Haile Gebrselassie: mezítlábas futástól a lázadók elleni harcig

Sokáig csak lenyűgöző futóteljesítménye révén szerepelt a világ vezető sportportáljain Haile Gebrselassie, az aktív versenyzéstől 2015-ben visszavonuló, a 10 000 méteres táv kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok etióp hosszútávfutója.

Nemrég valósággal felrobbant az internet, amikor kiderült, hogy Abiy Ahmed etióp miniszterelnök felhívására kész csatlakozni a sereghez, és fegyvert kíván fogni a tigréi lázadók ellen, hogy megvédje az etióp kormányt és hazáját.

Gebre döntése talán annyira nem meglepő, főként annak tükrében, hogy a világtörténelemben már történt hasonló eset. Ehelyütt elég, ha a másik etióp hosszútávfutó zseni, Abebe Bikila nevét említjük, aki húszévesen lett a császári testőrség tagja (lásd keretes írásunkat). Sőt nem Gebrselassie az egyetlen, aki most erre a tettre szánta el magát. Honfitársa, a másik futócsillag, a riói olimpián a maratoni távon ezüstérmes Feyisa Lilesa is a harcmezőt választja a rekortán helyett, hogy bizonyítsa hazaszeretetét: Gebre oldalán akar harcolni a tigréi felkelők ellen.

Gebrselassie sportkarrierje tulajdonképpen gyerekkorában kezdődött. Etiópia Arsi tartományában született 1973-ban, és népes, szegény család tagjaként (tízen voltak testvérek) egy farmon nőtt fel. Mindennap futva járt iskolába, és mivel cipőre nem tellett szüleinek, mezítláb tette meg az oda-vissza összesen húsz kilométeres utat. Ezt hallva a számmisztika és az ezotéria hívei most bizonyára teli torokból kiáltanak fel, és kitörő örömmel mondják, most már világos, miért lett a tízezer méteres táv királya…

 

 

Ha a számmisztika nem is, a kemény valóság bizonyára meghatározó szerepet játszott abban, hogy Gebre egész korán megtapasztalta, milyen naponta lefutni kétszer tíz kilométert. Nem is kellett sokáig várnia, hogy megcsillantsa nem mindennapi képességét. Első iskolai versenyén jóval idősebb futótársai előtt nyerte meg az 1500 méteres távot.

Sikerén felbuzdulva úgy döntött, a tanulás helyett inkább az atlétika felé fordul, amiben elévülhetetlen szerepet játszott, hogy az 1960-as római olimpia maratoni távján aranyérmes, ugyancsak etióp Abebe Bikila, akit példaképnek tekintett.

Aztán eljött a nagy áttörés éve: 1992-ben 5000 és 10 000 méteren is aranyérmet nyert a junior-világbajnokságon, és még ugyanabban az évben – szintén a juniorok között – megnyerte a bostoni mezeifutó-világbajnokságot.

Ekkor még csak 19 éves volt, és a vak is látta, hogy az elkövetkezendő két évtizedben uralni fogja a tíz kilométeres távot.

Egy évvel később bemutatkozott a felnőttek között, mégpedig rögtön aranyéremmel: a stuttgarti atlétikai világbajnokságon 10 000 méteren a legjobbnak bizonyult, 5000 méteren „csak” második lett. Első fellépése a nagyok között más miatt is emlékezetes marad. Történt ugyanis, hogy amikor ráfordultak az utolsó körre, véletlenül rálépett a címvédő, az előtte élen futó Moses Tanui sarkára. A kenyainak lerepült a cipője, s kénytelen volt egy lábbelivel nekivágni az utolsó 400 méternek. Sokáig úgy tűnt, így is győz, ám a célegyenesben Gebre robbantott, és esélyt sem hagyott vetélytársának.

Az üzlet gyorsan beindult, a következő három vb-n – Göteborg (1995), Athén (1997), Sevilla (1999) – is megnyerte a 10 000 méteres számot, közben temérdek világcsúcsot adott át a múltnak öt és tíz kilométeren, valamint fedett pályán több távon (2000 és 3000 méter) egyaránt.

A nyári játékokon is bizonyított: 1996-ban Atlantában, 2000-ben Sydney-ben lett olimpiai bajnok 10 000 méteren. Utóbbi verseny a filmtörténet legizgalmasabb thrillereit idézte, hiszen öldöklő küzdelmet folytatott az aranyéremért a kenyai Paul Tergattal. Mint később kiderült, ez volt Gebre utolsó nagy dobása – legalábbis 10 kilométeren. Ami a „tízest” illeti, 2004-ben – Achilles-ín-sérülése miatt – az athéni játékokon csupán az ötödik, 2008-ban Pekingben pedig a hatodik helyen futott át a célvonalon, míg a 2003-as párizsi vb-n meg kellett elégednie az ezüstéremmel.

A kétezres évek elején ugyanakkor új fejezetet nyitott sportkarrierjében, és hosszabb távokra nyergelt át: 2001-ben megnyerte a Bristolban rendezett félmaratoni világbajnokságot, 2002-ben Londonban pedig elindult élete első maratoni versenyén, amelyen harmadik lett.

Jóformán végigturnézta az összes jelentős maratoni világversenyt, amelyeken igyekezett nyomot hagyni maga után – nem eredménytelenül. Többek között megnyerte a 2005-ös Amszterdami maratonit, továbbá 2006 és 2009 között sorozatban négyszer a Berlinit úgy, hogy kétszer – 2007-ben és 2008-ban – világcsúcsot is futott.

 

 

2010-től különböző kínok gyötörték, de így is ért el figyelemre méltó eredményeket, főként a félmaratoni távon.

„Negyven felett nincs semmi titkom, csupán óvatosan kell edzenem. A hosszútávfutóknak három dolgot kell szem előtt tartaniuk a siker érdekében: elkötelezettnek, fegyelmezettnek és kitartónak kell lenniük. Ezek nélkül hamar véget érhet a karrierjük” – magyarázta a hosszú futóélet titkát.

Noha a 2010-es New York-i maratoni után már egyszer meglebegtette visszavonulását, csak öt évvel később, 2015. május 10-én jelentette be, hogy többet nem áll rajthoz.

„Abbahagyom a versenyzést, persze a futással nem állok le, mert az az életem” – nyilatkozta 42 évesen, 25 éves pályafutással a háta mögött, amely során a két olimpiai bajnoki és négy vb-cím megszerzése mellett összesen 27 világrekordot állított fel.

Ami pedig katonai karrierjét illeti, az alábbi sorokat olvasva nem lehet kétségünk afelől, miért kíván csatlakozni az etióp hadsereghez.

„A rendőrség őrnagya vagyok, úgyhogy senki se csodálkozzon, ha fegyvert ragadok” – jelentette ki határozottan Gebrselassie.

Mint ismert, Abiy Ahmed etióp miniszterelnök még november elején hirdetett szükségállapotot, néhány napja pedig közölte, hogy a csatatéren kívánja irányítani hadseregét. A politikus mindenkit felszólított, hogy csatlakozzon hozzá a fronton.

Címlapfotó: William West/AFP

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!