A győri ultra megnyerése után a cél a száz kilométer teljesítése

– Nem olyan régen lépett be az ultrafutás világába, azonban gyorsan megszerezte első győzelmét, miután megnyerte a Győri Futófesztivál 52.7 kilométeres távját.
– Sosem úgy készülök egy versenyre, hogy érmet nyerek, de éreztem, hogy Győrben remek eredményt érhetek el – mondta a Csupasportnak Erdélyi Gergely, aki 4:32:49-es idővel győzött a Győri Futófesztivál 52.7 kilométeres távján. – Nem sokkal korábban bronzérmet szereztem korcsoportomban egy ötven kilométeres versenyen, s bíztam benne, hogy legalább olyan jól megy majd a győri megmérettetés is. Bejöttek az érzéseim, sőt, ezúttal jobban ment az előzetesen elképzeléseimhez képest. Maximálisan elégedett vagyok, szép győzelmet arattam, még akkor is igaz, ha ez egy kisebb versenynek számít. Az ember mindig örül a sikereknek, a futásban pedig még az apró elismerés is jó visszajelzés és motivációt jelent a nehezebb időszakokban. 

– Hogyan élte meg a győri eseményt?
– Családias volt a hangulat, szeretem az ilyen eseményeket. A különböző távok egyszerre rajtoltak, így sokáig nem volt információm arról, hogy hol is haladok. Volt egy élboly, amely nagyon elhúzott, de nem tudtam, hogy melyik távon versenyzők a tagjai. Néhány kört követően légüres térbe kerültem, sem mögöttem, sem előttem nem tartózkodott senki, s mivel egyre többen végeztek a saját távjukon, ez az érzés csak fokozódott. Ötös, öt tízes tempót terveztem, ez össze is jött, de a végére sokakhoz hasonlóan én is lassultam valamelyest. A beköszönő meleg is nehezített a dolgokon, de a kilencedik körben szóltak, hogy előttem nincs senki, első helyen haladok. Innentől már meg tudtam tartani az első helyet, nem közelített meg senki, a vége nem lett izgalmas. A végére öt kilences lett az átlagom, amellyel teljesen meg vagyok elégedve.

– Akadt bármiféle nehézség az ötvenkettő kilométer alatt?
– Igen, az egyik, hogy elfutottam az elejét. Azt gondoltam, tudom tartani a tempót, de kiderült, mégsem, s jött is a hullámvölgy. A murvás talaj nehéznek bizonyult, nem a legalkalmasabb a tempós futásra, hiszen a talajfogás és az elrugaszkodás sem ideális. Illetve, a meleget is említhetem, de összességében egyik tényező sem hátráltatott nagyon.

– Új még az ultrafutásban, de mégis: hogyan jutott el idáig?
– Kétezerhatban kezdtem futni, akkoriban egészségtelen életmódod éltem, s az akkori barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy változtatunk ezen, és beneveztünk a budapesti Vivicittá hét kilométeres távjára. Felkészültünk rá, és szépen teljesítettük is. Egyből beszippantott a futás világa, most már tudom, hogy ez sem jó, de akkoriban minden nap edzettem. Elkezdtek növekedni a távok, jött a tíz kilométer és a félmaratoni, majd kétezertizennyolcban a Spar Maraton harminc kilométeres távja is. Ezt követően néhány évre eltávolodtam a futástól, más került előtérbe, de kétezerhuszonkettőben elkezdtem funkcionális edzésre járni, mellette pedig ismét bejött a rendszeres futás. Abban az esztendőben meglett az első maratonim, az idei Spar Maratonon pedig már az ötödiket teljesítettem, de közben volt már három ultratávom is. Az első az Ultra Tisza-tó hatvanöt kilométeres távja volt, majd jött a már említett két ötven kilométeres megmérettetés. Egyébként budapesti vagyok, s az itteni versenyekre a nagy mezőny és a sok szurkoló a jellemző, de ez nem mindig jó, a nagy tömeg futóként tud kellemetlen lenni… 

Győrben is remekül éreztem magam, ráadásul a családom egy része itt lakik, ők segítettek a frissítésben a futófesztiválon.

– Nézzünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé?
– A határ a csillagos ég, de tudom, hogy honnan hova jutottam el. Korábban Mag Erikával sikerekkel teli két évet dolgoztam együtt, de két esztendeje egyedül készülök, azonban tervben van, hogy ismét felkeresem Erikát. Reményeim szerint a jövő évi célokat már együtt határozzuk meg, de azt már tudom, hogy jó lenne száz kilométer körüli versenyek teljesítését kitűzni, biztos vagyok benne, hogy vele ez reális cél lehet.