Tereprali: Holowczyc, Svitko és Varga pezsgőzött a HunGarian Baja végén!

Krzysztof Holowczyc szája fülig ért, a levegőbe ugrott és összecsapta a bokáját – a lengyelek legendás versenyzője így örült a HunGarian Baján aratott győzelmének. Nem csoda, hiszen az utolsó szelektív szakaszon vette vissza a vezetést, ráadásul úgy, hogy a váltója egész nap fura hangokat adott, így azért is imádkozni kellett, hogy célba érjen. Ehhez képest győztesként tudott célba érni.

„Tudtuk, hogy a pálya eleje nagyon gyors, azon a részen a határainkat feszegettük: ráálltam a gázra és nyomtam neki, ahogy tudtam – mondta Holowczyc. – Amikor azt láttam, hogy egy perc húsz másodperccel vezetünk De Mevius előtt és még többel Maluszynski előtt, a dobálós részen már tudtam egy kicsit figyelni az autóra. Kellett is, mert eljött az a pillanat, amikor a váltó nemes egyszerűséggel megállt. Újraindítottuk az autót, és attól kezdve már csak azon imádkoztunk, hogy célba érjünk. Sikerült, és nyertünk! Nagyon jó verseny volt, nehéz körülmények között kellett autózni, de nagyon élveztük. Mit mondjak még? Boldog vagyok!”

Ghislain de Meviusszal is madarat lehetett volna fogatni a célban, nem is csoda, hiszen ő meg az utolsó szakaszon zárkózott fel az összetett második helyre, ráadásul pályafutása során először győzedelmeskedett a T3-as kategóriában!

„Noha a kategóriában volt egy kis előnyünk, nyomtam a gázt, mert ha direkt visszaveszel a tempóból, akkor könnyen becsúsznak a hibák – nyilatkozta De Mevius. – Jó volt vezetni az autót, én pedig csak élvezni akartam a versenyzést. Ez az első T3-as győzelmem, nagyon örülök neki, mert Joao Dias nagyszerű versenyző, nem könnyű őt legyőzni. Tökéletes hétvége volt, a csapat remek munkát végzett, boldogok vagyunk!”

A dobogó harmadik fokára Michal Maluszynski állhatott fel, aki a záró szakasz előtt még vezetett. A délutáni szakasz azonban nagyon megviselte, a melegtől és a hepehupás úttól rosszul lett, úgyhogy sajnos eléggé kimerült állapotban ért be a célba. A dobogó azonban így is megvan, és ez a lényeg!

„Ez a verseny nagyon igénybe veszi a technikát és az embert is, vannak olyan részei a pályának, amelyek kockázatot rejtenek – mondta Maluszynski. – Megpróbáltunk gyorsan menni, de nem mindenhol lehet, és figyelni kellett arra is, hogy az úton maradjunk, ne tévedjünk el. Az utolsó szakaszon körülbelül a harmincadik kilométertől nem éreztem túl jól magam, úgyhogy örülök, hogy itt vagyunk.”

A T4-es kategóriában Amerigo Ventura volt a leggyorsabb. „Nem volt könnyű nap, mert egyre több lett a kő az úton, ami defektveszélyessé tette a pályát, minket meg stresszessé, de nem kockáztattunk, mert már péntektől vezettük a kategóriát, és nem akartuk összetörni a kocsit” – mondta Ventura.

A legjobb magyar Miklós Csaba a 10. helyen ért célba, a kategóriájában (T3) pedig a negyedik helyet szerezte meg, aminek egy ilyen nehéz verseny végén nagyon örült.

„A pálya visszafelé kicsit veszélyesebb, mint tegnap odafelé volt: köves és hepehupás, de szerencsére nekünk semmi gondunk sem volt – mondta Miklós Csaba, akinek a nagyon rutinos Horn Albert diktálja az itinert. – Nagyon jó a verseny, az itiner is pontos, aminek köszönhetően remek az összhang a navigátorommal. Fárasztó, rázós, köves az egész – de a terepralinak éppen ez a lényege. Szerettünk volna a dobogón végezni a T3-as kategóriában, de azt mondom, egy becsületes negyedik hely jobb, mint egy befejezetlen verseny!”

A motorosok világkupa-versenyét Stefan Svitko nyerte meg: a KTM-mel versenyző pilóta kivétel nélkül az összes szakaszon a leggyorsabb volt, úgyhogy egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben a győzelme. Ötször indult a HunGarian Baján, és abból most már háromszor nyert (kétszer második volt). Elképesztő!

„Nagyon jó érzés, hogy harmadszor is nyerni tudtam a HunGarian Baján, főleg azért, mert ez egy nagyon nehéz verseny volt – mondta Svitko. – Ma szemből teljesítettük a tegnapi pályát, sok volt a kő, amit az autósok tegnap kifordítottak, ezért nagyon kellett figyelni. A második szakasz célja előtt nem sokkal utolértünk három buggyt, és nagyon rossz volt a porukban menni, nem láttunk semmit. De nyertem, és ez boldoggá tesz, jó formában érzem magam.”

A másodikként érkező Jan Brabec elmondta, sokkal jobban élvezte a mai pályát, mint a tegnapit, jó tempót diktált, úgy érezte, sokkal lazábban tudott motorozni: „Nem volt rajtam nyomás, a többiekkel nagyon jókat bandázunk, és szerencsére a bokám sem fáj. Érdekes, hogy amikor rajtam van a versenyzőcsizma, szinte nem is érzem, hogy megsérültem – biztos azért, mert nagyon szorosan tartja, és hát az adrenalinnak is lehet ebben szerepe. Az viszont nagyon veszélyes, hogy nem lehet gumit cserélni a szabályok miatt, a végére teljesen elkoptak az abroncsok, alig lehetett velük közlekedni.”

David Megre is vakarta a fejét és nézegette a hátsó gumiját, amely szinte simára kopott. „Mindenféle védőfelszereléseket ránk adnak, és akkor ilyen gumival kell menni – csóválta a fejét Megre. – Többször le kellett lassítani, hogy ne törjem össze magam, de a lényeg, hogy itt vagyok. Az első szakaszon próbáltam húzni a gázt, hogy hátha utolérem Brabecet, de nagyon gyors volt, úgyhogy délután már inkább okosan mentem, hogy megtartsam a harmadik helyet, mert ezek a pontok nagyon fontosak nekem a világkupa szempontjából.”

A világkupa éllovasa, Mohammed Al Balooshi ötödikként ért célba, az utolsó szakaszon a magyar Hodola Richárdot előzte meg. „Kihívásokkal teli volt ez a verseny, de ahogy közeledik a vége, az ember mindig talál még egy kis energiát, ami kell a befejezéshez – mondta Balooshi. – Még egy Baja a zsebben, aminek nagyon örülök, annak pedig még jobban, hogy nem esett az eső. Nekem még a mai meleg is tetszett, sőt, az tetszett csak igazán. Ebből az irányból sokkal jobban élveztem a pályát, mint tegnap, egy kicsit a motokrosszos időket idézte. Továbbra is vezetem a világkupát, és ami még ennél is fontosabb: megtettem mindent, ami tőlem telt.”

A legjobb magyar Hodola Richárd volt, aki a hatodik helyen végzett a FIM-értékelésben, és bár nagyon elfáradt, nem volt elégedetlen. „A végére nagyon elfáradtam, a kezeim is fájtak, nem tudtam úgy húzni a gázt – nyilatkozta Hodola. – Tartottam a tempót, ameddig tudtam, szerintem nincs okom a szégyenkezésre, a hibákból viszont muszáj lesz tanulni, és menni előre.”

A quadosok késhegyre menő ütközetet vívtak – az utolsó szakasz előtt mindössze egy másodperc volt Kevin Giroud és Juraj Varga között. Várható volt, hogy mindketten a határaikat fogják feszegetni, és meg is tették. Két végtelenül kimerült versenyző érkezett meg Várpalota főterére, de mindkettejük szája fülig ért. Férfias küzdelemben győzött Juraj Varga.

„A legvégsőkig feszítettem a húrt, részemről ebben nem volt több – mondta Juraj Varga. – Az elejétől a végéig a maximumot kellett hozni, mert Kevin nagyon erős ellenfél, aki mindent megtett a siker érdekében. A pálya ma jobban tetszett, mert az autók letakarították az utat előttünk, ami a quadoknak kifejezetten fekszik. Nagyon örülök a sikernek, ez a győzelem különösen értékes számomra.”

„Ez a srác őrült, elképesztő, hogy húzza a gázt – tette hozzá Kevin Giroud. – Nagyon jó verseny volt, a végére teljesen kimerültem, de nagyon boldog vagyok, mert fontos pontokat szereztem. Ez a harc pedig kettőnk között... Egyszerűen elképesztő volt!”

20. HUNGARIAN BAJA, VÁRPALOTA
Világkupa-futam
Motorosok
1. Stefan Svitko (szlovák, KTM) 5:48:49.9
2. Brabec (cseh, KTM) 15:45.8 p h.
3. Merge (portugál, Kawasaki) 20:29.3 p h.
...6. Hodola Richárd (magyar, KTM) 49:18.6 p h.

Európa-kupa
Autósok:
1. Krzysztof Holowczyc, Lukasz Kurzeja (lengyel, BMW X3) 5:19:34.4
2. De Mevius, Jalet (belga, G Rally Team OT3) 36.5 mp h.
3. Maluszynski, Maluszynska (lengyel, Mini John Cooper Works) 1:29.7 p h.
...10. Miklós Csaba, Horn Albert (magyar, Bedu Pro X3) 34:09.4 p h.