Zeusz félreszórt villámai

Ami természetesen legitim megközelítés, s lássuk be, a tartalom ismeretében valóban nehéz hova tenni a „Szórakoztató háttérinformációk az ókori olimpiák világából” meghatározást, hiszen a kötet tizenkét fejezetéből csak egy tematizálja az ókori játékokat. Magának tesz szívességet azonban, aki szemet huny a csalafinta alcím fölött, s ad egy esélyt a „háttér-információknak”, már csak azért is, mert azoknak a szórakoztató mivoltához egy pillanatig sem férhet kétség.

A kötet tárgya az ókori történelem, azon belül is Hellász és Róma históriája a perzsaverő – élete utolsó éveit mégis az ő oltalmukban töltő – Themisztoklésztől a „Keresd a nőt!” elvét rekordalacsony hatékonysággal követő Claudius császár történetéig. Már utóbbi is (ellentétben például a XX. század borzalmaival) időben épp elég nagy távolságra van tőlünk ahhoz, hogy tanulmányozását szégyenérzet nélkül találhassuk szórakoztatónak – hát még ha erre a szerző üdítően olvasmányos és lendületes, humorban, iróniában bővelkedő stílusa is ráerősít. Kertésznél szóba se jöhet a tudományos szövegek sokakat elriasztó szárazsága, ezt előadásmódja mellett az egy-egy fejezetet kitevő történetek változatossága is eleve kizárja. (Az idézet pedig nem kevés, de jól és arányosan van összeválogatva.)

Olvashatunk egyebek mellett minden idők legnagyobb hadvezérének, Nagy Sándornak kevéssé fenséges körülmények között bekövetkező haláláról és holttestének hányatott sorsáról, az egyébként is ritkán megöregedő makedón uralkodók hatalmi játszmáiról, vagy éppen az ókori hadtörténet további nagy stratégáinak, így Themisztoklésznek, a spártai hegemóniának véget vető Epameinóndasznak és a Hannibál felett győzelmet arató Scipiónak meghökkentően sok ponton hasonlóságot mutató életútjáról. A „történelmi bulvárra” fogékonyabb olvasók is kedvüket lelhetik a kötetben, amely Kleopátra már-már történelemformáló csáberejét is megénekli – tudjuk, a „mi lett volna, ha” kérdésfelvetés nem csak a sportban érvénytelen, a téma iránt érdeklődők mégis hajlamosak eltűnődni olyan kérdéseken, mint hogy nem alakult volna-e másképp a világtörténelem, ha az egykor rettegett hadvezér, Antonius fejét nem csavarja el, és teszi ezzel őt igen sebezhetővé Kleopátra.

A kötet valamennyi írása izgalmas és tanulságos, de aligha van kockázat a kijelentésben: az Arcanum sportkönyvkínálatát böngésző, vigyázó szemét már a három hónap múlva kezdődő olimpia helyszínére, Párizsra vető sportrajongó figyelmét a Botrányok Olümpiában című fejezet keltheti fel leginkább. Ahogy a cím sejteti, a Zeusz tiszteletére rendezett játékoknak nem a „legistenibb” oldaláról kapunk képet: az antikvitás korában is csalás, vesztegetés vagy éppen a bajnokok tehetősebb városállamok általi megvásárlása szennyezte be a sporteseményt. Igen, „már a régi görögök is”, szokás mondani, de amint a szerző is utal rá, egyvalamit mégiscsak fordítva csináltak, mint modern kori utódaik: amíg égett az olimpiai láng, a fegyverek hallgattak.

(Kertész István: Sport, pénz és csábítás az Olümposz alján, Magyar Testnevelési Egyetem, 1995)

A németországi Európa-bajnokság nemcsak a tornán részt vevő válogatottakat helyezi kirakatba, de a rendező országot is. Különösen izgalmas, ha egy sportesemény apropóján kulturális minták, nemzeti karakterjegyek, egy változó társadalom részletei is megmutatkoznak – ezek felfejtésére vállalkozik a korábban az Union Berlinről nagy sikerű könyvet (Scheisse! We’re going up!) író Kit Holden friss, Played in Germany című kötetében. Az Eb hullámait meglovagoló kiadvány ajánlójában olvassuk: „A futball stadionjain, szurkolói nótáin, fortyogó indulatain keresztül vetül fény a nemzetre, amely annyira széttagolt és megosztott, hogy egyetlen egyesítő tényezője maga a játék.     ” (Kit Holden: Played in Germany. Duckworth, 2024)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 20-i lapszámában jelent meg.)