Tartotta az éllovas tempóját, ez pedig ezüstérmet jelentett neki

Elégedett a Fedrid Császta Trailen elért eredménnyel?

A célom csak az volt, hogy a lehető legtöbbet adjam ki magamból, konkrét helyezést nem tűztem ki magam elé – mondta Borza Helga. – Azért sem, mert a másik két Salomon Golden Ticket Series-versenyen nem tudok részt venni a Spartan-viadalok miatt. Ez már a negyedik Császta Trailem volt, szeretem ezt az eseményt, ha tehetem, elindulok rajta. Azt tudtam, hogy ezúttal is lesznek erős futók, hiszen aki megnyerni a magyar Salomon Golden Tickets Seriest, mehet a nemzetközi versenyekre. Szóval mindenképpen oda akartam tenni magam, bár hat nappal előtte ott voltam a hegyifutó országos bajnokságon, így kissé tartottam tőle, hogy túl közel van egymáshoz a két erőpróba. Szerencsére sikerült mindkettőn jól szerepelnem.

Kezdjük a Császta Traillel: milyen volt a futás?

Azt tudtam, hogy Juhász Nóra jobb futó nálam, és a rajt után durva tempót diktál, de mellé szegődtem. Húsz kilométerig vele mentem, majd jött egy emelkedő, ahol lemaradtam, majd a huszonkét kilométernél lévő frissítőpontnál már nem láttam. Annak örültem, hogy a táv kétharmadáig Nórival mentem, jókat beszélgettünk, gyorsabban ment az idő. Az pedig külön boldogság, hogy sokáig tudtam tartani a tempóját, és végül nem is lett nagy a hátrányom, három perccel előzött meg.

A pálya ismét jól futhatónak bizonyult, voltak benne dombok, szóval tetszett. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, jobban ment, mint amire számítottam.

Előzetesen úgy voltam vele, ha nagyon jól megy, akkor két óra harminc percen belül beérhetek, ám maximum két óra negyvenöt percet tűztem ki, úgyhogy tökéletesen elégedett vagyok a két óra huszonkilenc perces időeredményemmel. Ez minden várakozásomat felülmúlta.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Az utolsó hat kilométer. Akkor sokat kellett lefelé menni, s úgy kellett tartani a tempót, ráadásul addigra már eléggé elfáradtam. Azonban ezen a szakaszon is sikerült megfelelő tempót hozni, nem lassultam le, nyomtam is neki, ahogyan bírtam. A legvégére már a túlélés volt a cél, „rugdostam” egymás után a lábaimat, de összességében végig élveztem a versenyt. Teljesen kifutottam magam, semmi sem maradt benn.

Beszéljünk a Császta Trail előtti hétvégén megrendezett hegyifutó félmaratoni országos bajnokságról is: csapatban bronzérmet szerzett, míg a nők között ötödik lett.

Nehéz volt meggyőzni, hogy elinduljak rajta. Alapból szívesen mentem volna, tudtam, hogy jó a csapat, ám közel volt egymáshoz a két esemény, a regeneráció miatt voltak bennem kétségek. A Császta Trailre már régóta megvolt a nevezésem, átgondoltam a dolgot, s végül úgy döntöttem, hogy mindkettőn képes vagyok a maximumot nyújtani. Utólag nagyon örülök, hogy így alakult, remek volt a hegyifutó félmaratoni ob, nagy kihívást jelentett a technikás pálya és az időjárás. Zuhogott az eső, nagy sár volt. Az első körben az elejétől kezdve nagy tempót diktáltam, végig futottam, csupán addig sétáltam, amíg a gél tetejét letéptem. Az külön büszkeséggel töltött el, hogy a nagyobb emelkedőkön is kocogva mentem fel, majd a második kört is kimaxoltam.

Már az első kör végén az ötödik helyre kerültem, az volt a célom, hogy a másodikban is megtartsam ezt a pozíciót. Sikerült, nagyszerű, hogy az országos bajnokságon ötödik lettem.

Számomra egyébként a Spartan az első, aminek a futás az alapja, ám a hegyifutó ob rajtjánál feltettem magamnak a kérdést, biztos itt van-e a helyem… Végül szépen helytálltam, nagyon örülök az egy óra ötvenkilenc perces időmnek.

Nézzünk előre: hogyan néz ki a közeljövője?

Ráfordulok a Spartan-versenyekre, áprilisban jön az első állomása a CEU Series-sorozatnak, méghozzá Szombathelyen. Innentől sorra jönnek a Spartanok, a következő futóesemény a júniusi Ultra Trail-Hungary lesz. Utóbbi kihagyhatatlan nekem, idén a harminc kilométeres távon indulok. Aztán nyáron jön a morzine-i Spartan Ultra-világbajnokság, ami az idei főversenyem.