Állatorvosi ló – Malonyai Péter publicisztikája

NAGY AZ ÖRÖM a legmagasabb öttusakörökben, ott biztosan. Az indiai Mumbaiban tartott NOB-közgyűlésen a tagság rábólintott arra, hogy a sportág ott lehessen 2028-ban a Los Angeles-i olimpián.
NAGY AZ ÖRÖM a legmagasabb öttusakörökben, ott biztosan. Az indiai Mumbaiban tartott NOB-közgyűlésen a tagság rábólintott arra, hogy a sportág ott lehessen 2028-ban a Los Angeles-i olimpián.

Döntött tehát a hivatal, de a háttér egyáltalán nem közömbös. Ha már NOB, tehát sportra szerződő hölgyek és urak a javából, érdekes adalék, hogy a szavazás előtti napon – mint hozzáértő pályatársam, Csurka Gergely is beszámolt róla a Nemzeti Sportban – az Ambani család luxusfogadásán múlatták az időt. Nita Ambani NOB-tag, a család vagyona több mint tekintélyes (83 milliárd dollár), India pedig miniszterelnöke, Narendra Modi bejelentése szerint minden követ megmozgat, hogy az 2036-os játékok házigazdája legyen. Ha minden így marad, megkapja, ebben biztos vagyok, de vissza az öttusához (hozzátéve, hogy ami lesz, már nem öttusa, ám maradok a hivatalos elnevezésnél).

Mindenről Saint Boy tehet, a ló ugyan ártatlan, de bűnbak nélkül nem megy. A tokiói olimpián (2021) a versenyben vezető német Annika Schleu nem tudott mit kezdeni vele, ütötte, vágta, amiben edzője, Kim Raisner is besegített – a pályán kívülről. Schleu aranya elúszott, Raisnert kizárták az olimpiáról, a nemzetközi szövetség (UIPM) írásban dorgálta meg, mi több, állatvédelmi továbbképzésre kötelezte. Remélem, nem csupán lovak, hanem oroszlánok is magyaráztak neki a békességről, de ezt csak azért, hogy a helyzet bornírtságát sejtessem.

Nálam az (volt) az alap, hogy lovagolni tudni kell, ahogy vívni, úszni, lőni és futni is, ha már öt tusa. Aminek része, hogy bemelegítésnél összhangot kell teremteni a világ egyik legokosabb teremtményével, ez Schleunak egyértelműen nem sikerült. Megnéztem újra a kettejükről készült felvételt, amiből kiderül, hogy a hatodik akadálynál a rudakat a sípcsontjával verte le Saint Boy, az ilyesmiről nekünk is lehetnek tapasztalataink, nagyon fájdalmas. Ezek után lett igazán makacs, nálam érthetően. Ha valami fáj, az állat az ösztöneire hallgat, nem érdekli az esetleges kötelesség.

Ha a blama, az ütés-verés egy „sima” világ- vagy Európa-bajnokságon történik, nem lett volna ekkora vihar belőle, ez meggyőződésem. De olimpián esett meg, Thomas Bach NOB-elnök jelenlétében, aki a mellette sertepertélő Klaus Schormann-nal, a nemzetközi szövetség elnökével azonnal megegyezett abban, hogy ez így nem mehet tovább.

Nem a lóverést, az állattal szembeni brutalitást pécézték ki, hanem magát a lovaglást – az öttusában. Nem kellenek a négylábúak – szögezte le Herr Bach, s így nyilván a NOB teljes vezérkara is. Ettől kezdve az idővel futott versenyt Herr Schormann és a szövetség vezérkara, és miután véleményem szerint a pozíciójukat jobban szeretik, mint az öttusát, gyakori NOB-egyeztetés mellett munkához láttak. Megjegyzem, az UIPM végrehajtó bizottságának 21 tagja van, közöttük csak hárman vitték sokra a sportágban: a lengyel Janusz Peciak (olimpiai és világbajnok), a francia Joël Bouzou (olimpiai bronzérmes, világbajnok) és a litván Andrejus Zadneprovskis (olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok). Legalábbis nálam, aki elég régóta benne vagyok, ám szerencsére inkább csak voltam a sportágban.

Ha Schleu mesterét állatvédelmi továbbképzésre kötelezték, a nemzetközi öttusa vezérkarát nyugodtan elküldhetnék sportágvédelmi oktatásra, de vezetéstudományira mindenképp. Mert mit sem törődtek a korábbi és mai versenyzők tiltakozásával, azzal, hogy 2028-ra a legifjabbak már készülnek (lóháton is), osztottak, szoroztak, és máris itt van – az akadályverseny.

Amikor szóba került, kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnokunk, Török Ferenc azonnal felhívta a figyelmet, hogy ha változik, akár részleteiben egy sportág, akkor alapszabályt illik módosítani, Schormann doktoréktól erről nem érkezett hír. A másik megjegyzése szubjektív, ám benne a lényeg: „Az egész múltam megváltozott. Lovaglás nélkül az öttusa olyan, mint az olimpia négy karikával.”

Tehát itt a fej fej melletti akadályverseny. Megnéztem néhány próbafutamot, mit mondjak... Engem a kalocsai Forradalmi Ezred fél évszázaddal ezelőtti akadálypályájára emlékeztet az egész, rég volt, szép nem, de eszembe sem jutna ebből civil versenyt kreálni. Ám van az a pénz... Ugyanis, mint Schormann elnök nagy örömében mondta, az új tusát a népszerű televíziós ügyességi vetélkedő, a Ninja Warrior ihlette. Meglepődtem volna, ha a sportág hagyományai vezették volna a hatalmasokat. Idekívánkozik még, hogy az elnök szerint az öttusa ezzel tv-barát, multisportággá válik, amely népszerű lesz a fiataloknál és a „kereskedelmi partnereknél” – teszem idézőjelbe, hiszen egyértelműen szponzorvárásról van szó.

Ahhoz pedig kell némi cinizmus, hogy Schormann szerint a szavazás azt jelenti, hogy a Pierre de Coubertin báró, a modern kori olimpia megalapítója javaslatára az 1912-es stockholmi programban először szereplő öttusa továbbra is ott lesz minden nyári játékokon. Azért a jeles bárót hagyhatták volna békében forogni a sírjában.

A hivatal tehát újra legyőzte a sportot. A NOB azzal is, hogy az öttusa mellett a súlyemelést is megmentette (már nincs dopping – mondták, na, ja...), az ökölvívás függőben, de jöttek új sportágak, közülük nekem leginkább a „flag football” tetszik, nem mondom meg, mi ez, legyen elég annyi, hogy nem partjelzők küzdenek zászlójukkal az aranyért.

A sorok között olvasva azonban az öttusa is segíthet most már a program bővülésében, ahogy a sportág tisztségviselői elmondták, új versenyszámukkal az akadálysportoknak segíthetnek abban, hogy a gyanútlan néző a jövőben csak tátsa a száját a játékokon.

Fogalmam sincs, hogyan alakul majd a Los Angelesre esélyes öttusaifjak felkészülése, ám a lovasedzők nyilván a kukában, az akadályok kiképző tisztjei pedig előretörnek. A versenyzők pedig most már tényleg csúszhatnak-mászhatnak az olimpiai aranyért s a vele járó dicsőségért.

Mert mondhat akárki akármit, a kedvező döntés aligha könnyen megoldható feladat elé állítja a főszereplőket, a versenyzőket és az edzőket. Ami akkor is igaz, ha a világ valamennyi öttusázója (vagy inkább négy plusz egy tusázó – nálam) hasonló versenyekre kell, hogy készüljön.

A sors tudja, mit akar, de legalábbis van benne következetesség. Mintha a sportág lenne az állatorvosi ló. Mert manapság az öttusában fellelhető az összes elképzelhető betegség, kór a kivagyiságtól a hozzá nem értésig. Ugyanis itthon, a mi kis szövetségünkben is áll a bál – persze, hogy a lovaknak köszönhetően. Eladás, vétel, üzlet – hagyom a részleteket. Szomorú, hogy két olimpiai bajnokunk esett egymásnak, Mizsér Attila (1988: Szöul) és Vörös Zsuzsanna (2004: Athén), tehát éppen a legjobbak üzengetnek, ez engem elkeserít, a jogi alapvetésektől függetlenül. Vörös Zsuzsanna még közleményt is kiadott, amiben azért megfogott egy részletnek szánt megjegyzés. E szerint a megvételre kínált lovak „felgyógyszerezettek” voltak, hogy ez miképpen értendő, nem tudom, készséggel elfogadok minden érvelést. Ám azért hozzáteszem: hol az állatvédelmi továbbképzés?

De öttusánkban nem csupán a programváltozás volt fontos a közelmúltban. Engem például megrendített a világklasszis Gulyás Michelle és Kállai Ákos kapitány szakításig menő ellentéte (Kállai ment), az ilyesmit a klasszikus időkben (Balczó Andrásék plusz Mizsérék) megoldották házon belül. Mert be kell vallanom, az öttusa – nálunk mindenképpen – nem attól viharos terep, hogy a nemzetközi szövetség nem áll feladata magaslatán. A mieink sem dőlhetnek hátra, legalábbis előttem ne tegyék.

Igen, a múlt okán, hiszen nekem megadatott, hogy mindkét aranycsapatunk (Balczó, Móna István, Török plusz Fábián László, Martinek János, Mizsér) tagjai megtiszteltek azzal, hogy mára közös múltunk is legyen.

De visszatérve a NOB-döntésre, lezárult egy sohasem feledhető fejezet. Rögzítem, hogy az eddigi olimpiákon, a valódi öttusában mi vagyunk a legjobbak: kilenc arany-, nyolc ezüst- és hat bronzérmünk van. Így hát ideillik a mindig fanyar, ám népszerű mondás: a csúcson kell abbahagyni.

Ha muszáj, akkor is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!