Borza Helga: Számomra nincs olyan opció, hogy kiszállok a versenyből

– Véget ért a spartan közép-európai bajnoksága (CEU). Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Csehországban rendezték meg a sorozat öt versenyét, mindegyiken részt vett, s végül összetettben az ötödik helyen végzett az elitkategóriában. Elégedett?
– Nem vagyok teljesen elégedett az ötödik hellyel, néhány versenyből nem tudtam kihozni a maximumot – mondta a Csupasportnak Borza Helga, aki az utolsó állomáson, Csehországban sprintben 53 perc alatt ért be a célba, ezzel hatodik lett. – Természetesen büszke vagyok rá, hogy az utolsó, libereci verseny után az első öt helyezettet kihívták a színpadra, így nekem is ott gratuláltak. Pozitívum, hogy a bajnokságnak köszönhetően rengeteg szép helyre eljutottam, jó élményeket szereztem és sokat tanultam. A közép-európai bajnokság mellett rengeteg hazai és külföldi megméretésen részt vettem, sokszor a CEU-s verseny másnapján ismét ott álltam a rajtban. Érdekes, de sokszor előfordult, hogy habár ugyanaz volt a mezőny, de a nem CEU-s versenyen sokkal jobban teljesítettem. 

– Ennek mi lehetett az oka?
– Nagyobb volt a nyomás a közép-európai bajnokságban, ezt pedig talán még nem tudom megfelelően kezelni. A futással és az erővel általában nem volt probléma, többnyire olyan akadályokat rontottam el, mint az egyensúly és a dárda. Ez az első elitben töltött esztendőm, komoly elvárásaim vannak saját magammal szemben, folyamatosan jól akarok teljesíteni a legjobbak között. Ezt a nyomást pedig még nem tudom megfelelően kezelni, de idővel és rutinnal egyre jobb lesz.

– Sokat versenyzett az elmúlt időszakban – mennyire fáradt el?
– Fizikailag jó formában érzem magam, inkább mentálisan fáradtam el. Az erőmmel nincs probléma, a futás remekül ment Csehországban, de az sokat elmond, hogy a verseny hetében elestem az egyik edzésen, márpedig az egyensúlyvesztés nem jellemző rám. Ráadásul a libereci verseny előtt egy héttel volt az Európa-bajnokság, és azon rendesen kifutottam magam. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs panaszkodni, én döntöttem úgy, hogy sokat versenyzek, és tudtam előre, hogy sűrű lesz a nyár. Legközelebb október közepén lesz spartanversenyem, a szeptember a pihenésé és a kikapcsolódásé, csak a Julian Alps nyolcvan kilométeres távján indultam.

– A Spartan CEU Series öt versenyéről mit kell tudni?
– Áprilisban Szombathelyen kezdődött a közép-európai bajnokság, sajnos azt a versenyt elrontottam, a sokadik hibámnál össze is omlottam. Aztán összeszedtem magam, küzdöttem, mert tudtam, minden helyezés sokat számít a végelszámolásnál. Bosszús voltam, ugyanis az első elit versenyemen nem tudtam kihozni magamból a legtöbbet, összességében rossz élmény volt, hatodik lettem. Lengyelországban jobban feküdt a pálya, csak egyszer hibáztam és a futásból is kihoztam a maximumot. Habár a helyezésem rosszabb lett, mint Szombathelyen, mégis hatalmas különbség volt a kettő között, a lengyelországi teljesítményem rendben volt. A romániai futamon kemény volt a pálya, összességében elégedett voltam a harmadik helyemmel, de két hét múlva rendezték a morzine-i ultra-világbajnokságot, így nem szerettem volna egy sérülést megkockáztatni, nem nyomtam teljes erőből a lejtőket. A szlovák részvételt nem terveztem, de végül elindultam, és nem volt rossz döntés, mert a negyedik helyen végeztem. Ami pedig az idényzáró csehországi versenyt illeti, úgy mentem oda, hogy összetettben lehetek harmadik, negyedik és ötödik is. A futással nem volt probléma, de mentálisan nem éreztem magam jól, ahogy már mondtam, rontottam is, hatodik lettem Liberecben, ezzel összetettben az ötödik helyen végeztem a közép-európai bajnokságban.

– A Julian Alps-versenyen is elindult, és 12:53:36 órás idővel teljesítette a nyolcvan kilométeres távot, amely 3870 méter szintemelkedést tartalmazott. Mit adott az a verseny?
– Gyönyörű helyen jártam, kegyes volt hozzánk az időjárás, a lábaim pedig vittek előre, de bevallom, valamivel könnyebb kihívásra számítottam… A szintelosztás meglepett, a kétezer-ötszáz méteres szintemelkedés húsz kilométeren nem esett jól… És ekkor még csak harminckét kilométernél jártunk, hátravolt még negyvennyolc. Innentől nem is tudtam élvezni a versenyt, csak azt éreztem, hogy fáradt vagyok, s tudtam, így kell még teljesítenem hét-nyolc órát. Az utolsó negyvennyolc kilométer már messze volt az élményfutástól, de csak beértem a célba.

– Hogyan tudta motiválni magát? 
– Arra gondoltam, bármi is történik, biztosan beérek, s tudtam azt is, hogy ezúttal lassabban. Számomra nincs olyan opció, hogy kiszállok. Pontosan tudtam, hogy nehéz lesz, számolgattam a hátralévő kilométereket, amelyek lassan akartak eltelni. Igyekeztem elterelni a figyelmemet, gyönyörködtem a tájban, s arra törekedtem, hogy minél kevesebb időt töltsek sötétben a pályán. Mivel késői volt a rajt, előre lehetett tudni, hogy lesz éjszakai rész, amely meglepően tetszett és jó volt. A hajrában nem akadt vészesen sok szint, így sötétben jól tudtam haladni, érdekes de a versenytársaimhoz képest gyorsultam a végén. Egyébként remek érzés volt úgy versenyezni, hogy nincs semmi elvárás magammal szemben, csak mentem előre. Persze volt egy időeredmény a fejemben, de emiatt sem éreztem magamban feszültséget. Fogalmam sem volt, hogy hányadik helyen haladok.

– Nos, nagyszerű eredményt ért el: a nők között tizenharmadik, a korosztályában pedig negyedik lett.
– Két perccel maradtam le a korosztályos harmadik helytől, és maximálisan elégedett vagyok az eredményemmel, de azt gondoltam, jobban elkap a flow, sajnos a nehézségek miatt ez nem így lett. Annak örülök, hogy az állóképességem rendben volt annak ellenére, hogy megterhelő és hosszú versenyen vagyok túl. A végét már nem élveztem a fájdalom miatt, de nem volt kérdés, hogy megcsinálom.

– Jöhetnek ismét a spartanversenyek?
– A jövőbeli Lavaredo Ultra Trail miatt szükségem volt egy komoly UTMB-indexet adó versenyre, így habár nem ez volt fókuszban, fontos volt a Julian Alps teljesítése. Október közepén következik spartanban a horvátországi sprintvilágbajnokság, amellyel kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim, mert nem ez az én távom. Azonban csodálatos helyszínen rendezik meg, tavaly már részt vettem rajta, s akkor eldöntöttem, hogy idén mindenképpen vissza szeretnék térni. A célom a tisztes helytállás, illetve az, hogy mindent beleadva érezzem jól magam. Ha ezek összejönnek, bárhogy is alakul a verseny, már maximálisan elégedett leszek.
 

Borítókép: Spartan Race