Válogatott: „Alakuljon bárhogy, egyik mérkőzéstől sem tartok”

– Hogy megy az orosz?
– Lelkesen tanulom – vágta rá a kazah Kajrat Almati játékosa, Elek Ákos. – Egy-két évbe beletelik, amíg perfekt leszek, de dolgozom az ügyön. Azért is erőltetem, mert ezzel is szeretném megadni a tiszteletet a kazahoknak. A harmadik napon már oroszul köszönve léptem be az öltözőbe, díjazták is a csapattársak.

– Március elején szerződött a Kajrathoz. Megszokta már Kazahsztánt?
– A jót könnyű megszokni. Már az első nap az volt a benyomásom, hogy minden szempontból profi körülmények közé kerültem, és ez az érzés azóta csak erősödött bennem. A következő történet apropója szomorú, mégis tökéletesen leírja a klub körüli viszonyokat. Miután az Európa-liga második selejtezőkörében kiestünk az albán Skënderbeuval szemben, a tulajdonosunk megkérdezte tőlünk, mi a baj, miért nem sikerült továbbjutnunk. Választ nem kapott, mert mindannyian szótlanul ültünk. Legfőképpen azért, mert egy rossz szavunk sem lehet, ugyanis semmiben nem szenvedünk hiányt, ami elengedhetetlen a jó szerepléshez, az adva van. Korábbi klubjaimnál is mindent megtettek azért, hogy jó körülmények között készülhessünk, folyamatos volt az építkezés, de itt a készbe csöppentem.

– Melyek a fő különbségek a magyar és a kazah bajnokság között?
– A kazahoknak minden évben van egy csapatuk, amely eljut a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga csoportköréig, a magyaroknak sajnos nincs. A Kajrat és az Asztana az aranyéremért küzdene az NB I-ben is, ám az itteni középcsapatok nem olyan erősek, mint az otthoniak. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az infrastrukturális helyzet Magyarországon jobb. Amíg el nem hagyjuk az Almati táblát, minden szép és jó, másutt viszont érnek kellemetlen meglepetések… A hazai pályánk füves és fűthető, de az idegenbeli meccseken hónapokon át csak műfüvön játszottunk, emiatt bajlódtam jó ideig a térdemmel – és emiatt maradtam le a válogatott két júniusi mérkőzéséről.

– Olybá tűnik, ha nem sérült, klubjában és a válogatottban is élvezi a szakmai stáb bizalmát.
– Ami tőlem telik, megteszem, hogy rendszeresen szóhoz jussak. Az almati karrierem úgy indult, hogy kényszerű okokból néhány meccsen belső védőként játszottam, később visszakerültem az eredeti posztomra, és azóta védekező középpályásként számolnak velem. Úgy gondolom, Bernd Storck is a „hatos” pozíciót szánja nekem – feltéve, hogy bevet.

– Mi szól a szerepeltetése ellen?
– Remélem, semmi. Egészséges vagyok, szerintem a formám is rendben. Az átállás nem okozott nehézséget, önbizalommal telve várom a lettek és a portugálok elleni selejtezőt. Nyugodt szívvel jelenthetem ki, boldog emberként jöttem haza.

– Mi kell ahhoz, hogy úgy is térjen vissza Kazahsztánba?
– Két jó eredmény. Nyilvánvaló, két teljesen különböző mérkőzés előtt állunk, az egyiknek mi leszünk az esélyesei, a másiknak nem. Lettország ellen fölényben kell lennünk, ám közben ügyelnünk kell az ellenfél kontráira. Portugália ellen ennek az ellenkezőjére lehet számítani, gyaníthatóan a vendégek birtokolják majd többet a labdát, mi a stabil védekezésre alapozhatunk, no meg arra, hogy a megszerzett labdával meglódulunk. Alakuljon bárhogy a forgatókönyv, egyik mérkőzéstől sem tartok. Annak örülnék, ha mindkét meccs végén együtt énekelnénk a Himnuszt a szurkolókkal.

– A legutóbbi három mérkőzésből, a Portugáliától, az Oroszországtól és az Andorrától elszenvedett vereségből kimaradt. Aligha bánja…
– A vereségeket természetesen bánom, de ha rajtam múlik, inkább próbáltam volna a pályán segíteni a csapatnak. A márciusi, lisszaboni selejtezőn azért nem játszottam, mert nem sokkal előtte igazoltam át a Kajrathoz, és a szövetségi kapitánnyal abban maradtunk, jobb, ha a beilleszkedésre összpontosítok. A másik két találkozót a már említett térdfájdalmak miatt kellett kihagynom, hét éve, vagyis amióta bemutatkoztam a válogatottban, ez volt az első alkalom, hogy sérülés miatt nem számíthatott rám a csapat. Ha valaki garantálná, hogy a következő hasonló esetre megint hét évet kell várnom, azonnal a tenyerébe csapnék.

– Azzal is kiegyezne előre, ha csütörtökön és vasárnap összesen négy pontot szerezne a válogatott?
– Azt vállalom, hogy Andorra ide, Andorra oda, a letteket le kell győznünk! Ha sikerül, a portugálok ellen játszhatunk egy nagyon jó meccset, amelyen nekünk nem lenne veszítenivalónk.

– A június végi egyik interjúban elárulta, a Kajrat öltözőjében „Andorrának” hívják. Még mindig ezzel heccelik?
– Már nem. Ez a történet hamarabb lecsengett ott, mint idehaza.

– Feltételezem, nem vágyik újabb becenévre.
– Persze hogy nem! Csupán arra vágyom, hogy a gratulációkat fogadhassam a válogatott mérkőzések után.

A VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Megyeri Balázs (Greuther Fürth – Németország), Kovácsik Ádám (Videoton FC)
Védők: Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Fiola Attila (Videoton FC), Guzmics Richárd (Jenpien Funde – Kína), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Hangya Szilveszter (Vasas FC), Korhut Mihály (Hapoel Beer-Seva – Izrael), Pintér Ádám (Greuther Fürth – Németország)
Középpályások: Dzsudzsák Balázs (al-Vahda FC – Egyesült Arab Emírségek), Elek Ákos (Kajrat Almati – Kazahsztán), Gera Zoltán (Ferencváros), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Márkvárt Dávid (Puskás Akadémia FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Nagy Dániel (Újpest FC), Pátkai Máté (Videoton FC), Stieber Zoltán (D. C. United – Egyesült Államok), Varga Roland (Ferencváros)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Eppel Márton (Budapest Honvéd), Priskin Tamás (Ferencváros), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország)

A MAGYAR VÁLOGATOTT SORON KÖVETKEZŐ VB-SELEJTEZŐI
Augusztus 31. (csütörtök), 20:45: Magyarország–Lettország
Szeptember 3. (vasárnap), 20:45: Magyarország–Portugália