ahhoz, hogy „semmilyen mérkőzéseltolás, túravállalás, vagy akár túra érdekében hétközre tett bajnoki meccs ne legyen”.Nádas és Fábián úgy tervezte, hogy május 6-án zárul a bajnokság, négy nappal később pedig már „a legerősebb magyar válogatott csapat és a tartalékcsapata Áldozócsütörtökön Budapesten fog játszani”.

És május 10-én este el is készül a végleges 22-es vb-névsor (hogy 12-én legkésőbb a légiposta Svájcban érjen, ugye...), és „nagyon érdekes lesz ez a 22 név, mert terv szerint a nevezésnél még 3 kapus, 4 hátvéd, 5 fedezet, 4 szélsőcsatár, 6 belsőcsatár lesz majd a listán, de a belső csatárok közt lesz olyan is, aki számba vehető fedezetnek is. A három kapus benevezése azért történik, mert a hátralevő időszakban még baj is történhetik és akkor az Olaszországba utazó csapat egy kapussal maradna, ami a legnehezebben volna elviselhető.”

Mindeközben a Nemzeti Sport körkérdésben tesztelte a magyarországi vb-lázat, de 1933 decembe­rében olyan nagy hőfokkal még nem találkozott. „Hol vagyunk mi kérem még a világbajnokságtól? Tetszik látni, a románok már játszottak világbajnoki selejtezőt, a jugoszlávok is, Dél-Amerikában is viaskodnak – olvastam –, a csehszlovákok is játszottak már a lengyelekkel, a svájciak nemcsak játszottak, hanem már óvtak is. És mi? Mi még le sem kötöttük a selejtező meccset... Majd valamikor áprilisban hirtelen eszükbe jut, kutyafuttában lekötik, nem készülünk, kikapunk, s aztán süthetjük a világbajnokságot.... De úgy kell nekünk. Hej, ráérünk arra még... Kérem, én csak azt mondom, hogy minél több játékost kivinni s lehetőleg egy elnököt se. Elég a két kapitány és egy masszőr. Minek ide elnök? Egyszer láttam egy kövér elnököt. Peckesen sétált bent a salakpályán. Mondhatom olyan... Úgy nézett ki, hogy az egész tribün a hasát fogta...”Summa summarum, messze voltunk még a mai, már-már steril, a FIFA által minden porcikájában szabályozott futballvilágtól.

Nádas Ödön feje tehát a vb-keret miatt főtt, az MLSZ pénztárosáé meg amiatt, hogy a magyar futball miként vesz egyáltalán részt a nagy seregszemlén. „A helyzet az, hogy a világbajnokságra nincs pénzünk”– jelentette ki határozottan, de máris konkrét tervekkel rukkolt ki. Az Újpest, a Hungária és a Ferencváros három tavaszi, egymás elleni meccsén ugyanis, a lelátó népének adakozókedvében bízva, „világbajnoki adományjegyeket”árultatna. „Higgyék el, hogy az embernek több gondot okoz a világbajnokság, mint például az üzlete. Pedig az üzlet is elég gond. Most 1933-ban...”– tette hozzá a derék pénztáros.

Nádas Ödönnek meg nem volt elég baja az egész nemzet által izgatottan várt (ekkor még) 25-ös névsorral, a Podmaniczky utcai MÁV-kórházban is jelenése volt: „Valami összenőtt a hasamban, aminek nem kellett volna. És mikor lesz az operáció? Egyelőre nem lehet. A szívem nem bírja. A tüdőm sincs még rendben. Még most is sínyli azt az esős edzést az őszi magyar–olasz előtt. Azért a szövetségi kapitánynak jobban kellene vigyáznia magára most, a világbajnokság előtt.”

A kapitány annyira azért nem volt „maródi”, hogy ne tudta volna lediktálni fél évvel a világbajnokság és három hónappal a selejtező kezdte előtt a listát. Eszerint      („Az óvatos kapitány ABC-sorrendben diktálja a neveket, nem lehet összeveszni!”)kapusok: Alberti, Dénes, Háda; hátvédek: Bíró, Sternberg, Tőrös; fedezetek: Laky, Móré, Palotás, Sárosi, Seres, Szalay, Szűcs; csatárok: Avar, Fenyvesi, Kemény, Markos, Nemes, Polgár, Serényi, Sztrigán, Tamássy, Titkos, Toldi, Vincze.

Amúgy, ez csak játék a nevekkel, Háda mellett a hungáriás Szabó Antal utazott kapusként Itáliába, Tőrös helyén Futó Gyula és Vágó József mehetett védőként, a fedezetsorból szinte senki sem maradt az eredeti névsorból, még a támadók nagyja volt az, aki tényleg ott lehetett a végül negyeddöntőig jutó első magyar vb-csapatban.