Megnyerné a saját olimpiáját Bíró Péter, a Nemzeti Sportügynökség vezérigazgatója

– Harminc esztendei folyamatos külföldi lét, vezető gazdasági pozíciók betöltése után tért haza. Miért éppen most?
– Most álltak össze a csillagok. Mondhatom, olyan feladatra kaptam felkérést dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár úrtól, amelyre harminc éven át készültem. Annak idején Hollandiában kezdtem, majd következett Kanada, Vancouver, aztán két és fél év New York. Ott dolgoztam a 2001. szeptember 11-i terrortámadás idején is, az irodánk, a World Financial Center össze volt kötve a World Trade Centerrel. Az első gépet még csak hallottam, a második a fejem fölött csapódott be. Isten keze megóvott. Ezért a második születésnapomnak tekintem azt a napot, és intő jelnek arra, hogy minden alkalmat ki kell használni az alkotó munkára. 2002-ben tértem vissza Európába, az utolsó majd' húsz évben egy nagy gyógyszeripari cégnél Genfben és Lausanne-ban dolgoztam, végül Londonból tértem haza. Nem ad hoc döntés ez a részemről, már majdnem két éve beszélgettünk róla. Három évtizedes karriert dobtam el magamtól, ez óriási váltás, de semmiképpen sem áldozat.

– Családtagjai sem tekintik annak?
– Most még nincsenek velem, ezért kicsit „kollégista” életet élek. De titkos reményem, hogy ha megjönnek és megismerik Magyarországot, idővel nem is akarnak máshol élni, mint itt.

– Érzelmi alapú döntést hozott, vagy racionálisan is felmérte, tudta, mire vállalkozik?
– Természetesen tudtam. Arra, hogy a sportolói múltamat, a határtalan sportszeretetemet a gazdasági életben szerzett vezetői tapasztalataimmal, az elméleti és gyakorlati tudással ötvözve hozzájáruljak ahhoz, hogy maximálisan kihasználjuk a magyar sport legújabb aranykora által kínált lehetőségeket. Mert ez aranykor, és a miniszterelnök úr sport iránti elkötelezettsége a garancia arra, hogy az is marad. Az elmúlt tizenhárom év példátlan beruházásainak köszönhetően a szükséges infrastruktúra felépült, készen áll. Most jutottunk el oda, hogy a meglévő létesítményeinket egyrészt közfeladatot ellátva, nemes cél érdekében működtessük, másrészt racionális, piaci alapon minél több bevételt realizáljunk, amit aztán visszaforgathatunk a magyar sportba, mert több pénzért sehol sem szeretnék kopogtatni.

– Sportolói, öttusázói múltjának meghatározó voltát minden megnyilatkozásában hangsúlyozza, az íróasztala felett keretben függ „Csepel SC modern pentathlon” feliratú dressze. Mindez gesztus régi-új közege, a sport iránt, vagy valóban ennyire fontos?
– A sport olyan karakterjegyeket ad az embernek, amelyeket semmi más nem pótolhat. Ifjabb Benedek Ferenc volt a nevelőedzőm, idősebb Benedek Ferenc is volt az edzőm, és egy harmadik Benedeknél, Istvánnál fejeztem be az élsportolói pályafutásomat. Nemcsak a versenyekre készítettek fel, hanem az életre is. Benedek István egy nézésével olyan impulzusokat adott, amilyeneket a család sem adhat. Az ő keménysége indított el a gazdasági pálya felé, ő tanított meg arra is, hogy amíg nem adod fel, addig nem veszítesz. Nekik és a sportnak köszönhetem, hogy ki nem állhatom a középszerűséget, hogy azt vallom, fejlődni kell minden áldott nap.

– Az ön irányítása alatt álló Nemzeti Sportügynökség, az NSÜ esetében ez mit jelent?
– Ennek a csúcs háttérintézménynek a lehető leghatékonyabb működtetését, amely a magyar sportstratégiát támogatja. Részekre bontva: feladatunk a sportlétesítmények fejlesztése és üzemeltetése, az 500 millió forint összköltség alatti magyarországi nemzetközi sportesemények megrendezése, valamint szakmai tanácsadás az 500 millió forintot meghaladó rendezvényekre, a sportszakma és a versenysport segítése, akadémiák, edzői programok, szakszövetségek támogatásán keresztül. Természetesen kiemelt figyelmet fordítunk a tulajdonunkban lévő Budapest 2023 Zrt.-re, hiszen augusztusban mi leszünk a házigazdái a világ harmadik legjelentősebb sporteseményének, a szabadtéri atlétikai vb-nek. De nekünk legalább ennyire fontos, hogy a létesítményeinket átlagemberek is használhassák, hogy egészségesebb életet élhessenek, boldogabbak legyenek.

– Az óceánon, illetve a csatornán túlról mennyire volt képest követni a rendszerváltás óta többször gyökeresen átalakult magyar sportéletet? Egyáltalán, mennyire foglalkoztatta?
– Az nso.hu-t mindennap olvastam. Különös tekintettel azokra a sportágakra, amelyeket egykor űztem, így az öttusára, a vívásra, de pontosan érzékeltem és követtem, hogy a futball iszonyatos fejlődésen ment át. Létesítmények nélkül azonban ez sem sikerülhetett volna. A Puskás Aréna egy ékszer; sokszor repülök, és ha meglátom a magasból, már megdobogtatja a szívemet. Abban az épületben lenni még üresen is felemelő, az ember halkabban beszél, mert máris szentéllyé vált. De persze egészen más volt megélni, hogy telt ház, több mint hatvanezer néző előtt 3–0-ra verjük a bolgárokat az Eb-selejtezőn.

– Az angolszász sportkultúrából hazatérve mit hozott magával, amit itthon is megvalósítana?
– Az angoloknál a hagyománynak rendkívüli a varázsa, a szerepe, de a sport szervezéséhez, tervezéséhez is nagyon értenek, amihez nyúlnak, az arannyá válik. Az amerikaiak zseniálisak a sport és az üzlet ötvözésében, erre kiváló példa az NFL – bár tegyük hozzá, az 1990-es évek Amerikája egészen más volt, mint a mai –, a skandinávokban pedig leginkább az ragadott meg, hogy ők nemcsak szeretik, hanem művelik is a sportot. Stockholmban éltem több mint öt évet, így tapasztalatból tudom, hogy egy átlag svéd napi szinten mozog, arrafelé úgy tartják, rossz idő nincs, minden csak ruha kérdése. Nálunk a sport iránti inkább még passzív szeretet, ezen mindenképpen változtatnunk kellene, hogy minél több honfitársunkat vonjuk be az aktív sportolók közé!

– A személyes kapcsolatok mindenütt sokat számítanak, de a magyar sportban különösen nagy a lobbisták ereje. Az idegenben töltött harminc év, a hazai összefonódások hiánya önmagában megoldja ezt a sokszor nehezen kezelhető kérdést?
– Kétségtelenül nem vagyok itthon „bekötve”, nem kell részérdekek mentén haladnom, holisztikus szemlélettel, a magyar sport, a nemzet általános érdekei szerint dolgozhatok. Úgy szocializálódtam, hogy mindig a teljesítmény számított, nem az, ki kit ismert a cégen belül, és ezen nem akarok változtatni.

– Nem ejtettünk még szót az ugyancsak az NSÜ hatókörébe került Nemzeti Sportról, és e téma – érthetően – különösen közelről érint minket.
– A Nemzeti Sport százhúsz éves ikon, érték. Miközben körülöttünk, mellettünk háború dúl, éppen kezdünk kilábalni a pandémiából, de a világ egyik krízisből támolyog a másikba, a sport mindannyiunk számára védőburkot ad. A közösségi lét, a társadalom legőszintébb, legtisztább terepe, ezt közvetíti felénk a Nemzeti Sport. Ezért is igazi közfeladat, amit ellát, ezért is nélkülözhetetlen.

– Lassan egy órája olyan lendülettel, szeretettel beszélt a sportról, hogy zárásként meg kell kérdeznem: miként bírt ki harminc évet nélküle, például a gyógyszeriparban?
– Sohasem éltem sport nélkül, most is mindennap úszom, futok, erősítek. A lelkesedésem pedig természetes, hiszen megkaptam életem lehetőségét. De nem magamat akarom építeni, hanem a magyar sportot, tágabb értelemben a nemzetet szolgálni. Meggyőződésem, hogy a legjobb időszak nem mögöttünk, hanem előttünk áll. Ez lesz az én olimpiám.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április elsejei lapszámában jelent meg.)