„Futás alatt kapok választ a kérdéseimre”

Mikor és miért kezdtél el futni?
Nagyjából tíz éve, amikor beköltöztünk a mostani lakásunkba, szomszédom és barátom, Dányi Krisztián színművész vett rá, hogy menjek el vele, ő adta meg az első lökést. Aztán ahogy ilyenkor lenni szokott, gyorsan rákaptam, rendszer lett belőle, majd életforma. Igazából akkor ébredtem rá, hogy már sokkal hamarabb el kellett volna kezdenem, csak korábban sajnos nem tudtam, hogy pont ez volt az, ami hiányzott az életemből.

Sok kezdőnek eleinte inkább nyűg a futás. Mi az, ami miatt ennyire rá lehet kapni?
Elég összetett a hatásmechanizmusa. Mindig is izgága gyerek voltam, a futás pedig tökéletesen leköti az energiáimat. Emellett kikapcsol, és segít rendszerezni a gondolataimat. Általában ezért is szoktam egyedül futni, ilyenkor el tudok merülni a gondolataimban, sokszor futás közben oldódnak meg a problémáim, ilyenkor kapok választ a kérdéseimre. Számomra ez egyfajta meditáció, talán a jógához tudnám hasonlítani. De a szövegírásban is sokat segít. Bár teljes dalszöveg még nem született a fejemben futás közben, de olyan már többször előfordult, hogy ilyenkor dőlt el, milyen irányba induljon el egy dal, vagy ilyenkor kerültek a helyükre a hiányzó láncszemek.

Esetleg a nemrég megjelent szólólemezén szereplő Minden fejben dől el című dalodat is a futás ihlette?
Nem, az a szám inkább a szerelemről szól, csak megtetszett ez a sportban is gyakran használt kifejezés, és erre fűztem fel az egészet. Egyébként az már egy régebbi dal, csak erre a lemezre került fel.

Zenészként, gondolom, futás közben is állandóan szól valami.
Vannak az igazi hardcore arcok, akik teljesen ki tudják zárni a külvilágot, de nekem tényleg kell a zene a futáshoz. Vannak időszakaim, változó, hogy mit hallgatok, volt, amikor sokat szólt a Stereophonics nevű walesi zenekar, nemrég a Red Hot Chili Peppers korai lemezeit hallgattam, de volt olyan, hogy annyira megtetszett a Bermuda együttes Ugyanúgy című dala, az egésznek annyira jó ritmusa volt, hogy a teljes félmaratoni táv alatt azt hallgattam. Két óra alatt futottam le, háromperces a szám, ki lehet számolni, mennyiszer ment körbe.

Versenyeken is szoktál indulni?
Nem, ráadásul valamiért mindig úgy jön ki a lépés, hogy ha kinézek valami versenyt, akkor előző este tuti játszunk valahol. Szeretnék majd lefutni egy rendes félmaratonit, mert nincs még hivatalos időm, de alapvetően magamért futok. Egyrészt örömöt szerez és kikapcsol, másrészt zenészként nem túl egészséges az életmódunk, ezt igyekszem valamennyire kompenzálni azzal, hogy ha tehetem, mozgok kicsit.

Ha már szóba került a rockzenészek életmódja, adja magát a kérdés: a többiek mennyire sportosak a zenekarban?
Ne szépítsük, Riki, a basszusgitárosunk nem egy sportos alkat, néha talán lejár kosárlabdázgatni, de ennyi. Barbaró Attilát, a gitárosunkat viszont már megfertőztem, olyannyira, hogy már nálam is többet, tizenhárom kilométereket fut. Néha elmegyünk együtt, de ő nálam lassúbb tempóban fut, így annyira nem szoktam élvezni. A dobosunk, Keresztes Viktor pedig annyit melózik és mozog a hangszere mögött, ami felér egy maratonival, de ez látszik is rajta, olyan az alkata, mint Brad Pittnek a Blöffben.

https://www.youtube.com/watch?v=glblZiu-yXg

A reggeli vagy az esti futók táborát erősíted?
Leginkább reggel szeretek futni, amikor még nem ettem semmit, legfeljebb egy kis gyümölcsöt. A kislányomat már beöltözve viszem a suliba, otthagyom a kocsit, és már megyek is futni. Teljesen másképp indul ilyenkor a napom, tele vagyok energiával, és persze utána kicsit büszke is vagyok magamra, hogy megcsináltam. Ha előző nap nincs koncert, akkor legszívesebben szombat és vasárnap reggel is futok. Nemrég egyébként a feleségem még nálam is jobban rákapott. Én igyekszem heti három alkalommal menni, ő pedig, ha teheti, akár heti ötször is. Sokszor nem egyszerű összeegyeztetni, éppen melyikünk megy, és ki vigyáz a gyerekre.

Általában milyen távokat futsz?
Öt-hat kilométert, de télen a futógépen futok tizenötöt is. Ez leginkább az időmtől és a hangulatomtól függ, két éve nyáron tíz-tizenöt kilométereket futottam, akkor öt után kezdett el jólesni, de most is sokszor van olyan, hogy öt kilométer után úgy érzem, szívesen futnék még hármat-négyet. Volt egyébként olyan időszak is, amikor annyira nem esett jól, hogy körülbelül egy évig nem is futottam. Most, ha nem esik jól, megállok, és sétálok kicsit, nem erőltetek semmit. Viszont ha négy-öt napig nem tudok menni, akkor már nagyon hiányzik, tényleg az életem részévé vált.

Sok futó teljesen rá van kattanva a különböző kütyükre, gps, okosóra, tetőtől talpig profi felszerelés. Rád ez mennyire jellemző?
Telefont mindig viszek, mert fontos, hogy szóljon a zene, és az összes futásomat mérni szoktam. Egyébként egyáltalán nem izgatnak a kütyük, amire nagyon odafigyelek, az a cipő. Azon tényleg nem lehet spórolni, különben teljesen tönkremenne a lábam. Most egy nagyon profi, felső kategóriás cipőm van, nagyon szeretem, ha sokat futok, akkor se fáj benne soha semmim. Az előző sem volt rossz, de abban azért néha fájt a bokám. A feleségem nemrég vett téli felszerelést, úgyhogy lehet, többet leszek majd kint a szabadban, mint korábban, de az edzőterem is közel van hozzám, úgyhogy a hideg nem lehet akadály.

A színpadon is fittebbnek érzed magad amióta rendszeresen lejársz futni?
Igen, bár az az érdekes, hogy azóta híztam kicsit, de nem tehetek róla, imádok enni, ez a gyenge pontom. Egy jó kajával bármikor le lehet venni a lábamról. Nem tudnék olyat mondani, amit nem vagyok hajlandó megenni. Jó, ha sokáig gondolkodnék, biztos találnék ilyet, az öcsém például nemrég volt Kínában, ahol rántott aortával kínálták, azt lehet, hogy nem kóstoltam volna meg. Túlságosan szeretem a hasam ahhoz, hogy lemondjak a finom ételekről, de úgy fogom fel, hogy a futással legalább formában tartom magam, és ha nem csinálnám, biztosan elhíznék.

Gyerekként is ennyire szerettél mozogni?
Sok mindenbe belekóstoltam, karatéztam, kajakoztam, úsztam, a gimnáziumig a teljes gyerekkoromat végigsportoltam, aztán jött a rockzene… Talán a karatéban voltam a legkitartóbb, ami azért érdekes, mert a kislányom is karatézik, ráadásul elég jól is megy neki. Egyébként mindig is közel állt hozzám a mozgás, kimondottan sportos családban nőttem fel. Az öcsém a válogatott Tokaji Viktorral jégkorongozott Újpesten, és édesanyám is nagyon sokat sportolt. A sífutás télen állandó családi program volt Dunaújvárosban, a Duna-parton, amit nagyon szerettem, szívesen emlékszem vissza arra az időszakra.