Furcsa kimondanunk, de a járványügyi helyzetnek kedvező hatásai is vannak. Az egyik legnagyobb hazai biciklis szakportálon, a bikemag.hu-n megjelent írásból tudjuk, a kerékpárosforgalom-számlálók szerint májusban megsokszorozódott a fővárosban bringázók száma, különös tekintettel a belváros egyes részeire. Az örömteli hír kapcsán megfogalmazódott bennünk a kérdés: vajon ideig-óráig tart a hazai lakosság lelkesedése, vagy új időszámítás kezdődött?
„Túl korai lenne most megválaszolni a kérdést – mondta Halász Áron, a Magyar Kerékpárosklub szóvivője és elnökhelyettese. – Fontos, hogy még több helyet adjunk azoknak, akik kerékpárral szeretnének közlekedni a jövőben. Ha a tömegközlekedés helyett az autót választjuk, előbb-utóbb biztos, hogy beláthatatlan következményekkel kell számolnunk. A kétezertizennyolcban végzett országos reprezentatív kutatásunkból kiderül, hogy az emberek túlnyomó többsége megteheti, hogy bringára üljön. Ám ennél is fontosabb, hogy a megkérdezettek háromnegyede azt mondta, szívesen ülne kétkerekűre, ha javulnának a körülmények.
Úgy tűnik, nálunk is egyre nagyobb az emberek kerékpározási hajlandósága, és a koronavírus-járvány idején tényleg többen ültek biciklire.
Tagadhatatlan, a megcsappanó autóforgalom egyelőre a kerékpározás malmára hajtja a vizet, hiszen sokan bátorodtak fel, és ültek biciklire. Halász Áron hangsúlyozta, sokan azért nem járnak két keréken a nagyobb városokban, kiváltképpen Budapesten, mert a nagy forgalomban nem érzik magukat biztonságban, tartanak az autósoktól, illetve nincs elég helyük közlekedni. Ennek ellenére van okunk reménykedni.
„Itthon is egyre többen nyitottak a kerékpározásra, főként a nagyobb városokban – aminek megvannak a gyökerei.
Kevesen tudják, hogy az ezerkilencszázharmincas években Budapesten annyian ültek nyeregben, mint amennyien most Koppenhágában, csak a tiltások és az autózás előtérbe helyezése miatt visszaszorult a bringahasználat.
Halász Áron elárulta, az autósok „puhításában” is értek el sikereket. Úgy véli, számos sofőr átülne biciklire, ha erre megfelelőek lennének a körülmények. A szervezet Együtt közlekedünk kampánya pontosan azt szeretné elérni, hogy közelebb hozza egymáshoz az autósokat és a bringásokat. Mint mondja, a közlekedők nem gyalogosokból, biciklisekből és autósokból állnak, hanem emberekből, akik a célnak megfelelően szívesen váltogatják a közlekedési eszközöket – feltéve, hogy már jól ismerik a másik szempontjait.
„A rendszerváltást követően kezdtem el kerékpározni Budapesten, akkor még valódi dzsungelharcot folytattunk az autósokkal. Néhány tíz évvel ezelőtt csak kevesen ültek nyeregbe, a bringázás inkább szubkulturális jelenségnek számított. Az autósok nem igazán szerettek bennünket, ám azóta sokat javult a helyzet. Számos olyan kerékpárút található Budapesten, amely a járdán vezet – ilyen például a Bajcsy-Zsilinszky út. Korábban az autósok kevésbé figyeltek, hogy a kereszteződésekben elsőbbséget adjanak a kerékpárosoknak, és számtalanszor »ránk fordultak«. Ma már ők is sokkal együttműködőbbek, és jobban odafigyelnek a közúti csomópontoknál.”
A kerékpározás terjedésének azonban más feltételei is vannak. Halász Áron szilárdan vallja, el kell oszlatniuk a bringázással kapcsolatos tévhiteket, továbbá meg kell győzniük az embereket, hogy a munkába járás kerékpárral nem ördögtől való. Ezenfelül sokan nem ismerik a biciklizés és a tömegközlekedés ötvözésében rejlő lehetőségeket.
Ám talán ennél is fontosabb, hogy egyre több nyugat-európai ország kormánya nyújt anyagi támogatást a kerékpárt használóknak, valamint a biciklizést pártfogoló munkahelyeknek.
Fotók: shutterstock
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!