Belenézett az ultrafutók szemébe, és eldöntötte, hogy ő is belevág

Gábriel Gábor két éve kezdte a futást, ám ezalatt az idő alatt önálló felkészüléssel magas szintre jutott. Túl van már két ötven kilométeres és egy tizenkét órás versenyen, idén pedig többek között a Korinthosz 160-on is megméreti magát.

„Kétezerhúsz elején kezdtem a futást – mondta a Csupasportnak a 42 esztendős Gábriel Gábor. – Akkor élénken érdeklődtem a Spartan iránt, majd az egyik kedves rokonom benevezett egy áprilisi Sprint-versenyre. Elkezdtem rá futással készülni, ám jött a koronavírus-járvány, és elmaradt az esemény. A futás azonban megmaradt, és egyre növeltem a távot. Mivel áprilisban nem tartották meg a Spartan-versenyt, cserébe lefutottam életem első félmaratoniját, ami után másfél hónap szünet következett, majd ismét belevágtam.”

Többhetes pihenő következett, le kellett mondania az UTT-t és a Korinthoszt is, és csak a nyár első felében tudott ismét normális futóedzést végezni. Július végén az ötven kilométeres Don Quijotén, majd a szeptemberi Szőlőskörön is rajthoz állt, ami eredetileg nyolcvan kilométeres lett volna, ám egy baleset miatt ötven kilométer után leállították a versenyt.

„Szomorú voltam, mert jól ment a futás, úgy éreztem képes lettem volna a nyolcvanat jó idővel teljesíteni – fogalmazott. – Az ősszel már nem volt ilyen jellegű esemény, ám mindenképpen meg szerettem volna méretni magam, ezért a veszprémi V12 tizenkét órás versenyre neveztem. Kicsit mumusnak is éreztem a nyolcvanas számot, hiszen a Korinthosz 80-ra sérülés miatt nem tudtam elmenni, majd a nyolcvan kilométeres Szőlőskört sem tudtuk befejezni.”

Gábriel Gábor ezelőtt sohasem futott még annyit, mint a V12-n, így nagy kihívásként élte meg az eseményt. Fejben sikerült összeraknia, hogy mit szeretne, s ami fontosabb, ezt meg is tudta valósítani a pályán. Jó napot fogott ki, az eredeti terve az volt, hogy száz kilométert teljesít, ám ezt jócskán túlszárnyalta, a végére 111.399 kilométert futott. Lábfájdalmak hátráltatták, a bal bokája bedurrant, ezek néhány kört elvettek tőle, de elégedett volt a teljesítményével.

Gábor ott volt a tapolcai hatórás és a száz kilométeres ob-n is, előbbire előzetesen hatvan kilométert tűzött ki célul, végül hatvannégyet sikerült teljesítenie. Mint mondja, nehéz körülmények voltak, hideg volt és erősen fújt a szél, ráadásul a pályán lévő emelkedő is hátráltató tényező volt. Visszagondolva úgy érzi, a hibái miatt maradt benne néhány kilométer.

A száz kilométeres országos bajnokságon 9:56:04 alatt ért célba, ezzel bőven felülmúlta az előzetesen kitűzött célt. A verseny hetében megsérült a bal combhajlítója, a rajtra nem is volt valami jó állapotban, így aggódott, hogyan bírja majd.

„Jó darabig nem éreztem semmit, ám hetven kilométernél előjöttek a fájdalmak, s nyolcvanöt kilométerig mélyponton voltam. Majd láttam, hogy mivel nem sok van hátra, akár tíz órán belül beérhetek a célba. Szerencsére ez sikerült, a nagy meleg miatt a frissítésem ugyan nem működött, de összességében elégedett vagyok.”

A Korinthosz 160-ra sikerült bejutnia, arra is nagy erővel készül, valamint ősszel egy huszonnégy órás versenyt is teljesíteni szeretne. Tavaly óta a BAC-Balatonfüredi Atlétikai Club igazolt futója, így méltón szeretné őket képviselni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!