Népsport: Oprée Rezső volt a tengely és a központ

Különleges síremlék rajzát mutatta be a Nemzeti Sport 1925. február 25-i száma, megemlítve a tervezőt, Hajós Alfrédot és az alkotót, Krisztián Sándor szobrászt. „Az MLSz láthatóan, minden időknek beszélő síremlékben is meg akarja örökíteni azt az emléket, mely minden magyar sportembert tiszteletre késztet. Oprée Rezső sírjánál épül már a díszes síremlék, a nagy, gazdag múlt élénk hirdetője”  – írta a lap, mi pedig ma is megnézhetjük az alkotást a Fiumei úti sírkertben, a Deák-mauzóleum mögötti területen.

Miután a Magyar Labdarúgók Szövetségének (akkor így nevezték hivatalosan) száz éve, 1924. március 15-én elhunyt néhai elnökéről egy portréképen kívül nem találtunk mást, cikkünket illusztrálandó érdemesnek tartjuk megmutatni az első olimpiai bajnokunk tervezte alkotást is.

A síremlék négy oldalát képező négy kereszt vízszintes szárainak érintkezésénél, vagyis a négy felső sarkon egy-egy futball-labda pihen. Egy a síremlékek ikonográfiájával foglalkozó tanulmányban is felbukkan az alkotás, azt példázva, amikor a kereszt nem vallási jelképként, hanem architektúraként, ez esetben kvázi tartóelemként tölt be szerepet.

Efféle tartógerendája volt a magyar labdarúgásnak a sírban örök álmát alvó Oprée Rezső, aki talán a legnehezebb időszakban szolgálta elnökként az MLSZ-t, és akit nemcsak halálában, hanem életében is dicsfény övezett, emberi tulajdonságait, munkáját, elhivatottságát rendre követendő példaként említették. Nem véletlenül kapott a fővárostól díszsírhelyet, és nem véletlenül avatták fel már egy évvel halála után az MLSZ kezdeményezésére felállított síremlékét.

Nehéz időszakot említettünk, amelyben megannyi akadályt kellett leküzdenie: az első világháború ejtette mély sebeket nyögte a sport is; a trianoni békediktátum aláírása előtt három hónappal, 1920. február 28-án választották meg az MLSZ élére (első társelnökként, miután Füzesséry Zoltán távoztával nem töltötték be az elnöki tisztséget); elkezdődött a játékoskivándorlás; 1921-ben eszkalálódott az amatőr–profi vita; ekkor került a figyelem középpontjába a KAC több játékosát érintő kispesti profi per; forgalmi adó és vigalmi díj sújtotta a futballt… De Oprée nemcsak elnöki két évében, hanem azt megelőzően al- vagy társelnökként, megannyi bizottság vezetőjeként is a szövetség vezére, lefullaszthatatlan motorja volt. Egy őt 1919. március elején magasztaló írásban főgépésznek titulálták, amennyiben legnagyobb érdemeket ő szerzett a sportág átmentésében a nagy háború, a hadi bajnokságok évei alatt:

„Olyan volt Oprée Rezső, az MLSz társelnöke a háború első évében, mint a főgépész, aki mellől kidőltek a gépészek és a fűtők. Nem csak az egész érzékeny szerkezetre vigyázott éber féltékeny szemmel, hanem maga olajozta a csapágyakat s maga talicskázta a kazán alá a szenet is. Amint a mozgósítással elnéptelenedtek az MLSz helyiségei s szétszaladt a labdarúgósereg, egyedül, jóformán magára hagyatva látott a munkához, hogy megőrizze a sport folyamatosságát. Állandóan a szövetségben időzött, dolgozott, agitált, fáradhatatlan volt, új munkatársakat szerzett, a régieket friss erőre serkentette.”

Megannyi, az MLSZ hatékonyabb, zökkenőmentesebb, igazságosabb működését elősegítő szabályváltozás fűződött a nevéhez, míg a válogatóbizottság tagjaként, elnökeként meggyűlt a baja a sajtóval, hosszú véleménycikkét az 1913. október 26-i magyar–osztrák (4:3) másnapján közölte a Sportvilág. Elege lett abból, hogy az újságírók egy része rendre pellengérre állította, ostobának, tökkelütöttnek, hozzá nem értőnek nevezte, tiszteletet nem ismerő, durva hangnemben kritizálta a válogatott meccsekre a csapatot összeállító testület tagjait. Elfogultságot, feltűnési viszketegséget látott megnyilvánulásaik mögött, egyúttal kérte arra érdemesebb kollégáikat, hogy mentsék meg tőlük a sportirodalmat.

A társelnök Oprée beleállt a harcba, amikor 1919 novemberében elsősorban angol javaslatra a FIFA alelnöke, a belga Édouard De Laveleye a vesztes központi hatalmak, így Magyarország bojkottját, FIFA-ból történő kizárását indítványozta. Elnöki ténykedéséhez köthető, hogy részben sikerült elérni a klubok vasúti kedvezményeinek visszaállítását, vagy például az 1920-ban Berlinből induló kezdeményezésre megalakuló, ám kérészéletűnek bizonyuló első magyar profi csapat tagjainak az MLSZ visszaadta az amatőr státuszt.

Hogy volt-e összefüggés a kettő között, nem tudni, mindenesetre miközben hatalmas energiákat mozgósított munkájában, egészségi állapota romlani kezdett. Először 1919 májusában adtak hírt róla, hogy hosszabb ideje betegeskedik, meg is operálták. A következő évben, 1920 júliusában lemondólevelet írt, többek között így indokolva döntését: „Az én koromban az ember érzékeny, engem mindaz, ami az utóbbi időben történt, elkeserített, elvette kedvemet, és azt az elpusztíthatatlannak vélt ambíciót, amellyel a Szövetség ügyeiért és eszméiért dolgoztam. Meguntam a folytonos harcot, nyugalomra vágyom.”

Végül maradt, de 1921 tavaszán kiújult a betegsége, májustól néhány hónapos szabadságra ment, Karlsbadban is kezeltette magát. A motor fulladozni kezdett… Az 1922. márciusi tisztújítás előtt a korábbi miniszterelnököt, Friedrich Istvánt jelölték az elnöki posztra (két év után töltötték be újra a pozíciót), Opréét – miután megmásította visszavonulási szándékát – egyedüli társelnöknek választották meg. Ragaszkodtak hozzá: „Oprée Rezső személyét egyelőre nem nélkülözhetjük a fórumon. (…) Az ő szerepét egyelőre senki sem tudná méltóan betölteni a szövetségben. (…) Az MLSz éveken át volt vezérének nem szabad visszavonulnia akkor, amikor az új és mindenfelől sugárzó reményekkel fogadott elnök még irányítást, még útmutatást vár a szövetség embereitől.”

A nyáron ismét sokat bajlódott az egészségével, decemberben a Pajor-szanatóriumban megműtötték, nem csoda, hogy 1923 márciusában lemondott társelnöki megbízatásáról a hazai labdarúgósport „hosszú éveken át kitartó, kemény gerincű és biztos tekintetű kormányosa”.  Az MLSZ hamarosan örökös tiszteletbeli elnökké választásával fejezte ki köszönetét, nélkülözhetetlenségére azonban jellemző, hogy a szövetség nemzetközi bizottsága (amelynek továbbra is elnöke volt) novemberben a lakásán tartotta ülését. Szervezete négy hónappal később adta fel a harcot, 1924. március 18-án a kerepesi (Fiumei úti) temetőben Csányi József társelnök búcsúzott tőle szívhez szóló gyászbeszéddel (ő emlékezett rá egy évvel később is a látványos síremlék avatásán).

„Ő volt a tengely, a központ, a nap, ahonnan kiindult és ahová visszavezetett minden szál, amely elárasztotta termékenyítő meleg sugaraival a sportműködés minden zugát, mozgatva és összhangban tartva a hatalmas gépezet legparányibb kerekét is” – bomlott ki Csányi egyik metaforája a sír fölé a temetésen.

Ez az ember, akibe két kézzel kapaszkodott a futballtársadalom, nem érte meg a párizsi olimpián alig több mint két hónap múlva bekövetkező egyiptomi csapást (0:3) és a profi bajnokság 1926-as bevezetését – az meg több mint furcsa, hogy pontos születési dátumára sehol sem bukkantunk rá. 

(Cikkünket olvasva jelentkezett Dénes Tamás futballtörténész, sportújságíró kollégánk, jóvoltából fény derült Oprée Rezső pontos születési dátumára. A keresztelési anyakönyvben szereplő, általa elküldött bejegyzés szerint a néhai MLSZ-elnök Oprée Rudolphus Carolus – azaz Rudolf Károly – néven 1866. január 2-án jött világra, és 6-án keresztelték meg. Köszönjük Dénes Tamásnak a segítséget.)