Az ágyat választják a piramis helyett

Hogy akarunk-e az egyik piramisban aludni éjszaka? Biztos, hogy nem! Az ember, aki felajánlja, néz ránk nagy, kerek szemekkel. Ilyen visszautasításban sincs része minden nap (persze, az is kérdés, mennyire komoly az ajánlata), de amikor megtudja, hogy az elmúlt napokat a sivatagban töltöttük, méghozzá sátorban, megérti, hogy ágyra és forró zuhanyra vágyunk a legjobban. S bármilyen vonzó is a fáraók nyughelyén osztozni, ezt most (is) kihagyjuk, inkább a Fáraó-rali mezőnyével foglalkozunk, amely szombat délután visszaér a fővárosba. A sivatag nyugalma után a kairói csúcsforgalomtól égnek áll a versenyzők haja, s csak remélik, ha már majd’ háromezer kilométert megtettek az elmúlt napokban, csak nem itt fogják összetörni magukat.

Mint az a szerencsétlen, aki előtt a semmiből hirtelen ott terem egy hatalmas lyuk az aszfaltúton és kitörte a bal első kerekét. Elakadásjelző háromszög helyett köveket használ, úgy átlag két méterenként egymásra rakja őket (hármat, a háromszög helyett), hogy kerékcsere közben ne lephesse meg senki. Ha el is véti valaki az irányt, ő legalább meghallja, hogy jön, és van ideje elugrani. Az elővigyázatosság sohasem árt.

Az egyik szervező (Ziad) éppen azt ecseteli, hogy élhetetlen ez a város: 20 millióan lakják, de további öt jár ide dolgozni, s hogy bezzeg az ő szülővárosa, Alexandria mennyivel barátságosabb a maga tízmillió lakosával. Amikor mondom neki, hogy mi, magyarok összesen vagyunk ennyien, elgondolkodik a költözésen. Persze, csak viccel, hiszen az ő világa a sivatag – semennyi pénzért sem hagyná itt.

Erre iszunk. Egy kis forró vizet amúgy, mert a negyven fokban minden nap tizenegy órára úgy felmelegszik, hogy leginkább teára emlékeztet – legalábbis a hőmérséklete. Persze, ezt is meg lehet szokni. Sőt a pezsgőfürdő után, amiben az első három motoros (Joan Barreda, Jakub Przygonski és Jordi Viladoms) részesít, kifejezetten jó is, hogy nem kell hideg vízben mosakodni. Ebből is látszik, hogy minden viszonyítás kérdése.

Amúgy a világkupa összetettjében a második helyért folyt a harc az utóbbi napokban, s végül, ha egy ponttal is, de Jordi Viladoms szerezte meg az ezüstöt. Hősies tett volt ez a részéről, egyrészt mert a verseny utolsó napjaiban a motorját csak a szentlélek tartotta „életben”, másrészt mert alighanem eltört egy bordája az egyik esésnél, úgyhogy a célba érkezés után nem is pezsgőzni vágyott leginkább, hanem egy fájdalomcsillapítót szeretett volna.

Az autósoknál Kalifa al-Mutajvej nemcsak a versenyt nyeri meg, hanem az összetett világkupát is (nyolc évnyi kihagyás után ez aztán a visszatérés!), s utóbb bevallja, úgy érezte, mintha az utolsó szakasz sohasem akarna véget érni. Végül azonban csak véget ért, mint ahogyan a verseny is.

„Először vagyok itt, ezért is jelent sokat a győzelem. A verseny elején nagy csatát vívtunk Schlesserrel, sajnálom, hogy kizárták, igaz, így nekünk a végén könnyebb dolgunk volt. Hosszú, nehéz szezon van mögöttünk, de nagyszerű érzés ennyi év kihagyás után világkupa-győzelemmel visszatérni” – mondta al-Mutajvej a célban.

Érdekesség, hogy a magyar licenccel versenyző Miroslav Zapletal az összetett harmadik helyen ért célba.

Annyit azért még elárulhatunk a nap végén egyikük sem akart a piramisban aludni.