A futók számára itthon mennyire megfelelőek az edzéslehetőségek? Mi a helyzet a fővárosban és mi vidéken? Vannak-e kedvenc edzéshelyszínek? Szembefutók, biciklisták, gyalogosok, autósok – mi a legidegesítőbb edzés közben? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat a Csupasport vendégeivel.
„Mivel igyekszem egyedül edzeni, nagyon kevés emberrel találkozom. Mégis, van, amit furcsállok, azt azért nem mondom, hogy idegesít – mondta a Csupasportnak Lubics Szilva. – Ha találkozom egy futóval, biciklistával, odaszólok: hajrá, gyerünk, szia, mikor mit. És, talán nem veszik nagyképűségnek, inkább nekem szólnak, és mindig reagálok, két sportember találkozik, köszönök, ezt szoktam meg. Van egy bringás, két éve nem köszön vissza, úgy ezerszer megfogadtam, nem köszönök neki legközelebb, de amikor meglátom, nem tudom megállni: helló, mondom, de nincs válasz. Ez egy kicsit furcsa nekem.”„Mivel igyekszem egyedül edzeni, nagyon kevés emberrel találkozom. Mégis, van, amit furcsállok, azt azért nem mondom, hogy idegesít – mondta a Csupasportnak Lubics Szilva. – Ha találkozom egy futóval, biciklistával, odaszólok: hajrá, gyerünk, szia, mikor mit. És, talán nem veszik nagyképűségnek, inkább nekem szólnak, és mindig reagálok, két sportember találkozik, köszönök, ezt szoktam meg. Van egy bringás, két éve nem köszön vissza, úgy ezerszer megfogadtam, nem köszönök neki legközelebb, de amikor meglátom, nem tudom megállni: helló, mondom, de nincs válasz. Ez egy kicsit furcsa nekem.”
Lubics Szilvián kívül Cseke Lillával, Blaskó Mihállyal és Dombi Tiborral arra kerestük a választ, hol edzenek szívesen, és mi idegesíti őket a legjobban.
