NS-klub: Kiss László három gólt lőtt a Fradinak a Népstadionban

„Hogy mikor írt rólam először a Népsport? Elég későn… – felelte a 66 esztendős, 33-szoros válogatott Kiss László. – Nem voltam ifjúsági válogatott soha, igaz, a B-válogatottban egyszer pályára léptem, amikor Dalnoki Jenő ült a kispadon. Hogy melyik csapat ellen játszottam először az élvonalban, az most hirtelen nem ugrik be, az viszont igen, hogy az első gólomat a Pécs futballistájaként a Ferencvárosnak lőttem – később ezt sokszor felelevenítettem az ellenfél kapusának, Géczi Istvánnak! Úgy emlékszem, az első nagyobb cikk 1979 tavaszán jelent meg rólam, amikor kettős rangadó volt a Népstadionban, a Fradi elleni öt hármas győzelemből három góllal vettem ki a részem. Nagyon népszerű lettem, egyre többet kerestek az újságírók, és a televízióba is többször hívtak. Egyébként már hetvennyolc nyarán szerződtetett a Vasas, de úgy vonultam be katonának, hogy bajnokit még nem játszottam. Aztán februárban leszereltem, és bár az első tavaszi mérkőzésen kikaptunk Diósgyőrben, a második bajnokin két gólt lőttem a Dunaújvárosnak, és a tavaszt úgy zártam, hogy tizenhárom találkozón tizenkétszer voltam eredményes.”

Kiss László ezt követően még hat idényen keresztül erősítette a Vasast, és végig szállította a gólokat. Amikor a legjobban ment neki (1980–1981), 25 alkalommal mattolta az ellenfelek kapusait, amikor a legkevésbé (1981–1982), 11 gólt szerzett: nem véletlenül lett a piros-kékek legendája!

„Életem egyik legjobb játékát a válogatottban azon a meccsen nyújtottam, amikor Debrecenben Eb-selejtezőn három egyre győztünk Finnország ellen, pedig gólt akkor nem is szereztem. A legnagyobb élményt ugyanakkor a Norvégia elleni találkozó adta, ám nem az, amikor idegenben nyertünk a két gólommal, és a másodiknál átemeltem a hazaiak kapusán a labdát, hanem az, amikor hazai pályán négy egyre győztünk, és egy egynél nagyon fontos gólt szereztem. Leírhatatlan volt a hangulat, olyan csoportból jutottunk ki elsőként a világbajnokságra, amelyben Anglia, Románia, Svájc és Norvégia volt a rivális!”

S hogy a 298 élvonalbeli bajnokin 134 gólt szerző támadónak milyen szinten maradt az élete a futball?

„Az MLSZ-ben dolgozom, immár tizenkettedik éve női szakágvezetőként. Járom az országot, de szinte mindig ott vagyok a Vasas hazai meccsein. Jó összefutni a régiekkel, Komjáti Andrással vagy éppen Puskás Lajossal, de a fiatalabb korosztállyal is örülünk egymásnak. Szurkoltam a csapatnak az NB II-ben is, jó érzés, hogy nyártól újra élvonalbeli meccseket láthatunk az Illovszky Rudolf Stadionban!”