Kipchoge-féle kísérlet Ironmanben

A triatlon emblematikus alakjai mernek nagyot álmodni. A britek kétszeres olimpiai bajnoka, Alistair Brownlee a The Guardian című lapnak elmondta, jövő tavasszal a Pho3nix SUB7 projekt keretében szeretné hét óra alá szorítani az Ironman-táv (3.86 kilométer úszás, 180.25 kilométer kerékpározás és 42.2 kilométer futás) világrekordját, amit jelenleg a 2008-as ötkarikás győztes német Jan Frodeno tart 7 óra 35 perccel.

Az álomhatáron belüli teljesítményhez olimpiai érmes tempójú nyílt vízi úszásra, nagyjából 51 kilométer/órás átlagsebességű kerekezésre (hasonló hosszúsággal, vagyis 180 kilométerrel számolva a valaha volt leggyorsabb Tour de France-szakasz tempójáról beszélünk), valamint két és fél órán belüli maratoni futásra lenne szükség, ami nem tűnik könnyen megoldható feladatnak, de ne legyen kétségünk, a szervezők mindent megtesznek, hogy a csúcsdöntési kísérlet résztvevői a lehető legkedvezőbb körülményeket biztosító, speciálisan kialakított pályán próbálkozhassanak. Arról nem is szólva, hogy az Ironman szabályaiban a megengedettnél vastagabb, a felhajtóerőt és a sebességet növelő úszóruhát használhatnak, és iramkerékpárosok segítenek majd tartani a megfelelő tempót.

Brownlee mellett a fél Ironman-táv világrekordere, a norvég Kristian Blummenfelt is részese lesz az eseménynek, miközben két női versenyző, a brit Lucy Charles-Barclay és a svájci Nicola Spirig a gyengébbik nemnél fennálló, a brit Chrissie Wellington által 2011-ben felállított 8:18:13-as eredményt vinné le nyolc óra alá, ez volna a SUB8 projekt.

„Normál körülmények között lehetetlen volna a vállalkozásunk – ismerte el Alistair Brownlee, akinek öccse, Jonathan is topkategóriás triatlonos. – Hasonlóan Eliud Kipchoge két órán belül futott maratonijához, itt is magunk alakíthatjuk ki a feltételeket. Ami igazán nehézzé teszi a kihívást, hogy az olimpiai távú versenyhez képest az Ironmanben sokkal több változót kell figyelembe vennünk.

Hét órán keresztül helyesen kellene táplálkoznunk, ami nehéz, ha mindannyian rosszul leszünk a zseléktől. Fontos a megfelelő folyadékbevitel is.

Megkérdeztük az egyik legjobb magyar triatlonos, Dévay Márk véleményét, mit szól a nagyszabású próbálkozáshoz, és afelől is érdeklődtünk tőle, milyen mértékben használják a technológiai újításokat.

„Hallottam az ötletről, én is a Kipchoge-féle rekordkísérlethez tudnám hasonlítani. Egészen biztosan olyan helyen valósítanák meg, ahol abszolút ideálisak a körülmények, ahol valóban gyorsan lehet menni bringán, nincs szél, nincsenek emelkedők, és az úszás is könnyű, tehát nem az óceánban zajlik. Vagyis olyasmire gondolok, amit a decemberi daytonai kihíváson láthattunk” – így Dévay, aki jelenleg többedmagával a Spanyolországhoz tartozó Gran Canarián készül fel a 2021-es év feladataira, amelyek közül a legfontosabb a május végéig tartó olimpiai kvalifikációs időszak – beszélgetőpartnerünknek nagyon tetszik a tokiói pálya, s ha indulhat, kiváló eredményben bízik.

A 24 éves sportoló még túl fiatalnak tartja magát, hogy az Ironmannel kísérletezzen, az olimpiai távnál (1.5 kilométer úszás, 40 kilométer kerékpározás és tíz kilométer futás) hosszabb viadalon eddig nem indult. Dévay Márk elmondta, a kétkerekűek egyre aerodinamikusabbak, sokat tesztelik a beállításokat szélcsatornában, és nagyon jónak tartja a karbonbetétes cipőket, ő is használt ilyet. Hozzátette, manapság az összes márka ráállt az újításokra, az ő szponzora is kirukkolt egy elképesztően rugalmas, dinamikus lábbelivel – egy triatlonversenyen ez már számít is. Négy-öt perces kilométerátlagú átmozgatásnál nincs különösebb jelentősége, de ha rommá hajtott lábbal szállsz le a kerékpárról, és 2:50:3 perces tempóra van szükséged utána, akkor már van jelentősége a cipőnek.

Címlapfotó: AFP

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!