Összetört a kirakat – Moncz Attila publicisztikája

NEM ÚJDONSÁG, hogy a női kézilabda Bajnokok Ligájában szereplő csapatok közül a kétezres években néhányan olykor túlvállalják magukat. A Dream Teamként összerakott, Anja Andersen által fémjelzett Slagelse csak eggyel számlált több (3) Bajnokok Ligája-győzelmet, mint csődöt, a Larvikot a legutóbbi (2011) BL-diadala után nyolc évvel anyagi okokból a másodosztályba száműzték, az előző idény közepén pedig a háromszoros BL-első Vipers Kristiansand jelentett csődöt. Akkor az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) egyik illetékese nekem is azt mondta, soha többet ilyet. Nos, valóban, egyelőre nem lesz hasonló (bár a román csapatok esetében egy téli fejre állás bármikor benne lehet a pakliban), mert a Ludwigsburg nem az évad közben száll ki az elit ligából, hanem az EHF már kedden, egy hónappal a rajt előtt kizárta. (A norvég Sola kapta meg a helyét a főtáblán, az FTC csoportjában.) Természetesen anyagi okok miatt.

Furcsa ezt leírni német csapatról, de így volt, és a Ludwigsburg nagyjából csak magát okolhatja, hogy így járt. A sorozatban megnyert négy bajnoki cím (háromszor a duplázás is összejött!), az Európa-liga-siker, majd a 2024-es Bajnokok Ligája-döntő sem jelentett aranyfedezetű valutát a szponzoroknál. Pedig az első számú problémáról időben tudomást szereztek az illetékesek. A korábbi főtámogató, az Olymp divatcég még 2024 nyarán jelezte, hogy 2025 második felétől csak az addigi támogatási összeg töredékét tudja folyósítani. „A divatpiac megváltozott helyzete, illetve a saját döntésünk, amely szerint feladjuk a termékspecialista önmagunkat és inkább lifestyle brand leszünk, sok mindent átalakított. Megváltoztak a marketingcéljaink, csökkentettük a sporttámogatást, mert máshol hatékonyabban tudjuk felhasználni a pénzt” – jelentette ki Mark Bezner tulajdonos.

A hárommillió eurós büdzséből így egy rész kiesett, de amikor az anyagi gondok az idén nyáron jelentkeztek, majd július 22-én csődvédelmet kért a Ludwigsburgot működtető gazdasági társaság, még csak 500 ezres hiányról mertek beszélni a főnökök. A csődbiztos aztán megmondta, inkább kétmillió euró az a mínusz. Azért az nem mindegy, hogy a büdzsé hatodát vagy kétharmadát kell hirtelen előteremteni… Ilyenkor érdemes a felelős gazdálkodást annak tükrében megkérdőjelezni, hogy az előző idény közben sikerült szerződtetni a svéd válogatott Jenny Carls­sont, a svéd válogatott irányítóját. Hogyan, milyen anyagi bázisra építve?!

Mert az rendben, hogy a csarnokváltás szigorúan a számok alapján bejött a nevét időközben Bietigheimről Ludwigsburgra változtató klubnak. Nagyon szép teljesítmény, hogy sikerült megduplázni a nézőszámot, de az 1666-os átlagnézőszámra a német piacon nem lehet magas szintű profi bizniszt építeni. A férfi Bundesliga ezen adat többszörösével „dübörög”. A szponzori piacon pedig teljes lett a kudarc. Még most is kétszáz helyről várnak szponzori visszajelzést, de azért azt néhány héttel az évad rajtja előtt aligha lehet várni, hogy bárki is most akarjon hirtelen nagyot költeni. A csapat iránti érdektelenség pedig akkor mutatkozott meg teljes valójában, amikor a vezetők az egyik utolsó mentsvárként közösségi gyűjtésbe fogtak. Kétszázezer eurót reméltek az akciótól, a végén ennek az összegnek még a másfél százaléka (!) sem jött be. Mindössze 2720 eurónyi felajánlás érkezett, amiből még a profi keret legrosszabbul kereső játékosának egyhavi bére sem jönne ki.

Ezek tükrében nem volt meglepő a Ludwigsburg heti lépése, hogy a vezetők bárkit hajlandóak ingyen elengedni, aki talál magának csapatot. Holger Leichtle csődbiztos megmondta, jelen állás szerint lehetetlen a lyukakat befoltozni, ilyen helyzetben nem lenne etikus azt kérni a játékosoktól, várjanak, hátha lesz megoldás. „Aggódom a saját, de még inkább a csapattársaim jövője miatt. Az elmúlt öt idényben csodálatos időszakot töltöttünk el együtt. Mindig is azt mondtam, a miénk több mint egy család. Szerintem ha tudnának mutatni nekünk értelmes jövőképet, még lemondásokkal is vállaljuk a szereplést” – jelentette ki Xenia Smits csapatkapitány. Neki még ilyenkor, a keretek kialakítását követően is alighanem lesz lehetősége klubot találni (a hírek szerint magyar, dán és román ajánlat már befutott hozzá), de abban nem vagyok biztos, hogy például a szélsőknek (így a sérüléséből lábadozó Faluvégi Dorottyának) könnyű lesz máshol elhelyezkedniük. A németek különösen a válogatottjaik miatt aggódnak (Smits mellett Viola Leuchter, Mareike Thomaier, Jenny Behrend, Antje Döll és Lena Degenhardt is kerettag), hiszen Németország a télen – Hollandiával közösen – világbajnokságot rendez, amelyen a válogatott éremesélyesként áll rajthoz. Már ha mindenki egészséges és játékban van…

Emiatt persze fájjon a német szövetség (DHB) feje, különösen úgy, hogy azért ez a szervezet is jócskán benne volt a ludwigsburgi helyzet kialakulásában. Kétmillió eurós veszteség nem egyik napról a másikra keletkezik, a bajok egy részét már illett volna a licenceljárás során észrevenni – ehhez képest a Ludwigsburg végtelenül simán megkapta a versenyengedélyt a 2025–2026-os idényre. Ennek ismeretében vajon mire gondolt a költő, esetünkben Mark Schober, a DHB elnöke, amikor úgy kommentálta a helyzetet: „Ezen is látszik, mennyire nehéz profi női sportcsapatot fenntartani”. Ő és az emberei az első sorból nézték végig az előadást, mégsem vettek észre semmit. (Ezen az EHF is berágott, és nem csupán a Ludwigsburg, hanem a DHB ellen is jogi lépéseket tesz.) Néha nem ártana idejében gátat szabni a képmutató farizeusságnak, nota bene, el sem kellene kezdeni…

A riválisok a kötelező sajnálaton túl inkább tombolnak. Részben amiatt, hogy ha a Ludwigsburgot a bajnokságban sem engedik indulni, ami így mindenütt – a kieső hazai fellépés miatt – eurótízezrekkel rövidíti meg őket, részben pedig azért, mert a felelőtlen gazdálkodás miatt a múltbeli eredményeket is meg lehet kérdőjelezni. „Az ügy óriási imázsveszteség a német kézilabdának. De természetesen főképp a játékosoknak és az edzőknek keserű pirula, hiszen ők azt hitték, elképesztően megbízható klubnál írtak alá remek szerződést. Aztán kiderült, vicc az egész, és az is biztos, hogy nem két hete kezdődött. Tudatos csalásnak lehetünk szemtanúi, így szerintem azt is fel kell vetni, hogy vegyék el a csapattól legalább az előző idényben nyert címeit” – fejtegette Herbert Müller, a Thüringer HC vezetőedzője. Innen, Budapestről nézve erre aligha kerül sor, de azt is nehéz elképzelni, hogy az együttes elindul a Bundesligában. Ha meg is teheti végül, a pontlevonás garantálva van, a hírek szerint ha megindul a csődeljárás, mínusz nyolc pont lesz a kiindulási alap. Annál csak rosszabb forgatókönyvek léteznek.

Az egyetlen részsiker, hogy a Ludwigsburg keretein belül működő húsz csapatból kizárólag a profi női együttest, illetve az azt működtető gazdasági társaságot érinti az eljárás. A másik tizenkilencet nem, így legalább az abban szereplők nem érzik úgy magukat, mint akik a hetedik mennyországból pillanatok alatt a pokolba zuhannak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!