TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ha fogalmazhatok ilyen bárdolatlanul, azt utálom a legjobban a sportban, ha ilyen »meccseket« nem játszanak le. Ha nem hirdetnek végeredményt ott, ahol az elemi emberi tisztesség, a sport maradék – de a közélet egyéb terepeihez képest még így is üdítő – tisztaságába vetett hitünk a tét.

ALAPVONAL. A sportorvoslás tehát igyekszik megfelelni az élsport követelményeinek. Ahogy én látom, a szemlélet is változott. Régebben a sérülések után jöttek az orvosok, most már az esetleges károsodások előtt is – igen, a már említett megelőzés.

ALAPVONAL.„Ugyanazt az esélyt akarjuk megadni a gyerekeinknek, amit Messi vagy Ronaldo csemetéi is megkapnak. A gyerekeinkért és az unokáinkért dolgozunk. Jobbá tehetjük nekik a világot.”

ALAPVONAL. Megemlítendő: azon csoportellenfeleink, amelyeket tavaly a Nemzetek Ligájában magunk mögé utasítottunk, most egytől egyig vb-szereplők lehetnek. Illetve a szerbek már azok, de pótselejtezőn az oroszok és a törökök is kijuthatnak Katarba.

ALAPVONAL. Emlékszem egy megbeszélésre a MOB-ban, amikor Schmitt Pál kijelentette: »Ha el kell adnunk a gellérthegyi székházat, akkor is tisztességgel eltemetjük Puskás Öcsit.«

ALAPVONAL. A román kommunista rezsimben ugyanis Comaneci életének egyenes vonalúnak, konformistának és előreláthatónak kellett volna lennie, a legszigorúbb ellenőrzés alatt zajlania, hiszen az ország emblematikus sportolójáról volt szó, akinek a pályafutásán túl is hirdetnie kellett a rendszer magasabbrendűségét.

ALAPVONAL. Vannak persze elítélendő és menthetetlen cselekedetek kortól függetlenül – és vannak olyan magatartásformák, melyek húsz-harminc-negyven éve még csupán feltűnést sem keltettek, sőt szépen illeszkedtek a korszellemhez.

ALAPVONAL. Nem szeretnék azzal a hatásvadász szöveggel érvelni, hogy na, ugyanezt nem csinál(hat)ná meg a Herthánál edzősködő Dárdai Pál, de az a helyzet, hogy – ugyanezt nem csinál(hat)ná meg a Herthánál edzősködő Dárdai Pál.

ALAPVONAL. Kim Rasmussen edzői pályája rendkívül ígéretesen indult, hozzánk érkezésekor rokonszenves, nyitott embernek tűnt. Hogy mikor, miért és mi siklott ki, talány. Mindenesetre kár lenne érte, ha innen az ötvenen máris csatlakozna a megélhetési trénerek népes és csupán látszólag elégedett táborához.

ALAPVONAL. Minden elismerésem az öttusázóké, hiszem, sőt akarom, hogy a tiltakozásuk elsöpörje az UIPM vezérkarát, hiszen általánosan elfogadott, hogy mi jár – az árulóknak. Kissé sokat foglalkoztam a szervezetekkel. Nem érdemelnek ennyit, csak hát ugyebár a tények… Mert lehet, hogy az öttusa a jövőben nem lesz öttusa, de az öttusázó mindig öttusázó marad.

ALAPVONAL. Bűn, hogy ezek a szörnyű esetek csak most derülnek ki. Az elmúlt évtizedekben a sportolónak hallgass volt a neve, némán, megfeszülve kellett dolgoznia a sikerekért, mert azt hitették el vele, vagy azt látta korábbi példákon, hogy így, illetve csak így lehet győztes.

ALAPVONAL. „Ha négy játékost igazolsz, de kettő nem válik be, az nem a világvége. Viszont menedzserből csak egyet szerződtethetsz, és ha ő nem jön be, az katasztrófa. Majd jön a kérdés: mikor harapjak bele a citromba, hogy elismerjem, ez bizony rosszul sült el?”

ALAPVONAL. Persze Antoniusszal ellentétben mi nem temetni jöttünk Cézárt, hanem dicsérni, de legalábbis elismerni az érdemeit. Mint ahogy Medvegyev sem fukarkodott a Djokovicsnak címzett dicséretekkel a döntőt követően – persze könnyű neki, az idő érte, sőt, neki dolgozik.

ALAPVONAL. Dicséret és éljenzés még soha egyetlen focistát sem ért váratlanul, ahogy ezt, az ellenkezőjét is el kell viselnie annak, aki a hivatásos labdarúgásra adta a fejét. A legjobb pedig a pályán bizonyítani, hogy nemtelen a kritika.

ALAPVONAL. Ha ugyanis választhatnék egy kirobbanóan vidám, csapatát a vb-selejtezősorozat negyedik helyére navigáló és egy borongós, tüskés, de világbajnoki kvalifikációt szerző szövetségi kapitány között, gondolkodás nélkül utóbbira voksolnék.

ALAPVONAL. A Klaus Schormann vezette testület gazsulálhat világszínvonalon az ötkarikás urak előtt, ők visszatérően vétóval fenyegetik a sportágat. Nem kell nagy ész a megállapításhoz, hogy az öttusázók érdekérvényesítő képessége a nullával egyenlő. A NOB egyet sóhajt, s ők máris inognak, mint a gyertyaláng, ahelyett, hogy érvelnének.

ALAPVONAL. Az irányító-átlövő a hírek szerint legalább 40 ezer eurót keresett havonta a »zebráknál«, ha ennél többért sem sikerült maradásra bírni, ott azért a Kolstadnak nem csupán a családi környezetet kellett felajánlania Sagosennek...

ALAPVONAL. Egyáltalán nem lehet könnyű vele, mert önfejű és makacs, ha valami nincs az ínyére, nem úgy történik, ahogy ő gondolja, gyorsan továbbáll. Ellenben minden bizonnyal ettől marad minden pillanatban hiteles a játékosai előtt, hiszen csak a csapata érdekeit, eredményességét tartja szem előtt.

ALAPVONAL. »A NAC a Közép-Európában meghonosodott magyar eredetű szellemességgel és ötletességgel telített támadó stílusban játszott és bűvölte el a közönséget. (…) A NAC-ot látnia kellene Budapestnek addig, amíg nem tör be közéjük is az angol rendszert erőltetők magyaros stílust emésztő rosszindulata.«

ALAPVONAL. Virtuális világban élik mindennapjaik jó részét, ahol az azonnali visszacsatolás alap, az instant sikerélmény lájkok, emojik és megosztások formájában érkezik. Mindez a legteljesebb mértékben ellentétben áll azzal, ami a sport lényege.