Maráz Zsuzsanna vágya meghallgatni a magyar himnuszt Spártában
– Hét tanítványa lesz ott idén a Spartathlonon. Izgatott?
– Őszintén megmondom, sokkal jobban, mint amikor én magam futok – mondta a Csupasportnak Maráz Zsuzsanna, aki 2018-ban és 2019-ben megnyerte a Spartathlont, ezenkívül két második és egy harmadik helyet szerzett a legendás görög versenyen. – A rajt előtti napon érkezem, és most nem egy emberre figyelek, hanem mindannyiukra. Persze Fejér Zsuzsinak régen külön ígéretet tettem, hogy ha kijut, mellette leszek. Ő fél a szintidőtől, én viszont tudom, hogy menni fog neki. A szívem nyugodt e tekintetben.
– A gyakorlatban hogyan követi őket?
– Ugyanúgy, ahogy engem is kísért a párom régen. Autóval előremegyek, bevárom mindegyiküket, tapsolok nekik, biztatom őket, s közben mosolygok rájuk. Negyvenkét kilométerig nem segíthetek, de a szavak, a pillantás, az apró gesztusok is erőt adnak. Aztán amikor már lehet segíteni, akkor ott leszek. Kérdezek, figyelek, adok, ha kell, de legfőképp hiszek bennük. Mert pontosan tudom, milyen sokat ér az a pár pillanat, amikor a verseny közben meglátsz valakit, aki csak érted van ott.
– Ön elképesztő sikereket ért el a Spartathlonon: kétszer győzött, emellett kétszer lett második, egyszer harmadik. Melyik a legszebb emléke a versenyről?
– A Spartathlon nekem mindig többet jelentett, mint a dobogó. Igen, van két aranyérmem, két ezüstöm és egy bronzom, de az ezüstös futásaim eredményeire vagyok a legbüszkébb. Ott valahogy minden összeállt. Nekem a jó időeredmény többet jelentett, mint a helyezés. Az ezüstökért jobban meg kellett küzdenem. A 2017-es 25:43-as időmre vagyok a legbüszkébb, bár a 2021-ben, ötvenegy évesen futott 25:58 szintén nagy szám volt. A dobogón mellettem álló lányok húsz évvel fiatalabbak voltak akkor.
– A Spartathlon kapcsán rengeteg nehézséggel találkoznak a futók, ezek között szokták emlegetni a meleget, a távot, a kóbor kutyákat és a frissítést is. Ön szerint melyik számít a legnagyobb kihívásnak?
– Nem a kutyák, nem a táv, nem is a frissítés a legnagyobb falat, hanem a hőség. A görög nap perzsel, és aki nem szokott hozzá, könnyen „eléghet” benne. Én mindig mondom: ilyenkor már itthon nincs olyan meleg, ezért érdemes szaunázni, felkészíteni a testet, lelket.
– A világ egyik legnépszerűbb futóversenye a Spartathlon. Mégis miért?
– Mert minden ultrafutó bakancslistáján ott van. Van benne mítosz, történelem, legenda – de leginkább egy érzés. Aki egyszer átéli, örökre magában hordozza. Ezzel pedig én is így vagyok.
– A magyarok rengeteg szép sikert értek el ezen a legendás eseményen, többek között hét aranyérmet nyertek, így tradicionálisan jól szereplünk Görögországban. Idén van esély kiemelkedő eredményre?
– Van mire büszkének lennünk, ott van Lubics Szilvia három aranya, egy ezüstje és egy bronza, Bogár János aranyérme és bronzérme, Bódis Tamás aranya, Csécsei Zoltán ezüstje, s habár Nagy Katalin amerikai színekben nyert két aranyat és egy ezüstöt, őt is a magyarok közé sorolom. És természetesen büszke vagyok az én két arany-, két ezüst- és egy bronzérmemre is. De meg kell említenem Erős Tibor tanítványomat is, aki ugyan nem lett dobogós, de az eddigi legjobb magyar idő fűződik a nevéhez, amellyel negyedik lett. 2019-ben kétszer is felcsendült a magyar himnusz Spártában, a férfiaknál Bódis Tamás, a nőknél pedig én állhattam fel a dobogó tetejére, ráadásul Csécsei Zoltán második lett. Ez volt a magyar csapat legeredményesebb esztendeje. Ilyen korábban még sohasem volt, még most is libabőrös vagyok, ha visszagondolok rá. Most pedig csak egyet kívánok, hogy idén is halhassuk a magyar himnuszt Spárta főterén, mert ennél szebb ajándék nincs. És ha úgy alakulna, hogy a tanítványaim közül valaki ott áll a dobogón, az lesz életem egyik legszebb pillanata.
 Ahogy minden esztendőben, úgy most is szép számú magyar csapat vesz részt a Spartathlonon. Ezúttal huszonnégyen erősítik az együttest, a névsor pedig a következő: Boros Richárd, Vachtler Ferenc, Sipos Ádám, Csupor Krisztina, Kádár Kitti, Farkas Zoltán Károly, Horn Zsanett, Cserpák Tamás, Vranic Valentin, Páldi Gábor, Nagy Miklós, Boros Linda, Mórocza Andrea, Simonyi Balázs, Papp László, Zahorecz Bernadett, Hadi Attila, Benke György, Bogár János, Molnár Álmos, Fejér Zsuzsanna, Horváth Tamás, Káldi Péter és Csingár István. |
Az elvárásait is túlszárnyalva lett második a Szőlőskörön
