„Az olimpiai arany idén kiváló csúcsdísz lesz”

Élsport és karácsony. Egy versenyző, egy játékos és sokszor a családja életében is egymást kizáró fogalmak. Ha nem is ennyire sarkos a helyzet, az biztos, hogy
a karácsonyi lazításból, a kalóriabombát jelentő ünnepi falatokból, a családdal töltött időből egy karrierje közepén járó sportolónak sokszor nagyon kevés jut vagy nem épp a megszokott módon. Épp az efféle, hagyományoktól eltérő karácsonyi történeteket gyűjtöttük csokorba a Nemzeti Sport olvasóinak, amelyekből megtudhatjuk, miképp emlékszik fiukkal közös vagy éppen tőlük távol töltött karácsonyaikra három válogatott labdarúgónk, Csoboth Kevin, Nagy Ádám és Schäfer András édesanyja, vagy éppen az olimpiai aranyérmes Siklósi Gergő, a paralimpiai bajnok Illés Fanni és
az olimpiai ötödik bokszoló Hámori Luca anyukája. Megkérdeztük ugyanerről az olimpiai, illetve paralimpiai úszóbajnok Risztov Évát és Pap Biankát, valamint a már apukaként a karácsonyra készülő világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes Cseh Lászlót is.

„Egy sárga daru, ez volt minden vágyam, ezt két kézzel tudtam irányítani, és nagyjából ötévesen nekem akkor ez volt a világ. Mi több, jó néhány évig le is kötött ez a játék” – meséli az aranytust adó olimpiai bajnok Siklósi Gergő egy szép emlékű gyerekkori karácsonyról a Nemzeti Sportnak.

„Egy Playstation 2., azt hiszem, ez volt minden vágyam, de nem voltam olyan jó gyerek, nem is gondoltam, hogy meg fogom kapni” – emlékszik a gyerekkori karácsonyok egyikére Koch Máté, az olimpiai bajnok párbajtőrcsapat másik tagja.

„Nekem pedig egy gitárral találtak a szüleim a szívem közepébe, amelyen aztán sohasem játszottam” – ezt már Nagy Dávid teszi hozzá, amikor közösen idézik fel az oly kedves családi ünnepeket. –      A szüleim mindig képesek voltak olyan környezetet teremteni, aminek köszönhetően karácsonykor nem az ajándékok voltak a legfontosabbak, persze azért egy gyerek ezeket várja egy ideig a legjobban.”
„Mi imádtunk karácsonykor a családdal sportos videójátékokat játszani, tévé előtt golfozni vagy más sportokat imitálni, képesek voltunk hajnalig versenyezni, hogy ki a jobb bennük”      – enged egy kis bepillantást a családi karácsonyokba Andrásfi Tibor is, a vívószövetség szavazata alapján az év férfi vívójának megválasztott párbajtőröző.

„Egyszer volt csak, hogy karácsonykor is edzettünk, az nem sült el nagyon jól” – emlékszik vissza Cseh László világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüst­érmes úszóklasszisunk, aki ma már kislánya, a két és fél éves Nalani édesapjaként természetesen egészen máshogy készül a karácsonyra, és szerinte egész ügyes a faállításban, pedig két és fél méteres fánál nem adják alább.

A másik sarkalatos kérdés karácsonykor, hogy mi kerül, mi kerülhet az asztalra és abból mennyit ehet egy élsportoló, akinek vigyáznia kell a súlyára, akár a közelgő szezon, akár a formája tartása miatt.

„Egyetlen eszköz biztosan nincs a háztartásomban, még a konyhában sem, az pedig a mérleg” – utal Risztov Éva, a londoni olimpián hazánk első nyílt vízi olimpiai bajnoki aranyát begyűjtő úszó sportpályafutásának nem kedvelt pillanataira, amely még Cseh Lacit is fejcsóválásra késztette, merthogy szerinte sem kellett volna ekkora ügyet csinálni a karácsonyt követő „mázsálásból”, hiszen ez a legfinomabb falatokat is megkeserítette kissé.

Pap Bianka paralimpiai úszóbajnoknak nemigen okoztak gondot a karácsonyi trakták, sőt a már 12 éves kora óta önállóan Budapesten élő úszó alig várta, hogy az ünnepekre visszautazhasson a családjához Szigetvárra, ahol finom ünnepi falatok várták.

„Nálunk édesanyám képes volt a családnak készült kalóriadús ételeket külön időpontban feltálalni, hogy ne legyen akkora a kísértés számomra, és ez annyira bevésődött, hogy manapság, amikor a karácsonyi asztalnál együtt foglal helyet mindenki, külön hangsúlyozza, hogy végre mindenki azt ehet, amit akar ” – meséli ma már nevetve Risztov Éva.

„Nálunk kihagyhatatlan a halászlé, és egyre jobban kedvelem a töltött káposztát, jöhet valami szárnyasféle, például narancsos kacsa, de van, hogy a halászlé után ezeket mind átugrom és jöjjenek a desszertek” – meséli a fogyókúrát még hírből sem nagyon ismerő 193 centi magas Siklósi Gergő.

„Kicsi korunkban volt, hogy a nagymamánál reggelire, ebédre és vacsorára is rántott húst ettünk krumplipürével mi, unokák, így – habár nem annyira karácsonyi – nálunk mégis elmaradhatatlan ez a kombináció az asztalról” – fűzi hozzá Nagy Dávid.

„Én szaloncukorból egy teljes doboznyit képes vagyok befalni egy-két nap alatt, nekem az az egyik legtipikusabb íz, ami a karácsony elmaradhatatlan része” – fűzi hozzá Andrásfi Tibor, akinek szintén nem kellett rettegnie a mérle­geléstől.  „Anyukám tárkonyos csirkeragulevese is híres, és van, hogy lazac készül főfogásnak” – folytatja, mire a már önálló életet élő Koch Máté oda-
súgja: „Átmegyek hozzátok, jó?” 

„Persze, gyere csak” – felel Tibi nevetve.

„Hé, anyuci, én vagyok ám a gyereked!”  – idézi fel lánya szavait a nagymamaként is a családban kulcsszerepet játszó Illés Fanni édesanyja, Erzsébet, mióta megszületett a paralimpiai bajnok és Szabó Álmos gyermeke, Mór, merthogy azóta körülötte forog a világ, különösen karácsonykor.

„Lehet, hogy titkot árulok el, de sosem diétáznak a gyerekeim karácsonykor, pedig a boksz »súlycsoportos« sportág.” Ezt már Hámori Tünde, Hámori Luca, olimpiai ötödik helyezett ökölvívónk édesanyja osztja meg velünk, akinek fia, Ádám is bokszolt évekig.

„A nyolc rúd bejgliért nálunk szinte verekedés van az Illések között”  – mondja Illés Tihamérné Erzsébet, Fanni anyukája, amikor a karácsonyi finomságok kerülnek szóba.

„Nálunk pedig a püspökkenyér az, ami nem hiányozhat a karácsonyi asztalról a zserbó és a tiramisu mellett” – árulja el Siklósiné Szabó Katalin, azt részletezve, mi áll a hátterében, hogy fia, Gergő gyakran a halászlé után átugorja a többi fogást és „ráfordul” az édességekre.

„Gyakorta elhalasztjuk az ünneplést egy kicsit, mert Ádámék karácsonykor szinte mindig játszanak, így előfordult, hogy később a nővérénél gyűltünk össze egy »posztkarácsonyi« ünneplésre”  – meséli az olasz másodosztályú Speziá­ban játszó Nagy Ádám édesanyja, Tar Csabáné Jakab Ágnes.

„Mi a távollét kérdését úgy oldottuk meg, hogy amikor Andris nem tudott hazajönni Veronából, útra keltünk kutyástól, bejglistől, kacsasültestől, és fazékban vittem a halászlét”   – beszél a szokatlan „mobil” karácsonyról Schäferné Pászthory Ildikó, Schäfer András édesanyja, akinek fia kiskamaszkorától kezdve hozzá kellett szoknia, hogy távol él focista gyermeke a családi fészektől. „Még arra is emlékszem, amikor a Chievo játékosa volt és megérkeztünk Veronába, ott már nem lehetett fát kapni, így a férjem és Andris bátyja egy kirakatból kértek kölcsön egy borzasztóan csúnya fehér műfát, azt díszítettük fel, ott voltak a megszokott karácsonyi ízek, és együtt volt a család. Ez volt akkor a legfontosabb”  – meséli Ildikó.

„Nálunk a december 24-e Kevin Portugáliában töltött évei alatt is érinthetetlen volt, akkor mindig összegyűltünk itthon, de sajnos 25-én már repülőn ült a fiam, mert december 26-án meccsnap volt” – eleveníti fel az erősen megkurtított karácsonyi élményeket Csoboth Andrea, Kevin édesanyja, aki azt is hozzáfűzi, a rövid karácsony ellenére jó látni, hogy fia megéli a pillanatot, és ha csak néhány órára is, de képes megfeledkezni a kötelezettségekről, a meccsekről. „Kell ez a mentális kikapcsolódás és feltöltődés, nagy a stressz év közben, és nagyon örülünk, hogy ha rövid időre is, de segítünk neki ebben az ellazulásban” – mondja Andrea, aki az idei karácsonyfa alá képletesen biztosan odateszi azt az élményt, amit fia Skócia elleni, 100. percben lőtt gólja jelentett az egész családnak, sőt az egész országnak a labdarúgó Európa-bajnokságon.

A karácsonyi dekorálás is szóba kerül ilyenkor és felvetődik egy új, korábban hiányzó díszítőelem a karácsonyfára. „Az olimpiai arany idén kiváló csúcsdísz lesz, ami azért is extra, mert csak négyévenként kerülhet fel a fára”      – osztja meg velünk a tervet Siklósi Gergő, mire az „élelmes” Andrásfi Tibi hozzáteszi:  „Ha egyszer már van ilyened, onnantól kezdve minden karácsonykor felteheted csúcsdísznek a fa tetejére!”