Juhász Dorka: Az, amivel eddig nyertünk, nem működött

– Hogyan értékelné első olaszországi idényét? 
– Nagyon élvezetes volt, noha nem volt teljesen minden zökkenőmentes – mondta a Nemzeti Sportnak Juhász Dorka, az olasz Famila Schio 24 éves magasbedobója, aki már az Egyesült Államokban tartózkodik, hiszen a WNBA-ben szereplő Minnesota Lynx azonnal kirepítette, amint véget ért az olasz döntő. – Kisebb sérülés hátráltatott novemberben és decemberben, de ez összefügg azzal is, hogy a WNBA tavalyi idénye után azonnal mentem Schióba. 

– Akkor mondhatjuk, hogy túl sűrű volt a program, a kötelezettség? 
– Talán a fáradtság miatt is sérültem meg, nem volt egyszerű a helyzet, hiszen az amerikai évek után mielőbb hozzá kellett szokjak az európai kosárlabdához. S emellett szinte kész csapatba kellett beilleszkednem. A folyamatot megtörte a válogatott szünet, az olimpiai selejtező, de ezt követően az évad második fele már nagy élmény volt. 

– Ön már túltette magát a Sopronban történteken? 
– Teljesen soha nem tudom feldolgozni, hogy 22 pontos előnyről vesztettünk az utolsó, spanyolok elleni meccsen és így lemaradtunk az olimpiáról. Örökre lesz bennem egy kis tüske, amiért nem sikerült. De muszáj volt túllépnem a történteken, mert a soproni torna után szinte rögtön jött az Olasz Kupa döntője. Ami sokat segített abban, hogy félretegyem a csalódottságot, ne szomorkodjak. Nyertünk, és nekem kellett a sikerélmény. Valamennyi megbánás mindig lesz bennem, de előre tekintek, s hiszem, hogy lesz még lehetőségem részt venni az olimpián. Ilyenkor ki kell jönni a gödörből, menni kell tovább, s tanulni kell a tapasztaltakból. 

– Az új szövetségi kapitányt, Völgyi Pétert mennyire ismeri?
– Sok jót hallottam róla, s majdnem sikerült találkozni is, mert úgy volt, hogy kijön Olaszországba ha lesz negyedik felvonás, de végül sajnos ez nem jött össze. Jó szakembernek tartom, várom a közös munkát! 

– A döntőben 3–0-ra kikaptak a Veneziától, és tulajdonképpen egyik meccsen sem tudták a riválist megszorítani. Mi volt ennek az oka? 
– Mi is keressük a választ… És kerestük a megoldást, de nem leltük. Ha jól tudom Velencében tíz éve nem sikerült győzni a Schiónak tétmeccsen, el van átkozva az ottani fellépéseken a csapat. Ami a szakmai részt illeti, nálunk megbomlott a csapatkémia a döntőben, az összhang hiányzott a játékosok között, az, amivel eddig nyertünk, nem működött. Sajnos elharapózott az egyénieskedés, ráadásul az ellenfél extázisban játszott. Jár nekik a gratuláció, jobbak voltak, megérdemelt volt a sikerük. Sajnálom, mert jó lett volna bajnoki címmel zárni az első olaszországi évemet. Azért így sem rossz elsőre a bizonyítvány, kupát nyertem és bajnoki ezüstérmes lettem. 

– A döntő után nem sok ideje volt Schióban átgondolni a történteket, ha jól tudjuk. 
– Óriási kapkodás és rohanás következett, a keddi utolsó meccs végén ráadásul kivettek és doppingvizsgálatra vittek, így hajnali egykor jöttem el a csarnokból. Szerdán egész nap pakoltunk anyuékkal, akik kiutaztak, hogy segítsenek a készülődésben, majd csütörtök reggel hétkor már a velencei reptéren álltam sorban. Sietős, stresszes volt, frusztráltnak éreztem magam, de segített abban, hogy gyorsan másra fókuszáljak, ne a döntőn rágódjak. Szombaton már meccset játszottam Minnesotában, s 17 percet voltam a parketten. Ahhoz képest sok, hogy úgy indult, csak pár percet játszok, én voltam az első csere, csapatedzés nélkül… De a jó oldala a történteknek, hogy ez is megmutatta, az edző, Cheryl Reeve megbízik bennem. Végül is örültem, hogy ismét a WNBA-ben játszhattam. 

– Milyen az idei együttes? 
– Több új játékos érkezett, rutinos veteránok és fiatalok, akik tehetségesek, de ami gyorsan szembeötlött, hogy ebben az évadban a védekezés lesz az identitásunk. Ebben eddig a legjobbak vagyunk, nagyobb energiákkal játszunk, s a kémia is jobb. Éhes a csapat a győzelemre, és élvezhetőbbek a foglalkozások, a meccsek. A pályán is érezhető a kohézió, úgy tűnik, jó idényünk lehet. Nekem még kell egy kis idő, mert most még csak kezdek visszaszokni a rendszerbe, igazodni az új időzónához. Tavaly hat vereséggel kezdtünk, most 4–1-gyel állunk, ez már előrelépés. Ha jobban megismerjük egymást, remek eredményt érhetünk el. 

– Mit jósol az NBA-ben főcsoportdöntős Timberwolves Dallas elleni csatájára?
– Minnesotai játékosként nem kérdés, hogy kinek drukkolok! A szépítés után most visszatérnek ide, így remélhetőleg meg tudom nézni őket az ötödik meccsen és ki tudjuk szurkolni a folytatást!