Kopasz Bálint (Fotó: Dömötör Csaba)

 

– A sportágban látszólag minden a régi kerékvágásban halad: mint minden februárban, folyamatosan utaznak a magyar kajak-kenusok Dél-Afrikába. Az utazási tilalmak hogyan befolyásolták a terveket, edzőtáborokat?
– Nálam nem borult a terv. Tavaly, miután hazajöttünk Dél-Afrikából, karanténtáborban folytattam a munkát a Maty-éren. Az augusztus végi országos bajnokság előtt még az újdonságot jelentő magaslati edzőtáborozást is ki tudtam próbálni Ausztriában. A szeptemberi szegedi világkupaverseny után pihentem egy hónapot, és azóta is minden az elképzeltek szerint halad. Amíg az időjárás engedte, vízen voltam, majd elkezdődött a szokásos téli alapozás; a kondi- és futóedzéseket a Maty-éren és Algyőn, az úszóedzéseket Hódmezővásárhelyen végeztem. Elérkezett a kilométergyűjtés ideje: szerdán utazunk Dél-Afrikába, ahol egy hónapot készülünk.

– Az olimpia egyéves elhalasztása mennyivel dobta meg a költségeket, a felkészülésre szánt anyagi keretet?
– Nem lett anyagi hátrányom a halasztásból, a szövetség, a szponzoraim mindenben támogatnak, teljesítik a kéréseimet, legyen szó eszközről vagy edzőtáborról. Mert attól, hogy ugrott az előző év, én továbbra is a megszokott módon készültem. A tavalyi ob után a klubommal, a Graboplast Győri Vízisport Egyesülettel is meghosszabbítottuk a szerződésemet 2021 végéig. Semmiben sem szenvedek hiányt.

– Közismerten nagy gondot fordít az egészséges táplálkozásra. A megfelelő alapanyagok beszerzése jelentős extra kiadással jár?
– Sokat költök minőségi alapanyagokra, a magas minőségű, nagy tisztaságú bioélelmiszereket egy ausztriai biowebáruházból szerzem be. Ugyanilyen extra tételt jelent, hogy heti kétszer járok hidegkamrába, amit a masszázshoz hasonlóan a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól kapott ösztöndíjamból fizetek. Őrült mennyiségű pénzt fektettem az élsportba az elmúlt években – ami meg is térült –, erre az állam, a szövetség és a szponzorok segítsége nélkül nem lenne lehetőségem. Egyetlen cél lebeg a szemem előtt, hogy kijussak Tokióba, és ott dobogós helyen végezzek, márpedig ennek eléréséhez szükséges a támogatás.

– Kell-e sportpszichológus segítségét kérni amiatt, hogy ez a felkészülés teljesen más, mint a többi?
– Nekem nincs rá szükségem. Nem volt hullámvölgyem vagy mélypontom az elmúlt egy év során. Nem fogtam fel tragédiaként az olimpia elhalasztásával járó változásokat, úgy voltam vele, fiatal vagyok, nem hoz hátrányba, ha egy évvel később rendezik a játékokat. Tettem tovább a dolgomat.

– Megkapta már a koronavírus elleni védőoltást?
– Kedden kapom az elsőt, és bízom benne, nem vet vissza és nem lesz semmilyen mellékhatása. Mindenesetre két napot biztosan pihenek utána, mert a szerda a repüléssel, a rá következő nap pedig az akklimatizációval telik.

Kopasz Bálint nem fogta fel tragédiaként az olimpia elhalasztását (Fotó: Földi Imre)

 

– A kvótaszerzés szabályai nem változtak: az eredeti tervhez hasonlóan megrendezik az európai pótkvalifikációs viadalt, amelynek Szeged ad otthont, míg az utolsó, úgynevezett szuper­kvótákat Oroszországban lehet megszerezni májusban. Hogy látja: igazságtalanabb lett az olimpiai kvalifikáció azzal, hogy egy évet csúsznak a viadalok?
– Noha – miután én már szereztem kvótát – nem mélyedtem el az idei versenynaptárban, szerintem nem lett igazságtalanabb a kvalifikáció. A sportágunkban a kvóták nagy része már elkelt, a még elnyerhetőkért pedig versenyezhetnek azok a sportolók, akik eddig nem szereztek az országuknak indulói jogosultságot. Idén tiszta lappal újraindul minden, a verseny a kvótákért a pótkvalifikációs viadalokon, itthon pedig az olimpiai szereplésért a válogatókon.

– Az erőviszonyok alapján minden esélye megvan arra, hogy a sikeres válogatókat követően ott legyen Tokióban. Zavarná, ha erős ellenfelek maradnának távol, így gyengülne a mezőny, vagy inkább örülne neki?
– Nyilván zavarna. Azt kívánom, hogy itthon és a világversenyeken is minél erősebb mezőny jöjjön össze az idén. A kiélezett csaták izgalmasabbá, látványosabbá teszik a versenyeket, amelyek még több nézőt, szurkolót szerezhetnek a sportágnak. A tavalyi viadalok, az országos bajnokság és a világkupa is színvonalas versengést hozott az én számomban, K–1 1000 méteren. Ha közel vannak egymáshoz a versenyzők a célban, és csak az dönt, kinek jön ki adott pillanatban jobban a lépés, tovább emeli a királyszám értékét.

– Ha már a szurkolókat említette, elképzelhetőnek tartja, hogy nézők nélküli olimpiát rendezzenek?
– Számítok rá, hogy nézők nélkül rendezik meg a játékokat – hallani ilyen híreket. A szurkolók nélkül is jelentős tömeg lesz Tokióban, hiszen a sportolói küldöttségek is elég népesek. De remélhetőleg a televíziós közvetítéseket is sokan követik majd. Nyilvánvalóan más hangulatú lenne egy nézők nélküli olimpia, mintha hatalmas táborok biztatnák a versenyzőket, de ez rám nem lenne hatással – verseny közben kizárom a külvilágot, és csak a pályámra figyelek.

– Mentálisan hogyan lehet kezelni, hogy a vírus és a halasztás miatt simán borulhat a papírforma, jöhet egy outsider, akit elvileg tízből tízszer legyőznének?
– Nem gondolom, hogy a kajak-kenuban egyenlőtlenség alakulna ki, amely felboríthatná a papírformát. Szerencsések vagyunk, mert nem zárt térben, hanem a szabadban sportolunk, a meghatározó versenyzők közül mindenki tudott evezni. Látom a közösségimédia-felületeken, hogy az ellenfelek közül sokan szinte a telet is végigkajakozták.

– Ha valamilyen okból mégsem tudják megrendezni az olimpiát, a jövőtervezésben mekkora csapás volna az elmaradó potenciális olimpiai jutalom?
– Bele sem gondolok, mi lenne, ha elmaradna az olimpia. Ha mégis megtörténne, anyagilag érzékenyen érintene, elsősorban a folytatást illetően. A szerződéseimben benne van, hogy versenyeken indulok; ha ezt a feltételt nem tudnám teljesíteni, odalennének a támogatások, csökkenne az ösztöndíj összege, ami nagyon megnehezítené a korábban említett, regenerációt segítő terápiák igénybevételét vagy a hozzáférést a minőségi táplálkozás alapanyagaihoz. Ha nem lenne olimpia, azt a következő játékokra való felkészülésem sínylené meg.