– Megdöbbentő a hír.
– Csak azért, mert most annyi mindenki elmegy – mondja Csipes Tamara. – Már régóta tervezgettem ezt, a férjemmel sokszor beszéltünk arról a tervről, hogy Ausztráliába költözünk. Hát most meghoztuk a döntést.
„Csipes Tamara nem mond igazat akkor, amikor azt állítja, hogy fél éve nem kap fizetést a klubjától – mondja Horváth Gábor, a Bp. Honvéd szakosztályvezetője. – Egyszerűen csak be kellene fáradnia érte, ám sem velem nem tárgyal, sem az édesapjával nem egyeztet, amikor kajakozásról van szó. Az elmúlt fél évben egyébként nem sokat láttuk őt, és az elmúlt hetekben is csak a papírjaival kapcsolatos ügyeket intézte a Honvédnál. Hogy jó döntést hozott-e? Majd meglátja. Mi sok sikert kívánunk a jövőjéhez!” |
– Amely csalódottságból, keserűségből született?
– Részben. Tény, hogy az elmúlt időszakban sok emberben csalódtam itt Magyarországon, és eljutottam oda, hogy nem érzem jól magam ebben az országban. Nem találtam a helyem az egyesületemben, ahol körülbelül már fél éve nem kapok fizetést. Aztán amikor a szövetségnél jeleztem távozási szándékomat, egyszerűen nem akarták tudomásul venni, úgy kezeltek, mint apuci kislányát, akinek van egy bohókás gondolata, de majd jobb belátásra tér.
– Nyilván a sok negatív ügy után szerették volna lebeszélni a távozásról.
– Nem akartak komolyan venni. És viccesnek találtam, hogy ha eddig nem vettek számításba, most miért lettem hirtelen olyan fontos a szövetség, a magyar női kajak számára. Nekem nincsenek anyagi gondjaim, nem a pénz, a jobb anyagi kondíciók miatt választom Ausztráliát. Sokkal fontosabb, hogy menekülök ettől a stílustól, a negatív magyar mentalitástól. Lehet, hogy nem leszek népszerű ezzel, de így érzem. És nem akarom, hogy boldogtalanul töltsem el az életem.
– Az édesapja, aki az edzője is volt, Csipes Ferenc hogy reagált?
– Engem is meglepett, hogy nem próbált meg visszatartani. Azt mondta, bizonyítsam be, hogy ez a jó nekem. Megpróbálom. Legfeljebb majd azt kell mondjam, hogy igaza volt.
– Az ausztrálokkal felvette már a kapcsolatot?
– Igen, jeleztem a szövetségnek, hogy a jövőben ott szeretnék készülni. A férjemmel Perthbe utazunk, ahol az egyik legerősebb ausztrál kajakossal, Alana Nicholsszal tudnék együtt edzeni. Az ausztrálok segítőkészek voltak, mindenben támogatnak.
– Nem kereste fel Obermayer Dorinát, aki körülbelül egy évvel ezelőtt váltott kenuról kajakra és lett az ausztrál U23-as válogatott tagja?
– Nem, vele még nem beszéltem, de ha ott tartunk, nyilván vele is felveszem a kapcsolatot. Egyelőre várjuk a vízumot, és intézzük a repülőjegyünket.
– Az sem tántorítja el, hogy a Magyar Kajak-kenu Szövetség szerdai döntése értelmében nem adja ki a versenyzési jogát?
– Nem. Képes vagyok kivárni azt a két évet.