Én is futok télen, és mindig érnek új tapasztalások, amiket a későbbiekben tudok kamatoztatni. Például, hogy a kompressziós övbe elhelyezett innivaló a futópulcsi alatt langyos tud maradni. Aztán, hogy a müzliszeletek a hidegben sajnos nagyon bekeményednek – ez ügyben kétszer jártam már pórul, az egyiket épp csak kapargatni tudtam a fogammal. Választanom kellett, hogy éhen maradok, vagy futás után rögtön mehetek fogorvoshoz. Inkább éheztem…
A másik cikk is nagyon találó, a címe: Ne húzd fel a futót!
Már azt is imádtam, ahogy a cikk elkezdődik, ugyanis nagyon magunkra ismertem.
Mi, futók állandóan arról beszélünk, hogy ki, mikor, hol és mennyit futott. És majd hol és mennyit fut legközelebb s a távoli jövőben. Edzések, versenyek, cuccok és minden, ami a futással kapcsolatos.
A másik cikk, amit még innen hoztam nektek, beszámoló a Kis-Szénás Kör teljesítéséről (31 kilométer, 895 méter pozitív szintemelkedés). Ezt azért tartom fontosnak, mert írója kénytelen volt feladni a Piros 85-öt, de azt a kudarcot sikeresen elengedte, s ebben a hidegben, átizzadt ruhákkal, hideg izotóniás itallal sikeresen lefutotta a Szénás-kört.
Nos, találtam egy elég kimerítő anyagot a magnéziumnak az izmokra, sportteljesítményre gyakorolt hatásával kapcsolatosan. Ami érdekes, hogy a szájon át bevett magnézium nem olyan hatékony, mint a bőrön keresztül felszívódó (!) magnézium. Én nem is tudtam, hogy ilyenek egyáltalán léteznek, de van magnéziumolaj, és -krém is.
Mindenkinek kitartást és erőt a hidegben való futáshoz – mert a lényeg ebben az időben is: fussatok, fusssatok!