Waltner Róbert: mesteri ötös!

Pedig a legutóbbi ZTE–Haladás meccsen nyolcezer néző volt kint, dacára annak, hogy a zalaiak nem kifejezetten szép reményekkel, nyolc vereséggel nyitották a szezont. Akkor azt írtuk, hogy kevés olyan csapat van, amelyet ilyen gyatra kezdés után is így szeretnek szurkolói.
Nos, nincs kétségünk afelől, a szurkolók most is szeretik a Zalaegerszeget, csak ezekben a hetekben már nem kíváncsiak az együttesre. Ezt lehet akár kritikaként is kezelni, de inkább jelzésértékű a labdarúgás atyaúristenei felé: amikor már sikerült olyan komolytalanná tenni a bajnokság alsóházát, hogy kiesni is csak nagy odafigyeléssel lehet, a közönség bizony már a nyugati derbire sem megy ki. Bár nem lapoztuk fel a históriás könyveket, gyanítjuk, hogy ilyen kevesen még sosem láttak ZTE–Haladás élvonalbeli meccset. Persze a két igencsak megritkult tábor azért hozzávetőleg tizenhárom másodpercenként közölte, hogy nem túl baráti véleménnyel van a másikról…

Igaz, az nem is lehet meglepő, hogy a szombathelyieket csak nyolcvanan kísérték el a szomszédba (mondjuk így is annyi rendőr volt a stadionban, hogy simán leénekelhették volna mindkét tábort…), elvégre a zöldek tavasszal még nyeretlenek, és összesen egy gólt rúgtak. Ezzel a bravúros sorozattal pedig komoly sansszal pályáznak egy lábjegyzetre a Guiness-rekordok könyvében, bár alighanem nagyobb dicsőség lenne a számukra, ha bentmaradnának. A vezetőség mindent meg is tesz ennek érdekében, hiszen nem büntette meg a játékosokat (még a végén megsértődnének a tulajdonosi szigor miatt a fiúk…), és egyelőre Bíró Péter fővezér sem akar odébbállni – noha a városban nem mindenki örül ennek.
Azért valamennyire csak szégyellhették magukat a szombathelyi focisták, mert igen nagy elánnal kezdtek. Húsz perc alatt több helyzetet is kidolgoztak, bár kissé rontja a teljesítményüket, hogy a gólt a ZTE rúgta. Igaz, Waltner Róbert találata után postafordultával Illés Béla is fejelt egyet, ám a játékvezető azt érvénytelenítette – pedig Illés egy szempillantás alatt megduplázhatta volna az egész éves szombathelyi góltermést… Hogy Vad II István bíró jól vagy rosszul döntött, azt majd a tévében megnézheti az, aki hajnali kettőig képes fentmaradni egy gólösszefoglaló kedvéért…
Volt idő ezen elmélkedni, mert a pályán sok minden nem történt, leszámítva, hogy Waltner Róbert úgy tízpercenként rúgott egy gólt. Holott nem futballozott kifejezetten jól a ZTE, de a szombathelyi védelem roppant előzékenyen pótolta a hazai támadások hiányosságait. Így pedig egy félidő alatt eldőlt minden, és csak azon csodálkozhattunk, hogy a hazai szurkolók nem mentek haza már a szünetben.
Ez járhatott a hazai drukkerek fejében is, hiszen a második félidő elején egy vásznat emeltek a magasba, érdeklődve odaát székelő kollégáiktól, hogyhogy még itt vannak – az őszi bajnokin ugyanis éppen a 49. percben, 0–3-nál indult haza a zöld-fehér sereg.
Szegény Hali-szurkolók, jobban jártak volna, ha most is elmennek…
Ami ugyanis a második félidőben várt rájuk, az felért egy rémálommal. Waltner Róbert vezetésével a Zalaegerszeg egyszerűen szétfutballozta a teljes csődöt jelentő Haladást, és a hazaiak már tetszés szerint érték el góljaikat. Már annyira belenyugodtak a szombathelyi nézők is ebbe a szörnyű eredménybe, hogy a nagy rivalizálás dacára bizony ők is megtapsolták Waltner negyedik gólját… Az egerszegi támadó ezen a meccsen szenzációs formában játszott, bár a két Sebők azért picit megpróbálta elrontani az ünnepét: Vilmos és József egyaránt szerzett egy-egy gólt, bár azért attól nem tartunk, hogy a kis huncutkodás miatt Waltner megorrolna társaira.
A Zalaegerszeget most valóban lehet méltatni, hiszen főleg a második félidőben káprázatos produkcióval rukkolt elő, míg ez a Haladás – főleg a védekezése alapján – nem ütötte meg még egy nyugdíjasválogatott szintjét sem. Lesz még elég dolga Tóth Bálintnak – már ha ő marad az edző… ---- 5. perc: Koplárovics a bal oldalról ívelt be szögletet, a labda a kaputól 12 méterre álló Nagy Lajos elé került, a középpályás jobbal lőtt, Tóth Iván bravúrral kiütötte a labdát, bal-
szerencséjére éppen Waltner elé, a csatár pedig öt méterről jobbal, elegánsan az üres kapu közepébe lőtt.
1–0
21. perc: Róth bal oldali szöglete után Seper két méterről, középről a kapu fölé fejelt.
28. perc: Sebők József jól használta ki Tóth Iván hibáját, megkaparintotta a kapusról lecsorgó labdát, Nagy Lajoshoz gurított, ő a jobb oldalról jól adott középre, Waltner pedig jobb lábbal 10 méterről a bal felső sarokba lőtt.
2–0
37. perc: Seper rosszul adott haza, Waltner lecsapott a labdára, kicselezte a kapujából kifutó Tóth Ivánt, és ballal a kapu közepébe lőtt. Egy félidő alatt mesterhármast ért el!
3–0
62. perc: Nagy Lajos jobbról remek labdát adott Waltnernek, a csatár 16 méterről, ballal, nagy erővel a jobb sarokba bombázott.
4–0
72. perc: Sebők József a jobb oldalról pontosan lőtte középre a labdát, a szenzációs formában játszott Waltner a rövid saroknál érkezett, és a becsúszó védők között jobbal a bal felső sarokba lőtt.
5–0
74. perc: Szamosi húzott el a bal oldalon, remekül adott középre, és a jól érkező Sebők Vilmos hat méterről elegánsan a bal alsó sarokba bólintott.
6–0
76. perc: Nagy Lajos ismét pontosan tálalt középre, ezúttal Sebők József érkezett a remek jobb oldali beadásra és előrevetődve öt méterről a jobb alsó sarokba fejelt.
7–0 ---- Waltner Róbert öt gólja magáért beszél, és Sebők József is szenzációsan játszott, de én mégis a csapatot szeretném kiemelni. Ezen a mérkőzésen a játékosok hittek abban, hogy egy győzelemből erőt meríthetnek a véghajrára. Minden sikerült.
Gellei Imre a Zalaegerszeg vezetőedzője

Egyszerűen nincs magyarázat egy ilyen vereség után, sajnálom a csapatot és sajnálom a szurkolóinkat. Ez egy borzalmas érzés, valamilyen formában a futball büntetése. Az azonban nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg feladnám.
Tóth Bálint a Lombard szakmai igazgatója ---- Az első félidő közepén egyszer csak esni kezdett, így a régi lelátón lévők egy része megindult a fedett tribün felé – és némi tanakodás után a rendezők mindenkit beengedtek a biztonságot nyújtó szektorba.

Hát ez a szombathelyi védelem bizony igencsak nevetséges formát mutatott ezen a délutánon, látszott, hogy lélekben már az osztályozóra készülnek a játékosok. Az más kérdés, hogy vajon a lelkiismere-tükkel miként számolnak el… ---- Egy csupaszáj futballistával találkoztunk az egerszegi öltözőfolyosón: Waltner Róbert éppen a rádiónak nyilatkozott, és akkor még nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy megkapja-e a tízes osztályzatot. Rövidesen közöltük vele: megkapta.
"Korábban a Sopronnak rúgtam három gólt hat perc alatt, és akkor kilencest kaptam a sportlaptól – emlékezett a támadó. – Természetesen szenzációs, hogy ezen a meccsen ötször is betaláltam a Haladás hálójába. Ez ráadásul nálam egyéni rekord, hiszen korábban még kölyökbajnokin sem jutottam ötig…"
A boldog egerszegi csatár nagyon örült, hogy hazai pályán, a ZTE-szurkolók előtt rukkolt ki ezzel a varázslatos teljesítménnyel, de azt mondja: öt gól ide vagy oda, azért nem viszi túlzásba az ünneplést – megy haza lefeküdni…
"Nincs ebben semmi különös, hiszen szerdán már játszunk a Pécs ellen, és akkor még szükségünk van a győzelemre, hogy meglegyen a hetedik hely. Remélem, akkorra is megmarad a mostani formám. Egyébként bár talán kívülről úgy tűnt, hogy a felsősarkos gólom volt a legszebb, de nekem mégis a harmadik találatom tetszett igazán, mert az áll leginkább közel a játékstílusomhoz: nincs annál szebb érzés, mint amikor egy csatár lecsap a labdára, elhúzza a kapus mellett, a hálóba passzol, és ünnepli a közönség."
Waltner ezt az érzést szombaton ötször élhette át, és nyilvánvalóan élete meccseként emlékezhet a Haladás elleni találkozóra. Bár mivel fiatalemberről van szó, állítsunk elé egy újabb kihívást: hat gólt például még sosem rúgott egy meccsen…