TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Bárhonnan is nézem: a tizenöt légiós semmilyen futballja sok, míg a tizenöt magyar fiatalnak adott esély kevés. A statisztikákkal persze az a fő gond, hogy mindent is megmagyaráznak, miközben arra nem felelnek, hogy akkor merre vezessen a magyar élfutball útja.

ALAPVONAL. A Bajnokok Ligája főtáblájára hét év kényszerszünet után az idén visszatérő vörös-feketék szereplésére mindenki kíváncsi volt, hiszen a Milan nélkül a sorozat kicsit olyan, mint Columbo hadnagy a ballonkabátja nélkül.

ALAPVONAL. Nos, exkluzív isztambuli értesüléseim szerint igenis állandó kapcsolat él a Szalai-ügyben a Fenerbahce és a Chelsea között, amely anyagi jellegű döccenők miatt lassulni kezdett. Az eddigi tárgyalási beszámolókra eddig nem reagáló török klub most ezzel a nyilatkozattal igyekszik új löketet adni az alkudozásnak.

ALAPVONAL. Bellingham fő állítása megállja a helyét, Zwayer tényleg benne volt a 2004-es, Hoyzer-ügy néven elhíresült fogadási csalásban. Nem számít, hogy csak 300 eurót fogadott el a Wuppertal–Werder Bremen II­ meccs »ellengetéséért«, az sem, hogy később a vád koronatanúja lett, és mint ilyen, megúszta a büntetőjogi felelősségre vonást.

ALAPVONAL. Sok millió profi és amatőr futballista tudna arról mesélni, milyen hihetetlen érzés az, amikor az ember a tizenegyeshez készülődik, őt nézi mindenki, rajta áll vagy bukik a barátok, szurkolók, ismerősök és ismeretlenek öröme, bánata.

ALAPVONAL. Az, hogy a futballról való vélekedést az érzelmek határozzák meg, több mint száz éve tudható, miként az is: hozzáállásunk előjele alkalomról alkalomra változhat-változik. A győzelem mámorral, a vereség letargiával, dühvel jár, s egyáltalán nem mindegy, melyiket éltük át legutóbb.

ALAPVONAL. Az elnevezések mai szövevényét most hagyjuk, legfeljebb annyit még, hogy sohasem fogom megérteni, mi a különbség a jól bevált csatár megjelölés és napjaink támadója között, ahogy a számokkal (10-es, 6-os, s a többi) tudományoskodó önjelölt szakértőkön is csak mosolygok, fontosabb, hogy meggyőződésem: a posztok nem mosódnak el.

ALAPVONAL. Ne legyen kétségünk, egyre ritkább lesz, amikor egy Aranylabda-szavazáson egyértelműnek tetszik a nagyközönség jelentős részének, kinek is kellene nyernie. Akkora a verseny, annyiféle sorozat, vetélkedés, ezzel együtt szempont van, hogy a vélemények megoszlanak, és gyakrabban előfordulhat majd olyan »lázadás«, mint amilyen most Lewandowski elmaradt sikere után kitört.

ALAPVONAL. A modus vivendi megtalálása a sport területén tetszik az egyik legfontosabb feladatnak. És nemcsak ama lassan közhelyszámba menő párhuzam jegyében, mely szerint egy mérkőzés maga az élet, a küzdelem, a bajtársiasság, a győzelmek és csalódások feldolgozásának zanzásított »tananyaga«.

ALAPVONAL. Azóta tudom, hogy női kézilabdában verseny közben lakodalmat ülni, temetni, ítéletet hozni és hirdetni a könnyelműségnél is több. Ostobaság. Mert az eddigi tizenhárom vb, amelyen jártam, mindegyike a hullámvasutat idézte, legfeljebb a pálya vonalvezetése, a magasságok, a mélységek voltak mások.

ALAPVONAL. A Rangnick-felfedezettekből, így Erling Haalandból, Joshua Kimmichből vagy éppen Dayot Upamecanóból sem csupán azért lettek sztárok, mert annyi tudás volt bennük, hanem azért is, mert olyan szakemberekkel dolgozhattak együtt, akik ezt ki is hozták belőlük.

ALAPVONAL. Nem azért érdemel emlékművet az uszodában, mert ő nyitotta leggyorsabban a szekrényeket, kabinokat, mindig volt nála, fésű, olaj, krém, még kétféle (fekete, barna) cipőfűző is, hátha szüksége lesz valamelyikre a vendégnek. Tiszte szerint természetesen nem volt más dolga, mint hogy nyisson és zárjon, ám ő többet tett.

ALAPVONAL. Nehéz lenne megtippelni, Vörös Virág búcsúja után mikor kerülhet vissza a magyar síugrás a szakág világtérképére. Manapság, amikor idehaza alig látni havat telente, sokan talán elképzelni sem tudják, hogy valaha mifelénk is beszélhettünk aranykorról.

ALAPVONAL. Komolyan mondom, még egy vaskosabb fiaskónak is jobban örülnék, ha nyílt sisakos, tűzzel teli csatában születik, mint egy újabb egy-két gólos »helytállásnak«. Tudom, részemről ez érzelmekkel teli szurkolói hozzáállás, ám azt hiszem, a hatból egyszer meg lehetne kockáztatni.

ALAPVONAL. A korábbi válogatott csatár profi karrierje során egy-egy mérkőzésen a védők darálójában teljesített kocogva, sprintelve, felugorva, megindulva körülbelül hét kilométert (feltéve, hogy végig a pályán volt), s ha ezt az adatot vesszük alapul, akkor az Athén–Spárta–Athén futása során zsinórban hetven egykori meccspenzumát tudta le 95 óra leforgása alatt.

ALAPVONAL. Valentino Rossi egy generációban változtatta meg a motorozáshoz való hozzáállást, sokakat függővé tett, emiatt az iparágban senki sem lehet eléggé hálás neki. Nem szívesen beszélt, sokkal inkább versenyzett és cselekedett, hogy fő küldetését teljesítse. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy neki kell megmutatnia, a mezőnyben nem a gép, hanem az ember jelenti a legnagyobb különbséget.

ALAPVONAL. November 25., a magyar futball napja. Egyébként nem véletlen, hogy olyan meccseket idéztem fel, amelyeket ritkán emlegetnek, szándékosan tettem. Hiszem ugyanis, hogy ami nekem, neked, neki, sőt nekünk maradandó, az még nem minden. Valamennyiünknek megvannak a magunk – reggelig idézhető – emlékei.

ALAPVONAL. Solskjaer szinte valamennyi játékosa lelkében megtalálta azt a húrt, amelytől edző és futballista egyszerre rezonál. Főnök, akit szerettek a labdarúgói – annyira ritka eset, hogy már-már életszerűtlen. Részben talán azt is magyarázza, miért kellett vége szakadnia ennek a mesének.

ALAPVONAL. Kevés dolog borzaszt el annyira a futball világában, mint a kétévenkénti vb gondolata, hiszen ezzel nem csupán a hagyományokat tipornák sárba, de sokat veszítene rangjából a torna. Épp attól mindenekfeletti az értéke, hogy ritkán van, és épp az adja a drámaiságát, hogy aki hibázik, négy évet várnia kell a javításra.

ALAPVONAL. Zakariás József, az Aranycsapat »szürke eminenciása«, akit a legkevésbé emlegettek, emlegetünk, s a leginkább titokzatos alak egyben, aki a legelsőként – ma ötven esztendeje, 1971. november 22-én, élete negyvennyolcadik évében – ment el a tizenegy legenda közül.