Karrierépítés – Thury Gábor publicisztikája

Szaúd-Arábiában is lezárult a labdarúgók átigazolási időszaka, a Saudi Pro League egyik élcsapata, az Al-Ittifak megszerezte a 33 éves Jordan Hendersont a Liverpooltól, a jamaicai válogatott szélsőt, Demarai Grayt (27) az Evertontól, a PSG-től a 90-szeres holland válogatott középpályás Georginio Wijnaldum (32) jött, a Lyontól a francia csatár Moussa Dembélé (27). A klub – amelynek Steven Gerrard a szakvezetője – meg akarta kaparintani a magyar válogatott 26 éves, 44-szeres válogatott csatárát, a Freiburg együttesével a 2023–2024-es kiírásban az Európa-liga csoportkörébe jutó Sallai Rolandot is. Állítólag a Bundesligában megkereshető pénzének ötszöröséért. A csehek elleni 1–1-et követően lapunk rákérdezett a hír valóságtartalmára, a futballista a következőt válaszolta: „Igen, igaz a hír. De nem szeretnék belemenni. Szeretnék a Freiburgra és a válogatottra koncentrálni.”„Igen, igaz a hír. De nem szeretnék belemenni. Szeretnék a Freiburgra és a válogatottra koncentrálni.”

Csupán tájékoztatásul: a támadó iránt az olasz Serie A-ból a Fiorentina és a Lazio is érdeklődött.

Nem könnyű ellenállni az arab csábításnak. Bizony, nem az ezeregy éjszaka meséiről van szó, hanem a valóságról, rengeteg pénzről. Az első fecske, Cristiano Ronaldo (Al-Naszr) 2023. januári érkezése óta felgyorsultak az események, mára úgy alakult a helyzet, hogy a világ tíz legjobban kereső labdarúgójából nyolc a Saudi Pro League-ben lép pályára. Ronaldo (200 millió eurót keres évente), Karim Benzema (Al-Ittihad, 200 millió), Neymar (Al-Hilal, 180 millió), N’golo Kanté (Al-Ittihad, 108 millió), Sadio Mané (Al-Naszr, 40 millió), Henderson (36 millió), Rijad Mahrez (Al-Ahli, 30 millió), Kalidou Koulibaly (Al-Hilal, 30 millió). Rajtuk kívül a teljesség igénye nélkül néhány Szaúd-Arábiába igazoló név: Alekszandar Mitrovics, Szergej Milinkovics-Szavics (mindkettő szerb, Al-Hilal), Fabinho (brazil, Al-Ittihad), Marcelo Brozovic (horvát, Al-Naszr), Roberto Firmino (brazil, Al-Ahli). A felsoroltak valamennyien idősebbek Sallainál.

Emlékezzünk: Dzsudzsák Balázs a karrierépítés címén igazolt a dagesztáni Anzsi Mahacskalához. Igaz, előző klubja, a holland PSV – amellyel holland bajnok (2008) és Szuperkupagyőztes (2008) lett, továbbá három idény alatt 114 mérkőzésen 44 gólt szerzett – úgymond visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: az oroszok 14 millió eurót fizettek a magyar futball akkori legnagyobb ígéretéért. Huszonnégy esztendősen, 2011-ben az Oroszországba igazolása itthon nagy visszhangot váltott ki, a nagyközönség egy része szakmailag visszalépésnek tekintette, mondván, tudásának kibontakozását elősegítő, fejlődését inspiráló bajnokságot kellett volna választania. Más kérdés, tegye a szívére a kezét, aki a cirka évi egymilliárd forintos (!) fizetést képes lett volna visszautasítani. A döntés szakmaiságát a menedzsment azzal próbálta erősíteni, hogy a világbajnok Roberto Carlos is az Anzsit választotta 2011-ben – 38 évesen. Nem mellékesen brazil honfitársa, Willian a Sahtartól érkezett 2013-ban jó korban, 25 évesen, de 11 meccs után a Chelsea-hez távozott. Samuel Eto’ót 2011-ben vásárolta meg Szulejman Kerimov, a kameruni válogatott csatár 30 évesen. 2011-től két idényt húzott le, évadonként 20.5 millió euróért, ezzel akkor ő lett a világ legjobban fizetett futballistája. Az ugyancsak 2011-ben érkező orosz Jurij Zsirkov 28 éves volt. A francia válogatott középpályás, Lassana Diarra a Real Madridban eltöltött idényeket követően 2012-ben költözött Oroszországba 27 esztendősen. A legfiatalabbként, 22 évesen az orosz válogatott Alekszandr Kokorin került az Anzsihoz 2013-ban – más kérdés, hogy egyetlen találkozón sem lépett pályára. Ebben az évben aztán ki is fújt a dagesztáni lufi.
Nem zárható ki, a DVSC-től még 21. születésnapja előtt a PSV-be igazoló Dzsudzsák Balázs karrierje az Anzsinál bicsaklott meg. A 2011–2012-es évad után 19 millió euróért a Dinamo Moszkva következett – állítólag a Liverpool és az Inter is képben volt –, három idényt követően (2012–2015) a török Bursa (2015–2016), majd a jelenlegi trendet megelőzve az Arab Emírségek (Al-Vahda: 2016–2018; Al-Ittihad Kalba: 2018–2020; Al-Ain: 2020). A Wikipedia szerint az oroszországi négy idény alatt 97 meccsen 13 gólt szerzett, az arab világban 83 találkozón 23 gól a mérleg.

A fentebb felsorolt labdarúgók közül négyen (Gray, Dembélé, Willian és Diarra) állnak korban viszonylag közel Sallaihoz, a többiek idősebbek – nem egy közülük jóval, csupán Kokorin fiatalabb.

Fogalmazzunk úgy, Sallai Roland – akinek az FC Barcelona korábbi sztárja, Andrés Iniesta volt a kedvenc futballistája – karrierépítés szempontjából nem tartotta megfelelő lépcsőfoknak a szaúdi ligát. Képes volt ellenállni a pénznek. Ezt leírni egyszerűbb, mint megcselekedni.

Sallainak Dzsudzsáknál két évvel idősebben lett volna lehetősége olyan klubhoz szerződni, amelynél nemhogy kolbászból van a kerítés, hanem aranyból… A Puskás Akadémiánál nevelkedő csatár és menedzsmentje azonban rögösebb utat választott az érvényesüléshez: noha a Palermo játékosaként pályára lépett a Serie A-ban, nem tudott gyökeret ereszteni. A laikusok akár visszalépésként is felfoghatták a ciprusi APOEL-hez szerződést négy évre, csakhogy a támadó megmutathatta magát a Bajnokok Ligája csoportkörében. Az itteni teljesítményének plusz a ciprusi bajnoki címnek köszönhetően felfigyelt rá a Freiburg, s meg is vette.

A sportoló édesapja, a korábban a magyar élvonalban futballozó Sallai Tibor (az 55-szörös válogatott Sallai Sándor testvére) egy 2023. januári interjúban elmondta, fia menedzserirodát váltott – a német céggel lejárt a szerződése –, egy olasz cég képviseli az érdekeit (talán ennek is tulajdonítható az itáliai klubok képbe kerülése). A váltásban az is szerepet játszhatott, a támadó legszívesebben Olaszországban játszana. Az idősebb Sallai hozzátette, fia kikéri a véleményét, de egyedül dönt a karrierjéről.

Felvetődik a kérdés, mit is jelent a karrier? Kinek mi, persze. Jómagam a karrier alatt elsősorban szakmai előmenetelt értek, Sallai esetében azt, hogy kerüljön minél jobb bajnokságba, erősebb együtteshez. Nem lehet azt mondani, hogy a szaúdi liga színvonala nem emelkedett az odaigazoló sztárok sokaságával, de az sem mindegy, mik a labdarúgó egyéni céljai. Lehet erre azt mondani, az ottani Pro League felvirágoztatása, de ne legyünk naivak: még ha remek futballisták is, javarészt túl vannak pályafutásuk zenitjén. Elsősorban a pénz motiválhatta őket, ahhoz fogalmaztak ideológiát. Ha az ott kapott összeget jól befektetik, még az ükunokáiknak sem kell egy percet sem dolgozniuk…

De maradjunk Sallainál: meggyőződésem, a családi háttér is segít abban, hogy jó döntés(eke)t hozzon – mint ahogyan Szoboszlai Dominik, Szalai Attila esetében is ez a helyzet, de talán Csoboth Kevin, a Dárdai fiúk is ide sorolhatók, ifjabb Lisztes Krisztián pedig még az út elején tart. A szülők, visszatekintve felnőttpályafutásukra, tisztában vannak a buktatókkal, hogy meddig építhető a karrier, mikor kell meghozni a döntést, hogy jó pénzért lehúzzon még néhány idényt, majd befejezze az aktív játékot. Némi túlzással az is megjegyezhető, a szülői ház a legjobb akadémia…

S nem mellékesen még valami: 26 évesen az embert még a becsvágy hajtsa, ne pedig a pénzvágy.

Főleg úgy, hogy aki elmegy profinak, eleve nem gombokért rúgja a labdát… Nem vagyok menedzser, nem tudom megmondani, mennyi van még Sallai Rolandban. Egyet tudok, ebben a korban még fejlődhet, például azt is célul tűzheti ki, hogy válogatottsági rekorder lesz. Nyilvánvaló, mielőtt menedzsmentet váltott, döntött, nem akar karrierje végéig a Freiburgban futballozni. Ez persze nem zárja ki, hogy akkor már Szaúd-Arábiában játsszon.

De csak akkor.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!