TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Miért ne lehetne a rivaldába helyezni a fiatal magyar focistákat, s meddig kell még plusz anyagi ösztönzést, rendeletbe foglalt direktívákat adni ahhoz, hogy kiderüljön, nem is ügyetlenebbek a hazaiak?

ALAPVONAL. „A mobil eszközök világában a nagy sportesemények az egyedüliek, amelyek ilyen magas nézettséget tudnak elérni, illetve egy időben, egyszerre tudnak eljutni több speciális célcsoporthoz is.”

ALAPVONAL. Ez nem ellenőrizetlen forrású és hitelességű átigazolási pletyka Cristiano Ronaldóról vagy Lionel Messiről – mert velük minden hírt el lehet adni –, hanem a magából erkölcsileg kifordult rögvalóság.

ALAPVONAL. Manapság az ilyesmi lehetetlen, ahogy az is, hogy a szurkoló kiballagjon kedvenc csapata edzésére, s figyelje a gyakorlást.

ALAPVONAL. Szakítsunk a régi megrögzöttséggel, hogy ekkor megyünk ki a konyhába sörért vagy kávéért. Arra ott a meccs!

ALAPVONAL. Azt, hogy a hír nem lesz osztatlanul népszerű, sejthették a döntnökök, hisz az FTC hívei megtorlásként, megalázásként, sőt, megszüntetési kísérletként fogták fel a történteket.

ALAPVONAL. Sokan azzal is riogatnak, hogy rövidesen kipukkan a hagyományos tv-közvetítések lufija, bár a kását azért sem eszik annyira forrón, mert ez nem pusztán elhatározás kérdése. A váltás jelentős infrastrukturális beruházásokat igényelne.

ALAPVONAL. Megette a fene, ha egy-egy labdarúgó vagy edző szeme előtt a pénz, nem pedig a dicsőség lebeg.

ALAPVONAL. A kézilabda tulajdonképpen egy Amerikának „méretezett” sportág a maga intenzitásával, keménységével és gólgazdagságával.

ALAPVONAL. Jobban örülnék, ha lenne több bátorság kiállni a nemzeti futball ügye mellett, s ha a változások, gyarapodások mértékét nemcsak eurómilliókban, hanem a pályákon felbukkanó aranylábakban határoznák meg.

ALAPVONAL. Az öttusa elöljárói is attól félnek, hogy szervezetük – és ezzel persze ők is – kikerülnek a pikszisből, csökken a rangjuk, a kapcsolati tőkéjük megcsappan, s az egzisztenciájuk is megsínyli, ha a sportág nem lesz ott az olimpián.

ALAPVONAL. Nincs miért elmenniük. Mert itthon a legjobb. Napjaink női kézilabdázóinak – norvégnak, hollandnak, hottentottának is – Magyarország a Kánaán.

ALAPVONAL. Rajtuk a nyomás, a teher, mindig van újabb tehetség, ha egy kiesik, jön a másik, futószalag ez, arany futószalag. Nyerni kell. Kész. Ha nem nyersz, kudarcot vallottál.

ALAPVONAL. A különböző érdekek által működtetett kommunikációs gépezet lassan, de biztosan átpréselte a tudati szűrőkön a női labdarúgás létjogosultságát.

ALAPVONAL. Ebben a megoldásban még bőven van tartalék: felkészül a most 50 éves Bátorfi Csilla és a 45 esztendős Tóth Krisztina…

ALAPVONAL. A Super Bowl kapcsán viszont azt gondolom, nincs túlárazva és túllihegve. Tényleg olyan értékes, mint amilyennek mutatják.

ALAPVONAL. Egyelőre drága igazolások ide vagy oda, nem érzem Berlinben a mindent elsöprő erőt, hogy nem csupán Németország, de a labdarúgás fővárosa is legyen.

ALAPVONAL. Olyan még nem volt, hogy akármelyik türelemhajhász edző, vezető, játékos kiejtette volna a száján, hogy meddig kér empátiát.

ALAPVONAL. A legyőzhetetlenség érzése a futballvilág legmagasabb ormai mellett vakondtúrásokon is bódítóan hathat, mert forrása ugyanaz a lelki többlet, a „különbek vagyunk” igézete.

ALAPVONAL. Ezért is tetszik szebb helynek a világ, amikor a vízilabdás srácok aranyéremmel a nyakukban vigyorognak a dobogó tetején.