Különös retró ajándék kerül a fa alá Árgyelán Jánosnál

Takaros kis utca Békéscsaba külvárosában. Az út még aszfaltozásra vár, a környéken gombamód szaporodtak el az új építésű házak. A város zajától távolabb eső terület csendet és nyugalmat áraszt, egyedül októberente fordul fel a világ errefelé, amikor a közeli kolbászfesztiválról átszűrődik a mulatós zene hangja, és a pálinkát nem kis mennyiségben fogyasztó vendégek dáridózása. Árgyelán János és családja megszokta már az évente visszatérő néhány napos felhajtást, ilyenkor a mulatni vágyó magyarok fővárosává válik Békéscsaba. Az 1993-ban az év labdarúgójának megválasztott egykori támadó azonban ennek ellenére szeret családjával itt élni.

Retró játékgépet vett magának karácsonyra

Karácsony előtt járunk néhány nappal. Hiába a hideg, ködös idő, az utcában errefelé sem áll meg az élet. Az egykori középpályás büszkén mutatja a kertben található futball- és kosárlabdapályát is, a bográcsozó errefelé elengedhetetlen kelléke a családi háznak. De az épület igazi kincse a napokban beszerzett retró játékgép, amely a nappaliban kap helyet.

„Ez a karácsonyi ajándékom saját magamnak  – nevet Árgyelán János. – Gyulán nőttem fel, hatévesen reggel hétkor már az utcán futballoztam, a szüleimnek pedig suli után este tízkor úgy kellett behívniuk az utcáról. Később az általános iskolában a haverokkal a különböző játéktermekben találkoztunk délutánonként, annak is meg volt a varázsa. Flippereztünk, a videójátékok közül pedig az egyik kedvencem a Pac-Man volt: a labirintusban a pontokat kellett mind megenni. Végre találtam egy ilyen eladó gépet, amelybe ráadásul több ilyen régi játék is benne van. Beteszem a nappaliba, és esténként ezzel fogok játszani.”

Az egykori támadó évtizedek óta eltávolodott a labdarúgástól. Kiábrándította, amit látott, tapasztalt, pályafutása befejeztével a megyében több helyen is volt edző, Gyomaendrődön, Körösladányban, volt, ahol támogatás híján szűnt meg a csapat, máshol ő mondott fel. Nehezen viselte a fiatal futballisták hozzáállását.

„Azóta csak rosszabb a helyzet… Egyszerűen nem találjuk meg a tehetségeket. Kizárt, hogy ne lennének, de kis túlzással mindenki másból futballistát csinálunk. Békéscsabán most egykori csapattársam, Csató Sanyi az edző, a közelmúltban mondtam is neki, ha heti kétszer lemennék edzésre, húsz-harminc percre nyugodtan berakhatna előre, nem lógnék ki a mezőnyből. Komolyan mondom, nálunk az öregfiúkban több a jó passz. Húsz méteren belül biztosan jó lennék, nem adnám el a labdát, az tuti, tíz gólt szerintem rúgnék.”

Az otthoni konditerem egyben kis múzeum is

Az egykori csabai kedvenc legutóbb októberben volt kint a Kórház utcában. Az Előre a Honvédot fogadta, kíváncsi volt két egykori csapatára. Ahogy fogalmazott, futballra emlékeztető jelenetet sem látott. Mégis jó élményekkel jött el a stadionból.

„Amikor odaértem a székházhoz, legnagyobb meglepetésemre azonnal felismertek. Nem járok meccsekre, nem is tudom, mikor voltam azt megelőzően. De a nevem ott volt a VIP-listán, a jegyszedő pedig már nyomta is a csuklómra a sárga szalagot, mondván, mehetek a fontos emberek számára fenntartott részre, egyek, igyak, érezzem jól magamat.”

Ennél jobban csak az lepte meg, amikor egy sörrel a kezében kiállt a lelátóra, egy perccel később pedig hatszáz kispesti kezdte énekelni a nevét. Sőt, a meccs után meg is várták, közös fotót kértek tőle.

„Többen ott voltak már azokban az időkben is a kispesti lelátókon, amikor a kupadöntőt játszottuk. Remek élmény volt velük újra találkozni. Tiszteletem jeléül autóval kikísértem őket a város széléig.”

A Békéscsabával bronzéremig jutó egykori játékos a sporttól azért teljesen nem szakadt el. Olykor elmegy kispályázni a barátaival, az öregfiúkcsapatnak továbbra is tagja, odahaza pedig egy konditermet is berendezett magának.

„Egész komoly kis termet hoztam össze. Három erősítő gép, egy denevérpad, szobakerékpár, bordásfal, sőt még szauna is van. A gond csak az, hogy az egyik hűtőszekrény is oda van beállítva, az meg tele van rakva sörrel… Az egyik falat a feleségem feldíszítette számomra, ott vannak az érmeim, relikviáim. Annak idején Verebes József még a válogatottba is meghívott, Mracskó Misivel ketten mentünk a csapathoz. Az ott viselt mezemet aztán Győrben hagytam, ennek már több mint húsz éve, ha jó tudom, egy étteremben volt kirakva. Erre néhány évvel ezelőtt egy ismeretlen beállított feleségem békéscsabai munkahelyére, és bekeretezve átadta neki az ott viselt válogatott mezemet. Teljesen le voltam döbbenve. Azóta sem tudjuk, ki volt az. De megvan a Honvéddal a kupadöntőben viselt mezem és az újpesti dresszem is, amelyben bajnokok lettünk.”

Hamarosan nagypapa lesz az egykori kedvenc

Noha Árgyelán János januárban még csupán 56 éves lesz, hamarosan nagypapaként is kipróbálhatja magát. Fia, Máté és menyasszonya a közelmúltban jelentették be, hogy gyermeket várnak.

„Köpni-nyelni nem tudtam. Mindketten huszonkét évesek, de nagyon egymásra találtak. Egy hónapja volt a babaváró buli, ott derült ki, hogy kislány lesz. Nagyon örülök neki, ám azért mondtam nekik, a második fiú legyen. Ha már itt van a focipálya a kertben, ki tudjam valakivel használni. Na és legyen már végre egy igazán jó futballista is a városban. Kezelésbe venném, egyéni edzéseket tartanék neki a hátsó pályán.”

Az egykori gólvágó feleségével, Renivel imád utazni, mindkettőjüknek januárban van a születésnapja, ilyenkor fogják magukat, és elutaznak egy melegebb vidékre. Idén év elején Floridában voltak, az óceánban üldögélve ünnepelték születésnapjukat, jövőre pedig ázsiai körutazás szerepel a programban, Vietnám, Kambodzsa és Thaiföld az úti cél. De túrázni is szeretnek, gyakran járnak Ausztriába, nyakukba veszik a túraútvonalakat, és akár napi húsz kilométert is lenyomnak a hegyekben.

„Egyre inkább úgy gondolom, hogy rossz irányba halad a világ. Minek ez a rohanás? Miért üldözi mindenki a pénzt, a gazdagságot?! Manapság huszonnégy óra már semmire sem elég.”

A korábbi csabai kedvenc magánvállalkozását vezeti, gépeikkel földmunkákat végeznek. Az elmúlt esztendőben megvett egy újabb kőtörőtelepet a környéken, és a hulladékgazdálkodás irányába is elmozdult a cég.

„Szerencsére megyeget az üzlet. Sok a munka, de ennek örülni kell. Ha kell, beülök én is a markoló volánja mögé, nem esik le a gyűrű a kezemről a munkától. Ám ilyenkor karácsonykor mi is letesszük a lantot, elvonulunk kicsit pihenni. Mindenkire ráfér.”

Féltett kincs a régi Nemzeti Sport

Árgyelán Jánost 1993 tavaszán választották meg az év labdarúgójának. Régi történet, éppen Amszterdamból repült haza, amikor Budapesten taxiba pattanva a sofőr nyomta kezébe a Nemzeti Sport címlapját.

„Majdnem kiesett az újság a kezemből. Hollandiában jártam az egyik barátommal, és amikor hazaértem, a címlapról én köszöntem vissza. Akkor tudtam meg, hogy engem választottak meg az idény legjobbjának. A mai napig őrzöm azt az újságot. Sőt, a családom negyvenedik születésnapomra egy könyvet is összeállított számomra, melyben számtalan történet, kép van rólam, és a régi újságcikkek is benne vannak. Természetesen az említett Nemzeti Sport-címlap is.”