Bogár János szerint fontos, hogy okosan fussanak a Spartathlonon

– Nem engedte el, s két év sikertelen próbálkozás után idén ismét ott lesz a Spartathlonon – immár hatodjára.
– A sorsolás minden esztendőben lutri, az elmúlt évekkel ellentétben ezúttal szerencsém volt és sikerült bejutnom – mondta a Csupasportnak Bogár János, aki 1991-ben megnyerte a Spartathlont. – Minden alkalommal szeretnék indulni, így természetesen boldog vagyok, hogy ez most ismét összejött. Sajnos az én koromban már automatikusan, egyenes ágon szinte lehetetlen kijutni, így marad a sorsolás, ami ezúttal kedvezett nekem. 

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy mehet Athénba?
– Nagyon jó érzés volt ott látni a nevemet a magyar csapatnévsorban. Nagyszerű futók, barátok, ismerősök között lehetek, a csapatban mindenki kiváló sportember. Nem csak úgy mondom, számomra tényleg felemelő érzés közöttük lenni. Itt szeretném megköszönni a rengeteg anyagi támogatást, ugyanis nem olcsó a verseny, önerőből nem tudtam volna kifizetni. Már-már kezdtem lemondani róla, közeledett a fizetési határidő, de a sok kedves embernek hála sikerült elutalnom. Alig találom a szavakat, nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített. 

– Ahogy említettük, hatodik Spartathlonjára készül, legutóbb 2022-ben volt ott: mi a legutóbbi emléke? 
– Való igaz, legutóbb három éve álltam rajthoz, akkor kétszáz kilométerig jutottam, már nagyon fájt a bokám és az Achilles-inam. Gyakorlatilag százötven kilométertől csak bicegtem, majd azt vettem észre, hogy kétszázhoz érve elkezdték összepakolni a frissítőpontot. Én úgy értelmeztem, hogy kicsúsztam a szintidőből, így kiszálltam, pedig ez nem ellenőrző-, hanem frissítőpont volt… Utólag kiderült, egy órám lett volna még az öt kilométerre lévő ellenőrzőpontra érni, onnan pedig valahogyan már biztosan bebicegtem volna célba. Elhamarkodott és rossz döntés volt kétszáz kilométernél kiszállni, most kijavítanám.

– Sokan pontosan tudják, hogy 1991-ben megnyerte a legendás görög versenyt: milyen emlékként van meg az a győzelem? 
– Akárhol is vagyok, szinte mindig a Spartathlon-győzelmet emlegetik velem kapcsolatban. Vannak még szép sikereim, említhetném a Bécs–Budapest futásokat, de természetesen én is úgy gondolom, hogy ez a legkiemelkedőbb eredményem, nagyon szívesen emlékszem vissza rá. Amikor ezen a versenyen futok, rendre előjönnek a szép emlékek. Érdekes, mert csupán ötször voltam a Spartathlonon, de minden kanyar, bukkanó, elágazás, emelkedő és lejtő elképesztően belém égett. Sok verseny nem marad meg ilyen mélyen az emberben, hiába vesz részt rajta adott esetben tucatnyiszor is. Egyébként nagyon szeretek Görögországban versenyezni, azonosulni tudok az ottani életvitellel, rá tudok hangolódni a helyi szokásokra. Visszatérve a Spartathlonra, ez a verseny mindig kivételes, egyszerűen rá vagyok kattanva.

– Milyen formában várja a mostanit? 

–  Ismét sok olyan versenyző van a magyar csapatban, aki először vesz részt a Spartathlonon: nekik mit tanácsol? 
– Mivel én vagyok a legidősebb a csapatban, jólesik, amikor a fiatalok odajönnek, és tanácsot kérnek. Sokan kérdeznek sokfélét, ez pedig mindig megtisztelő. Remek a magyar csapat, tudom, hogy többen kiváló formában érkeznek Görögországba, van olyan is, aki kiemelkedő eredményt érhet el. Ami engem illet, én a biztos, szintidőn belüli célba érkezést tűztem ki magam elé. Az elején mindenki erősen kezd, nehéz visszafognia magát az embernek, de okosan kell futni, fel kell építeni a taktikát a Spartathlonon. 

Ahogy minden esztendőben, úgy most is szép számú magyar csapat vesz részt a Spartathlonon. Ezúttal huszonnégyen erősítik az együttes, a névsor pedig a következő: Boros Richárd, Vachtler Ferenc, Sipos Ádám, Csupor Krisztina, Kádár Kitti, Farkas Zoltán Károly, Horn Zsanett, Cserpák Tamás, Vranic Valentin, Páldi Gábor, Nagy Miklós, Boros Linda, Mórocza Andrea, Simonyi Balázs, Papp László, Zahorecz Bernadett, Hadi Attila, Benke György, Bogár János, Molnár Álmos, Fejér Zsuzsanna, Horváth Tamás, Káldi Peter és Csingár István.    A Spartathlon dicső történelmében számos magyar siker született, a férfiak között Kis-Király Ernő 1986-ban második lett, majd Bogár János 1990-ben a harmadik helyen végzett, egy év múlva pedig győzött. A 2019-es a magyarok esztendeje volt, Bódis Tamás az első, Csécsei Zoltán a második helyen ért be a célba, míg a nőknél Maráz Zsuzsanna nyerte a versenyt. A kiváló futóhölgy 2018-ban is az élen zárt, s a két aranyérmén túl szerzett további két ezüstöt (2017, 2021), illetve egy bronzot (2016). Lubics Szilvia neve is ott van a legjobbak között, 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben győzött, 2012-ben második, míg 2015-ben harmadik lett. Meg kell említeni Nagy Katalin 2015-ös és 2016-ös győzelmét is, a nagyszerű magyar sportoló amerikai színekben ért fel kétszer is a csúcsra.