Bozótharcos a debreceni csatársorban

- Van már programja vasárnapra?
- Lenne… - sejtelmeskedett a múlt szombaton négy és fél évre Debrecenbe szerződő háromszoros válogatott szerb csatár, Milos Kolakovics. - S ha az átigazolási lapomat, ahogy ígérték, valóban átküldték a szerb szövetségtől a magyarhoz, tehát rendben lesznek a papírjaim, lesz is!
- A Németországban töltött időszakra tekintettel meglepne, ha ez lenne élete első műfüves teremtornája.
- Nem okozok csalódást: a Braunschweig játékosaként sűrűn szerepelhettem kispályán, e téren elég rutinosnak számítok. Bár hozzá kell tennem, sajnos sok sikerélményben nem lehetett részünk, túlságosan kicsi csapat volt a miénk.

Nem politikai okokból hagyta el Szerbiát

- Talán ezúttal szerencsével jár - már ha pályára lép.
- Belgrádban hallottam, hogy a DVSC sorozatban harmadszor lehet terembajnok Magyarországon. Rajtam aztán ne múljon!
- Dicséretes önbizalomról tanúskodik a válasz, de akkor árulja el: huszonegy évesen miért választja egy tehetségesnek tartott futballista a Crvena zvezda helyett, amelynek játékosa volt, a harmadik ligás Braunschweiget? Visszalépésnek tűnik.
- Tisztázzunk valamit: nem a Zvezdából, hanem egy Belgrád melletti kiscsapatból, a Vozsdovacból igazoltam Nyugatra, egy valóban közepes kategóriájú, ám nagy múltú klubhoz, amely 1967-ben a Bundesliga bajnoka volt.
- Elnézést, nem stimmelt a statisztikánk. Amúgy az arany hatvanhétre datálandó, ön viszont kilencvenötben került az Eintrachthoz.
- Hat év alatt tapasztalhattam, mi a különbség a német futball első három osztálya között, s mi az, amiben nincs eltérés. Mindegy, hogy a Regional- vagy a Bundesligában játszol, a kilencvenedik percre "hősi halált" kell halnod, addig ki kell adnod magadból mindent. Nekem ezt jelentette a német iskola, így az a véleményem: a pályafutásomban előrelépést jelentett ez az időszak. És még valami: semmiféle politikai oka nem volt, hogy akkor elhagytam Szerbiát, tisztán szakmai célok vezettek.
- Beteljesültek?
- Csak részben. Ezért is tértem haza négy éve. A szerb szakemberek azt duruzsolták a fülembe, mekkora hiba, hogy kimaradt a karrieremből a szerb első liga. Anélkül ugyanis szóba sem kerülhetek a válogatottnál. Az OFK Beogradhoz igazoltam, s a legelismertebb játékosok közé küzdöttem fel magam, három évig csúcsformában futballoztam.

---- - Így érthető a tavalyi tripla válogatott meghívó. Vagy váratlanul érte?
- Kissé. A nemzeti csapat külön misztérium számomra, hatalmas megtiszteltetést jelentett a hazámat képviselni Észak-Írország, Szlovákia és Japán ellen is.
- Átböngésztük a válogatott 2004-es "csatársorát": Szavo Milosevics, Darko Kovacsevics, Mateja Kezman, hogy csak a legnagyobbakat említsük - veretes névsorba férkőzött be!
- Mondtam, hogy a legjobbak közé verekedtem be magam.
- Akkor mi vezette Magyarországra? Ráadásul - állítólag - ingyen lett a klub profija.
- Az utóbbi felvetésre nem tudok mit mondani. Megkérdeztem az OFK elnökét, rendben mennek-e a dolgok az átigazolásom körül, s az ő igenjével számomra le is zárult az ügy. Ami a kérdés első felét illeti: a bajnoki cím lehetősége vonzott, az OFK ugyanis a Partizan és a Zvezda árnyékából nem tud kilépni. A menedzseremtől sok jót hallottam a DVSC-ről, amely az aranyéremre tör. Az első számú "súgóm" mégsem az ügynököm, hanem a Győr kapusa, Szasa Sztevanovics volt, akivel három évig nem egyszerűen egy csapatban szerepeltünk az OFK-ban, de a túrák alkalmával szobatársak is voltunk. Úgy vélte, jelenleg a DVSC képviseli Magyarországon a legnagyobb játékerőt, így komoly sansza van az első helyre.
- Az sem jutott eszébe, hogy a két ország válogatottjának egymás elleni utolsó két tétmeccsén "csak" gólokban majd tucatnyi volt a különbség a két gárda között?
- Ugyan már, az említett vébé-pótselejtezőknek már több mint hét éve! Nekünk minden bejött, az önök együttesének semmi. Olyan klasszisok futballoztak a csapatunkban, hogy bárkire veszélyesek lehettünk volna. Sajnos a szerb futball azóta gyengült, viszont ahogy hallom, a magyar erősödött, s a Lothar Matthäus vezette válogatottnak is van respektje.

Légiósként átvette a német mentalitást

- A szavaknak mestere, viszont egyelőre nem tudjuk, a pályán mire számíthatnak öntől a magyar szurkolók. Jellemezné magát?
- A légióskodás alatt magamba szívtam a német mentalitást. Gyorsnak mondanak, aki tűzön-vízen át képes átverekedni magát az ellenfél kapujáig. És - ezt már én fűzöm hozzá - szeret egy-egyezni.
- Amolyan bozótharcos. Ha már itt tartunk: hét-, illetve kilencgólos riválisa van a csapatba kerülésért vívott ütközetben.
- Tisztelem a teljesítményüket. Igor Bogdanovicsot ismertem korábbról, s tudom, hogy Kerekes Zsombor magyar válogatott, de engem egy dolog érdekel: játszani akarok, ezért jöttem.
- A lepel lehullásáig egy titok maradt: jobb- vagy ballábas?
- Alapvetően jobb, de azért a sutábbra is érdemes figyelni. ---- "Debrecen városa természetesen élni kíván elővásárlási jogával, hogy a Vágóhíd utcai pálya tovább szolgálhassa a debreceni sport céljait" - áll a debreceni polgármester, Kósa Lajos sajtóközleményében. Ezek szerint a pillanatnyilag még a MÁV Rt. tulajdonában lévő sportingatlan az értékesítési pályázaton nyertes befektetőcsoport által ajánlott összegért önkormányzati tulajdonba kerülhet. A város pedig további használatra a Loki korosztályos és felnőttcsapata részére bocsáthatja azt. Mint arról korábban beszámoltunk, a fenti, eladásra kínált terület megvételére a DVSC Futballszervező Rt. is pályázott, ám alulmaradt a versenyben. A Vágóhíd utcai füves és salakos pályát a Loki felnőtt- és juniorcsapata mellett a klub korosztályos együttesei (csaknem 300 gyerek) használják.