Hétvégén a családdal fut, és első egyéni Ultrabalatonjára készül

Hogyan került a futás világába?

Mindig is az életem része volt a sport, a szüleim úgy neveltek, hogy fontos a mozgás – mondta Paulovics Rebeka a Csupasportnak. – Mintegy tíz sportágat próbáltam ki, a karatét űztem leghosszabb ideig, tíz évig. Válogatott voltam, szerettem csinálni, mellette futással fejlesztettem az állóképességemet. A szüleim is futnak, így gyerekként sok versenyre kísértem el őket. Egyébként nem gondoltam volna, hogy valaha futó leszek, ám amikor egyetemre jártam, és Budapestre költöztem, úgy döntöttem, belevágok. Abbahagytam a karatét, azonban sportolni akartam, és a futást találtam a legegyszerűbb megoldásnak. A koronavírus-járvány beköszöntével, 2019-ben kezdtem el kijárni.

Hogyan növelte a távokat?

Említette, hogy elkezdte motiválni az ultra. Melyik volt az első versenye?

Az első ultraversenyem a Suhanj!6 volt, itt hat óra alatt ötvenöt kilométert tettem meg. Jó érzéssel töltött el, elkísért édesanyám is, aki csapatban vett részt az eseményen. Két hónap múlva következett az ötvennégy kilométeres Mátrabérc, igen jól sikerült, nagy lökést adott a folytatásra. Mindenki azt mondta, hogy a szintemelkedés miatt kemény lesz, tartalékoljak az energiámmal, de végig mosolyogtam, élveztem, és azon gondolkoztam, hogy jobb programom nem is lehetne.

Tekintsünk vissza egy kicsit az előző évre: milyen volt az elmúlt szezonja?

Még egy fontos élményéről beszéljünk kicsit, a tavalyi El Camino-teljesítésről…

Sokat túrázom itthon, a Kéktúrával kezdtem annak idején. Szerettem volna kipróbálni magam, kíváncsi voltam, mire vagyok képes egyedül egy idegen országban úgy, hogy nem függök senkitől. Ha mással vagyok, előfordulhat, hogy ő hozza a döntéseket, ő nézi a térképet, ő beszél a helyiekkel, ám ha egyedül vagyok, muszáj nekem előrelépni. Persze maga az utazás is vonzott. Amikor kiutaztam, biztos voltam benne, hogy sikerül teljesítenem. Nem akartam szállást foglalni előre, de az ismerőseim rábeszéltek. Azonban elnéztem a dátumot, sok szabad hely nem volt arrafelé, nem is tudtam már úgy foglalni, ahogy szerettem volna. Éppen ezért az elején napi ötven-hatvan kilométert tettem meg, hogy időben elérjek az éppen kinézett szállásra. Sok barátot szereztem, és rengeteget tanultam az út alatt. Kijelenthetem, hogy életem legjobb kilenc napja volt, rengeteg inger ért, nagyon kedvesek voltak a helyiek és a többi zarándok is. Más világ van arrafelé, ott mindenki kíváncsi a történetedre, máshogy néznek rád. Nyolc nap alatt teljesítettem a háromszázhúsz kilométert, ott döntöttem el, hogy igenis kell nekem az a huszonnégy órás verseny, amiről korábban beszéltem.

Milyen célokat tűzött ki maga elé erre az évre?

Ahogy említettem, az idei fő célom az egyéni Ultrabalaton teljesítése. Előtte lesz még pár versenyem, amelyeken próbára tehetem magam, így a száz kilométeres Szederkény–Bóly megméretésen ott leszek, illetve a BSZM-en is, aztán jöhet az Ub. Nagyon készülök a Balaton-kerülő versenyre, szeretném elfogadható időeredménnyel teljesíteni. Hosszú távú célom a Spartathlon, ám tudom, ehhez még rengeteget kell dolgoznom.