A világbajnok és olimpiai bronzérmes Marosi Ádám úszóként kezdte pályafutását, de öttusázóként teljesedett ki. Az egyik legösszetettebb sportág számos különböző mozgásformára épül, ám így is szükségesek a kiegészítő edzések, amelyek a sérülések megelőzésében is segítenek.
„A sok edzés mellett kezdetben nehéz volt időt szakítani a kondira, pedig a mélyizmokat már fiatal korban meg kell erősíteni – mondta Marosi Ádám. – Mindig tudatos versenyző voltam, ezért fokozatosan építettem fel magam. A jó vérkeringésem és izomzatom miatt sohasem voltam sérülékeny, de harmincéves korom után már voltak kisebb sérüléseim.
Ennek köszönhetően elkezdtem még tudatosabban foglalkozni a kiegészítő edzésekkel és a regenerációval a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője, Rácz Levente segítségével. Sportolóként kísérletezni kell, ezért kipróbáltam az újdonságokat – volt, amit szemfényvesztésnek tartottam, de a legtöbb módszer nagyon bevált.”
„Öttusázóként könnyebben tudom karbantartani a testem, mintha csak egyféle mozgást végeznék – fogalmazott Marosi. – Vívásban készségfejlesztő, reakcióidőt javító gyakorlatokat is csinálunk a mesteremmel, Halla Péterrel, a futás pedig elengedhetetlen a jó állóképességhez – elvileg mindenki képes rá, de ezt is tanulni kell, hogy hatékony legyen. Nemcsak a testemmel, hanem az elmémmel is rendszeresen foglalkozom, mentális központba járok, ahol a koncentráció javítására és a problémamegoldásra helyezzük a hangsúlyt. Ahhoz, hogy harminchét évesen világbajnokságot nyerjek, olyan szakemberek kellettek, akik nem feltétlenül azt helyezték előtérbe, hogy néhány évig a legjobbak között legyek, hanem arra is figyeltek, hogy pályafutásom után egészséges maradjak. Öt-hat éve életmódot váltottam: minél kevesebb stressz, minél több olvasás, zenehallgatás és túrázás a természetben.”
Marosi Ádám másfél évvel ezelőtt kezdte el az Országos Kéktúrát, elmondása szerint a természetben képes a legjobban kikapcsolódni. A túrázás mellett rendszeresen jógázik, amelynek szintén rengeteg pozitív hatása van a testre és a lélekre egyaránt.
„Egyedül szeretek túrázni, mert nem kell alkalmazkodnom másokhoz, és elmerülhetek a saját gondolataimban. Korábban nem tudtam elképzelni, hogy hat-hét órát töltsek a természetben, de olyannyira felgyorsult a világ, hogy szükségem van a feltöltődésre. Ilyenkor kikapcsolom a telefonomat, csak gyönyörködöm a tájban, és sok mindent átértékelek az életemben…
A jógával már korábban, hat éve találkoztam először, nagyon szeretem benne, hogy célirányos és jól felépített – nem győzöm hangsúlyozni, hogy az erősítéshez hasonlóan fontos a nyújtás is.”