Valter Attila izgatottan várja a kihívásokkal teli évét (Fotó: Groupama-FDJ)

 

Lesz még esélye

A fantasztikus 2020-as évében a Tour de Hongrie-t megnyerő, majd pályafutása első háromhetes körversenyén, a Giro d'Italián az összetett 27. és a fiatalok versenyének 11. helyén végző Valter Attila is ott volt az M4 Sport – Év Sportolója Gála legjobb férfi sportolója díj jelöltjei között. A döntőbe két labdarúgó, Gulácsi Péter és Szoboszlai Dominik, illetve a teniszező Fucsovics Márton jutott be, de Valter elmondta, a tízbe kerülni is nagy megtiszteltetés; s annak külön örült, hogy az Év sportpillanata kategóriában emlékezetes TdH-sikerére is lehetett szavazni.

„Nagyon nehéz megítélni és összehasonlítani egymással a különböző sportágakban elért eredményeket, én nem is tudom ezt megtenni, a sajátommal vagyok tisztában – mondta a 22 éves Valter Attila. Az biztos, hogy a három döntős nagyon nagy név, bármelyikük megérdemelné a díjat. Nem is bántam, hogy most még nem kerültem be: bízom benne, lesznek éveim, amikor olyan eredményeket érek el, hogy re­ális esélyem legyen ott lenni, vagy meg is nyerni!”

– Hogy áll a francia nyelvvel?
– Megszenvedek vele, egyelőre nem sok sikerélményem van – válaszolta Valter Attila, aki tavaly kapott 2021-től két évre érvényes szerződést az országúti kerékpársport francia sztárcsapatától, az elitmezőnyben a legrégebb óta szereplő Groupama-FDJ-től. – Pedig úgy érzem, viszonylag gyorsan fejlődök, ám iszonyatosan nehéz nyelv. Már sok mindent megértek, beszélni még nemigen merek. Úgy vagyok vele, mint más tanulási folyamattal: az eleje intenzív, akkor könnyen belejön az ember, de aztán egyre nehezebb – a nulláról egyre jutni sokkal könnyebb, mint egyről a kettőre. Főleg a kiejtéssel vannak gondjaim, és amikor valamire már századszorra sem áll rá a nyelvem, az elég zavaró. Remélhetőleg idővel jobb lesz. Örülök, hogy tanulhatok, viszont nagyon sokat kell vele foglalkozni.

– Néhányszor járt már kint ismerkedni, milyenek a benyomásai?
– Ami egyből feltűnt, az elképesztő profizmus. Minden részletről süt, hogy több mint húsz éve a legmagasabb szinten működő istállóról beszélünk, egyszerűen mindenkinek a kisujjában van minden. Magától értetődően a lehető legjobb, legköltséghatékonyabb megoldásokat választják a stábtagok, szerelők, edzők; pontosan tudják, a versenyzőknek mi a legelőnyösebb, teljesen flottul és olajozottan megy minden. Senki sem stresszel feleslegesen, jó a hangulat, mindenki elégedett – nem túlzok, szó szerint fütyörészve végzik a dolgukat. Ilyesmit sosem tapasztaltam még.

– Pedig előző csapata, a lengyel CCC is a world tour szintjén szerepelt.
– Félreértés ne essék, a CCC-ben is nagyon jól éreztem magam, ám itt másfajta hangulat uralkodik – talán a családias a legmegfelelőbb kifejezés. Ez persze nem csoda, hiszen többeknek, például a csapatfőnök Marc Madiot-nak és a legnagyobb sztárnak, Thibaut Pinot-nak is dolgozik itt családtagja, utóbbinak a testvére, úgyhogy nemcsak lózung, hogy olyan az egész, mint egy nagy család. Ugyanakkor szeretettel befogadják a „kívülről jövőket” is, tényleg nagyon baráti a légkör.

Tour vagy olimpia?
Ha a jelenlegi előírások maradnak érvényben, a kerékpárosoknak választaniuk kell majd a Tour de France és a tokiói olimpia között. A Francia körverseny záró szakasza július 18-ára, az olimpiai játékok férfi országúti mezőnyversenye 24-ére esik, ez csupán hat nap differencia, miközben jelen állás szerint az olimpiai résztvevőkre Japánba érkezésüket követően két hét kötelező karantén vár. Így aki mindkét főversenyen indulni szeretne, most legfeljebb abban bizakodhat, hogy mivel a körversenyeket is buborékban tervezik lebonyolítani, az onnan érkező versenyzőknek és stábtagoknak talán elég lehet a rövidített karantén – ellenkező esetben nehéz döntés elé kerülnek.

– Önt, a messziről jött fiatal magyart is szívesen fogadták?
– Abszolút, már az első alkalommal rendes és befogadó volt mindenki, csak jó benyomásokról tudok beszámolni. Először csak egy háromnapos ismerkedésen voltam Franciaországban, legközelebb már egy hetet töltöttem kint velük, akkor edzegettünk is, és szerencsére mindenkivel jól elvoltam, szombat óta pedig Spanyolországban edzőtáborozunk, ezek már rendes tréningek.

– Ugyanúgy kezelik, mint a többieket?
– Éppen úgy: nem szenvedek hátrányt semmiben és különleges elbánásban sem részesülök, ugyanakkor megkapok mindent, és érzem, már most is csapattársként kezelnek, nemcsak a versenyzők, a személyzet és az igazgató is, ami nagyon jólesik. Valamiért azt hittem, kicsit talán zárkózottabbak lesznek, hiszen a csapat magja azért alapvetően francia, mégis mindenki próbált ismerkedni, a nyelvi nehézségek ellenére is. Pinot is igazán szimpatikus, mosolygós figura, és a másik nagyágyú, Arnaud Démare is, egyikükkel kapcsolatban sincs az az érzése az embernek, hogy ők a nagy királyok, mi meg a maradék. A legjobban eddig a svájci Matteo Badilattival érzem magam, ő is most igazolt ide, és vele szerencsére hasonló lesz az idei versenynaptárunk is.

– Ezek szerint már körvonalazódott az idei programja.
– Olyannyira, hogy szinte már az egészet tudom, és bátran mondhatom: ennél jobb naptárat én magam sem rakhattam volna össze! Ami biztos, hogy a februári, valenciai körversenyen kezdek, ezt követően is csak egyhetes és nagyobb viadalokon indulok, és bizony lesz megint world tour versenyem is – de ezt egyelőre még nem lőném le, hogy melyik. Emellett változatlanul tervezek a tokiói olimpiai részvétellel is. Egyszóval olyan menetrendet sikerült összeállítani, amely egyszerre lesz nagy kihívás és ad lehetőséget a tanulásra, a fejlődésre. Nagyon remélem, képes leszek bizonyítani.