Uborkaszezon helyett – Deák Zsigmond publicisztikája

Ha nem csal a mindent (is) tudó Wikipédia internetes lexikon, az idén immár kerek százharminc éves az uborkaszezon kifejezés, legalábbis nálunk, mert állítólag 1893-ban írták le és használták először magyar nyelven. Bizonyára van, aki tudja, honnan ered, de van, aki nem, úgyhogy kezdjük egy kis etimológiai fejtegetéssel. Humoros utalás arra, hogy a parlamenti ülésszünet egybeesik az uborka és úgy általában a savanyúságok télire való eltevésének szokásos nyári idejével. A német Sauergurkenzeit (savanyú­uborka-időszak) mintájára született, keveredve az ugyanilyen értelmű francia saison morte ihlette holt szezon kifejezéssel. Eredendően a politikai és üzleti élet pangására használták, ám az évtizedek során mindenhol, így a sportban is teret nyert.

Már ha a sportban egyáltalán létezik uborkaszezon. Hiszen a nyár sok sportágban éppen a legnagyobb versenyek ideje, mindjárt kezdődik a vizes világbajnokság Fukuokában, augusztusban, ki ne tudná, Budapest atlétikai vb-nek ad otthont, nemrég ért véget az Európai Játékok és a női kosárlabda Eb, a labdarúgás nagy tornái is nyáron zajlanak (kivéve a tavalyi vb-t, ugye), nem beszélve a nevében is nyári olimpiáról, a tenisz Roland Garrosról és Wimbledonról, a kerékpáros Tour de France-ról, hogy csak néhány kiragadott jelentős példát említsünk. Szóval itt kissé sántít a metafora, talán még a labdajátékok klubszintű megméretései, a bajnokságok, egyéb hazai és nemzetközi sorozatok szünetelnek valamennyit, amíg érik a kovászos uborka a tűző napra kitett nagy befőttesüvegben, kaporral és fokhagymával, kenyérrel dunsztolva. Van, aki még egy kis céklát is tesz bele a poén kedvéért, hogy halvány rózsaszínre fesse... Néhány nap alatt kész, s amely futballcsapatok érdekeltek az európai porond selejtezőin, tényleg csak legfeljebb ennyit szusszanhattak, aztán végigfocizzák a nyarat (ha pedig sikerrel veszik az akadályokat, az őszt is, s némi bravúr árán tavasszal folytathatják).
Ezt a verklit tekeri évek óta a Ferencváros, amely kedden Feröeren már elkezdte a szezont a KÍ elleni soványka 0–0-val. Ha szerdán itthon, a Groupama Arénában győz és továbbjut, nagyjából annyira fogunk emlékezni erre az eredményre és teljesítményre, mint a tavalyi hasonló rajtra a Tobol ellen a messzi Kosztanaj városában. A részleges amnéziához persze kellett a kazahok 5–1-es kiütése a visszavágón, no meg utána a többlépcsős menetelés az Európa-liga márciusi nyolcaddöntőjéig. Kis túlzással annyi volt a lépcső, mint felfelé a New York-i Empire State Building tetejére, nem csoda, ha az első fok felejtős lesz. Szöllősi György kollégám egy nappal korábban remek jegyzetben ecsetelte (BL, bajnokok nélkül – 2023. július 13.). mekkora igazságtalanság ez a lebonyolítás az öreg kontinens bajnokcsapatainak zömével. Nem ismételve őt, most csupán annyit jegyzek meg, a nemzetközi selejtező szereplői számára az uborkaszezon kifejezés aligha létezik.

Mégis, ha a labdarúgás nélküli néhány napot kinevezzük annak, ezúttal nekünk, magyar szurkolóknak mégsem telt üresen és eseménytelenül, hiszen megvolt a maga szenzációja: Szoboszlai Dominik átigazolása Lipcséből Liverpoolba. Ez klasszikus sporthír, ellentétben mondjuk az eredendően sokkal szűkebb körben ismert hegymászó, Suhajda Szilárd sajnálatos halálával a Mount Everesten, amely jellegéből adódóan leginkább a bulvárba jobban beágyazódott sportoldalokon ment igazán nagyot. (Abba most felesleges belemenni, mennyit kell és lehet „kifacsarni” egy hasonló szomorú históriából, ez egyénenként és médiumonként változik.) Nem untatnék senkit a konkrét kattintás- és példányszámokkal, maradjunk annyiban, hogy a magyar válogatott ifjú csapatkapitányának klubváltása főképp az online térben generált sokkal nagyobb érdeklődést annál, mint ami az év ezen időszakában megszokott és átlagos. Öndicséretnek hat, de esküszöm, készültünk rá a szerkesztőségben, egészen pontosan arra, hogy a nyári átigazolási időszakban több, magasan jegyzett futballista honfitársunk vált csapatot „felfelé”. Ha az aktuális információknak megfelelően Szalai Attila és Kerkez Milos szintén valamelyik elitligában folytatja pályafutását (az Union Berlin és a Lazio, vagyis a német és az olasz bajnokság tűnik momentán nyerőnek), tényleg igazunk lesz.

Ám az igazi szenzáció kétségkívül „Szobié”. Ő korunk hőse, napjaink legjobb magyar labdarúgója, gyakorlatilag az orrunk előtt szökkent szárba a pályafutása, s a Liverpool FC-vel mindössze huszonkét évesen megvan neki a sztárgárda, amely a legszűkebb elit tagja, szakmailag ennél nincs feljebb. Honfitársaink közül ilyesmire (mármint ereje teljében húzóembernek menni a legmagasabb klubszintre) korábban csupán Kubala László és az Aranycsapat néhány tagja – Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán – volt képes, igaz, kényszerből „disszidálva”, itthon épp ezért politikai okokból agyonhallgatva, s máris érthető, miért más a mai helyzet. Az állandóan kukacoskodók nyilván azonnal rávágják, hogy a Liverpool gyengébben sikerült előző idénye miatt ezúttal a Bajnokok Ligája helyett csak az Európa-ligában szerepel majd nemzetközi szinten. Ám jobban belegondolva éppen ez a szép az egészben, a „mi fiunkat” és frissen érkezett társait pontosan amiatt szerződtették, hogy vezetésükkel visszatérjenek a járt útra, ott fent. Ráadásul hiába a világ legjobb klubcsapata jelenleg a Manchester City (a PSG meg még ácsingózik, de hiába), múltat, patinát nem lehet vásárolni. Márpedig a Liverpool 131 éves, 19-szeres angol bajnok, hatszoros BEK-/BL-győztes, a nevét a Tűzföldtől Kamcsatkáig mindenütt ismerik és megsüvegelik, csakúgy, mint a német sztáredzőjéét, Jürgen Kloppét. S ki ne hallotta volna a földkerekség leghíresebb klubhimnuszát, egyben mottóját: „You'll Never Walk Alone” – Sohasem leszel egyedül...

Ha ebben az egyedi miliőben, tényleg csak néhány megaklubnak megadatott atmoszférában beválik Szoboszlai Dominik, akkor igazi világsztár lesz. Egyelőre még inkább „helyi menő csávó”, de egyértelműen kezd ebből a keretből kinőni. Ha a felfokozott érdeklődést nézzük, Instagramjának követői száma mostanában lépte át az egymilliót, s annyian olvasták el a hírt az első kinti edzések egyikén mindennapi rutinként mért tejsavszintjéről (amivel Mohamed Szalah mögött második lett a csapatból, s kiváló állóképességére utal), mint az utána következő cikkeket összesen. Ha a piszkos anyagiakat nézzük, saját magyar átigazolási csúcsát (20 millió euró plusz bónuszok) adta át a múltnak a 70 millióval, ami testvérek között is három és félszeres növekedés. Videoton-kölyökcsapat, Főnix Gold, MTK, Salzburg junior, felnőttként Liefering, Salzburg, RB Leipzig, Liverpool – tökéletes pályaívnek tűnik. Természetesen bármi közbejöhet, ami megtöri a lendületét, ám amikor eddig közbejött valami, erőt tudott meríteni belőle. A leginkább plasztikus példa, hogy 2020 végén az Izland elleni pótselejtezőn kilőtte a válogatottat a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra, amelyen aztán sérülés miatt nem tudott részt venni. Kimaradt élete egyik legnagyobb élményéből... A többség bizonyára összeomlott volna, ő viszont összeszorította a fogát, felépült, majd megkaparintotta a marsallbotot Lipcsében és a válogatottban egyaránt.

Az erő vele van, testi és lelki egyaránt, a népszerűsége töretlen. Korábban azzal vicceltünk a közérdeklődést szem előtt tartva, hogy „napi Ronaldo” rovatot vezettünk be a portugál fenoménról szóló, fontos és kevésbé fontos hírek megjelentetésére. Nincs mese, ehelyett jön a „napi Szoboszlai”. Az uborkaszezonnak lőttek (de azért tegyünk el valamit télire a pörkölt mellé).
Ha nem csal a mindent (is) tudó Wikipédia internetes lexikon, az idén immár kerek százharminc éves az uborkaszezon kifejezés, legalábbis nálunk, mert állítólag 1893-ban írták le és használták először magyar nyelven. Bizonyára van, aki tudja, honnan ered, de van, aki nem, úgyhogy kezdjük egy kis etimológiai fejtegetéssel. Humoros utalás arra, hogy a parlamenti ülésszünet egybeesik az uborka és úgy általában a savanyúságok télire való eltevésének szokásos nyári idejével. A német Sauergurkenzeit (savanyú­uborka-időszak) mintájára született, keveredve az ugyanilyen értelmű francia saison morte ihlette holt szezon kifejezéssel. Eredendően a politikai és üzleti élet pangására használták, ám az évtizedek során mindenhol, így a sportban is teret nyert.

Már ha a sportban egyáltalán létezik uborkaszezon. Hiszen a nyár sok sportágban éppen a legnagyobb versenyek ideje, mindjárt kezdődik a vizes világbajnokság Fukuokában, augusztusban, ki ne tudná, Budapest atlétikai vb-nek ad otthont, nemrég ért véget az Európai Játékok és a női kosárlabda Eb, a labdarúgás nagy tornái is nyáron zajlanak (kivéve a tavalyi vb-t, ugye), nem beszélve a nevében is nyári olimpiáról, a tenisz Roland Garrosról és Wimbledonról, a kerékpáros Tour de France-ról, hogy csak néhány kiragadott jelentős példát említsünk. Szóval itt kissé sántít a metafora, talán még a labdajátékok klubszintű megméretései, a bajnokságok, egyéb hazai és nemzetközi sorozatok szünetelnek valamennyit, amíg érik a kovászos uborka a tűző napra kitett nagy befőttesüvegben, kaporral és fokhagymával, kenyérrel dunsztolva. Van, aki még egy kis céklát is tesz bele a poén kedvéért, hogy halvány rózsaszínre fesse... Néhány nap alatt kész, s amely futballcsapatok érdekeltek az európai porond selejtezőin, tényleg csak legfeljebb ennyit szusszanhattak, aztán végigfocizzák a nyarat (ha pedig sikerrel veszik az akadályokat, az őszt is, s némi bravúr árán tavasszal folytathatják).
Ezt a verklit tekeri évek óta a Ferencváros, amely kedden Feröeren már elkezdte a szezont a KÍ elleni soványka 0–0-val. Ha szerdán itthon, a Groupama Arénában győz és továbbjut, nagyjából annyira fogunk emlékezni erre az eredményre és teljesítményre, mint a tavalyi hasonló rajtra a Tobol ellen a messzi Kosztanaj városában. A részleges amnéziához persze kellett a kazahok 5–1-es kiütése a visszavágón, no meg utána a többlépcsős menetelés az Európa-liga márciusi nyolcaddöntőjéig. Kis túlzással annyi volt a lépcső, mint felfelé a New York-i Empire State Building tetejére, nem csoda, ha az első fok felejtős lesz. Szöllősi György kollégám egy nappal korábban remek jegyzetben ecsetelte (BL, bajnokok nélkül – 2023. július 13.). mekkora igazságtalanság ez a lebonyolítás az öreg kontinens bajnokcsapatainak zömével. Nem ismételve őt, most csupán annyit jegyzek meg, a nemzetközi selejtező szereplői számára az uborkaszezon kifejezés aligha létezik.

Mégis, ha a labdarúgás nélküli néhány napot kinevezzük annak, ezúttal nekünk, magyar szurkolóknak mégsem telt üresen és eseménytelenül, hiszen megvolt a maga szenzációja: Szoboszlai Dominik átigazolása Lipcséből Liverpoolba. Ez klasszikus sporthír, ellentétben mondjuk az eredendően sokkal szűkebb körben ismert hegymászó, Suhajda Szilárd sajnálatos halálával a Mount Everesten, amely jellegéből adódóan leginkább a bulvárba jobban beágyazódott sportoldalokon ment igazán nagyot. (Abba most felesleges belemenni, mennyit kell és lehet „kifacsarni” egy hasonló szomorú históriából, ez egyénenként és médiumonként változik.) Nem untatnék senkit a konkrét kattintás- és példányszámokkal, maradjunk annyiban, hogy a magyar válogatott ifjú csapatkapitányának klubváltása főképp az online térben generált sokkal nagyobb érdeklődést annál, mint ami az év ezen időszakában megszokott és átlagos. Öndicséretnek hat, de esküszöm, készültünk rá a szerkesztőségben, egészen pontosan arra, hogy a nyári átigazolási időszakban több, magasan jegyzett futballista honfitársunk vált csapatot „felfelé”. Ha az aktuális információknak megfelelően Szalai Attila és Kerkez Milos szintén valamelyik elitligában folytatja pályafutását (az Union Berlin és a Lazio, vagyis a német és az olasz bajnokság tűnik momentán nyerőnek), tényleg igazunk lesz.

Ám az igazi szenzáció kétségkívül „Szobié”. Ő korunk hőse, napjaink legjobb magyar labdarúgója, gyakorlatilag az orrunk előtt szökkent szárba a pályafutása, s a Liverpool FC-vel mindössze huszonkét évesen megvan neki a sztárgárda, amely a legszűkebb elit tagja, szakmailag ennél nincs feljebb. Honfitársaink közül ilyesmire (mármint ereje teljében húzóembernek menni a legmagasabb klubszintre) korábban csupán Kubala László és az Aranycsapat néhány tagja – Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán – volt képes, igaz, kényszerből „disszidálva”, itthon épp ezért politikai okokból agyonhallgatva, s máris érthető, miért más a mai helyzet. Az állandóan kukacoskodók nyilván azonnal rávágják, hogy a Liverpool gyengébben sikerült előző idénye miatt ezúttal a Bajnokok Ligája helyett csak az Európa-ligában szerepel majd nemzetközi szinten. Ám jobban belegondolva éppen ez a szép az egészben, a „mi fiunkat” és frissen érkezett társait pontosan amiatt szerződtették, hogy vezetésükkel visszatérjenek a járt útra, ott fent. Ráadásul hiába a világ legjobb klubcsapata jelenleg a Manchester City (a PSG meg még ácsingózik, de hiába), múltat, patinát nem lehet vásárolni. Márpedig a Liverpool 131 éves, 19-szeres angol bajnok, hatszoros BEK-/BL-győztes, a nevét a Tűzföldtől Kamcsatkáig mindenütt ismerik és megsüvegelik, csakúgy, mint a német sztáredzőjéét, Jürgen Kloppét. S ki ne hallotta volna a földkerekség leghíresebb klubhimnuszát, egyben mottóját: „You'll Never Walk Alone” – Sohasem leszel egyedül...

Ha ebben az egyedi miliőben, tényleg csak néhány megaklubnak megadatott atmoszférában beválik Szoboszlai Dominik, akkor igazi világsztár lesz. Egyelőre még inkább „helyi menő csávó”, de egyértelműen kezd ebből a keretből kinőni. Ha a felfokozott érdeklődést nézzük, Instagramjának követői száma mostanában lépte át az egymilliót, s annyian olvasták el a hírt az első kinti edzések egyikén mindennapi rutinként mért tejsavszintjéről (amivel Mohamed Szalah mögött második lett a csapatból, s kiváló állóképességére utal), mint az utána következő cikkeket összesen. Ha a piszkos anyagiakat nézzük, saját magyar átigazolási csúcsát (20 millió euró plusz bónuszok) adta át a múltnak a 70 millióval, ami testvérek között is három és félszeres növekedés. Videoton-kölyökcsapat, Főnix Gold, MTK, Salzburg junior, felnőttként Liefering, Salzburg, RB Leipzig, Liverpool – tökéletes pályaívnek tűnik. Természetesen bármi közbejöhet, ami megtöri a lendületét, ám amikor eddig közbejött valami, erőt tudott meríteni belőle. A leginkább plasztikus példa, hogy 2020 végén az Izland elleni pótselejtezőn kilőtte a válogatottat a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra, amelyen aztán sérülés miatt nem tudott részt venni. Kimaradt élete egyik legnagyobb élményéből... A többség bizonyára összeomlott volna, ő viszont összeszorította a fogát, felépült, majd megkaparintotta a marsallbotot Lipcsében és a válogatottban egyaránt.

Az erő vele van, testi és lelki egyaránt, a népszerűsége töretlen. Korábban azzal vicceltünk a közérdeklődést szem előtt tartva, hogy „napi Ronaldo” rovatot vezettünk be a portugál fenoménról szóló, fontos és kevésbé fontos hírek megjelentetésére. Nincs mese, ehelyett jön a „napi Szoboszlai”. Az uborkaszezonnak lőttek (de azért tegyünk el valamit télire a pörkölt mellé).

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!