Összeszedett versenyzéssel mindkét célját teljesítette a híres morzine-i pályán

A morzine-i pálya híresen nehéz, s itt általában rendkívül erős mezőny gyűlik össze. Ez most is így volt a spartan ultra-világbajnokságon, ahol elite-ben kilencedik lett a nők között.

Örültem, hogy ezen a pályán rendezik vb-t, egy ilyen világeseményt mindig nehéz és emberpróbáló terepen kell tartani – mondta Borza Helga. – A mezőny erős volt, a világ minden tájáról itt voltak a legjobbak, olyanok, akiket online szoktam nézni. Megtisztelő volt, hogy ott lehettem közöttük és velük együtt rajtolhattam. Nagyon vártam már a kezdést, ez volt nekem az esztendő főversenye, bár lesznek még kemény kihívásaim. Hogy mi volt a célom? Ahogy mindig, most is szerettem volna kihozni magamból mindent, és elégedetten akartam beérni. Két konkrét célt is kitűztem magam elé, az egyik, hogy a tízben végezzek, a másik pedig az, hogy tíz órán belüli időt érjek el. Boldog vagyok, hogy mindkettő összejött.

Milyen volt a verseny?

Az elején beálltam egy haladós, de viszonylag komfortos tempóra, semmiképpen sem szerettem volna elfutni magam. A dárda nem ment, ami egy kicsit visszavetett, de igyekeztem tartani a tempót. Aztán húsz kilométer után jött egy nagy mászás, ami nagyon jól ment, tudtam egy fokozatot feljebb kapcsolni, majd elkezdtem előzgetni és egyre feljebb jutni. Egyre jobban éreztem magam a pályán, remekül mentek a le- és a felfelé menetek is, de vigyáztam a technikás terepen, nehogy elessek. Éreztem, hogy jó erőben vagyok, nem akartam kockáztatni egy sérülést. Aztán egyszer csak beértem az amerikai Cassandra Gillt, aki hatalmas sztár a spartanban, szinte az összes hazai versenyét megnyeri. Elképesztő volt vele együtt haladni, beszélgettünk egy kicsit, de a sík részen ellépett tőlem. Aztán jött egy mélypont, ugyanis a depót eredetileg huszonkilenc kilométerre ígérték, de harmincháromnál volt… Egyáltalán nem mindegy ez a négy kilométer, nagyon vártam már a depót és azt, hogy kezdjük a második kört, nem esett jól ez a plusz néhány kilométer. Ittam egy kávét és új hátizsákot vettem fel, majd jöhetett a második menet. Felfelé továbbra is nagyon jól haladtam, sikerült megelőznöm Cassandra Gillt, akit már végig magam mögött tudtam tartani. Úgy voltam vele, hogy most már senki ne előzzön meg, sőt, egy holland lányt még lehagytam. A hajrában közel volt a nyolcadik helyezett, de nem akartam kockáztatni, a biztosra és a pozícióm megtartására mentem. Jó erőben éreztem magam ekkor is, a végén is remekül mentek az akadályok, összességében nagyszerű versenyen vagyok túl. Okosan és összeszedetten tettem a dolgomat, még akkor is, amikor nem voltam a topon.

Egy ilyen hosszú versenyen akarva-akaratlanul jönnek mélypontok és hullámvölgyek. Ön hogyan volt ezekkel?

Most, hogy túl van a főversenyén, hogyan néz ki a közeljövő programja?

A morzine-i világbajnokság után a legfontosabb a megfelelő regeneráció és a pihenés volt, aztán már folytatódott is a felkészülés a továbbiakra. Augusztusban Somogybabodon a trifectahétvégén indulok két távon is, majd jön az Európa-bajnokság és a széria befejező futama. Szeptemberben nem lesz spartanverseny, ekkor a Julian Alps Trail nyolcvan kilométeres távja lesz középpontban. Októberben horvát és magyar spartan van a naptárban, novemberben pedig Abu-Dzabiban versenyzek a világbajnokságon. Ezzel zárul az idény, kis pihenő után pedig kezdődik is a felkészülés a következő esztendőre.