Már most a csúcson – Cselőtei Márk publicisztikája

ŐRÜLT IZGALMAKAT HOZOTT a 2024–2025-ös Bajnokok Ligája-idény elődöntőjének első köre, bár ez inkább az FC Barcelona–Internazionale összecsapásra vonatkozik. Egy nappal korábban a Paris Saint-Germain korai góllal szerzett vezetést az Arsenal ellen, majd előnyét a meccs végéig tartva 1–0-ra nyert. Szerdán aztán következett az igazi futballcsemege: az Inter már két góllal vezetett a katalánok otthonában, majd 3–2-nél újra előnyhöz jutott, végül hatgólos iksszel fordulnak a csapatok a visszavágóra.

A meccs embere – teljesen jogosan – az Inter jobbhátvédje, Denzel Dumfries lett, aki gólpassza után két találatot is jegyzett, az egyiket ráadásul gyönyörű, akrobatikus mozdulattal szerezte, de a milánóiaktól Marcus Thuramot is ki kell emelni, aki sarkazós gólt szerzett Barcelonában. A túloldalon a fogadóirodáknál Aranylabda-favorit Raphinha a meccs utolsó gólját szerezhette volna egy hatalmas léces bombából, végül öngólként lett elkönyvelve, ugyanis a labda visszapattant Yann Sommerre, s róla került a hálóba. Klasszisteljesítményekből tehát nem volt hiány, én mégis a még mindig mindössze 17 esztendős, nagykorúvá csak július közepén váló Lamine Yamalt emelném ki, aki ismét korát és a fizika törvényeit már-már meghazudtoló módon futballozott. A katalánok saját nevelésű kincse a 24. percben labdaszerzést követően két védőjét ültette hintába, majd leheletfinom bokamozdulattal, a kapufát érintve tekert a kapuba – szenzációs gólt ért el. Emellett összesen hat lövéssel próbálkozott, volt két kulcspassza és hat sikeres csele is az odavágón, miközben összesen 102 labdaérintéssel zárt, tehát végig aktív részese volt a játéknak.

Bámulatos, ahogy ez a srác futballozik, amikor pályán van, gyakorlatilag nem lehet nem rá, a mozdulataira figyelni, minden mozzanatáról lerí, hogy ösztönös zseni. Nem vagyok híve az ilyesfajta játékos-összehasonlításnak, de ami tény, az tény: Lamine Yamal jobb 17 évesen, mint Lionel Messi vagy bárki ebben a korban. A nyolcszoros aranylabdás Barcelona-legenda ennyi idősen összesen kilenc felnőttfellépésnél tartott, Yamal már most száznál. Félelmetes ­belegondolni, hogy a sportág eddigi menetét figyelembe véve még mindig évekre van attól, hogy karrierje csúcsára érjen. Ha így focizik most, hogyan fog 25 évesen? Persze a fejlődés nem mindig egyenesen arányos, s a sérülések esélyét sem szabad leírni, de akkor is, bőven benne van, hogy a mostani teljesítményére esztendők múltán rá tud tenni még egy lapáttal. Yamalnak fantasztikus idénye van: 49 mérkőzésen 15 gólnál és 24 gólpassznál jár több mint 4000 játékperc alatt, mégsem a játékát, a pályán mutatott zsenialitását, a góljait, a helyzetkialakításait méltatnám, hanem azt a mentalitást, amellyel már most is büszkélkedhet. „Nyomás? Ugyan már, nekem szórakozás kimenni a pályára és futballozni, alig várom, hogy kezdődjön a mérkőzés, miért éreznék nyomást?! Szeretek focizni, élvezem, hogy ilyen fiatalon ennyit játszhatok a Barcában, örömmel élek meg minden pillanatot” – magyarázta a mérkőzést megelőzően az As-nak már-már pofátlan higgadtsággal, aztán kiment a pályára, zseniálisan futballozott, szerzett egy gólt meg persze a hajrában még egy kapufát. Yamal nem beszél mellé, rutintalansága ellenére nem mond nagyokat, ösztönösen végtelenül magabiztos, hisz magában, és tényleg imád futballozni. Ahhoz, hogy klasszis legyél topszinten, elengedhetetlen a tehetség, de a klasszis és világklasszis közti különbséget mindig is a nyomástűrés, a legnagyobb meccseken mutatott játék választotta el egymástól, Yamal pedig e tudásán túl ebben a legkiemelkedőbb: nem érzi tehernek, sőt, kívánja a nyomást!

Persze a magabiztosságot és a nagyképűséget sokszor csak vékony határ választja el, így kritikusai főleg azzal támadják, hogy arrogáns. A Real Madrid ellen hosszabbításban megnyert Király-kupa-döntőt követően például Yamal úgy vélte, ameddig ebben az idényben folyamatosan a Barcelona nyeri meg az el Clásicókat, a fővárosiaknak egy szavuk sem lehet, ha legyőzik őket, majd utána beszélhetnek. Tiszteletlenség lenne? Arrogancia? Lehet, mindkettőben van valami, de Yamal tényleg nem fél egyik ellenféltől sem, mindegyiknél jobbnak tartja magukat, s így van ez a Real Madrid esetében is, bármekkora klubról is legyen szó. Az Inter elleni meccset követően nem véletlen volt csalódott, azt hitte, simán nyernek, de büszke a csapatára, a visszavágón eldöntik a párharc sorsát, és bejutnak a fináléba. Talán szorult némi nagyképűség Yamalba, de ahogy mondani szokták, van mire, másrészt, ha a játékánál kiemeljük, az ilyen megszólalásoknál is vegyük számításba, hogy még mindig csak 17 éves. Nem véletlenül táncol s bulizik úgy a nagy győzelmekkor – legyen az Eb-siker vagy Király-kupa-cím –, ahogy egy fiatalkorú, infantilis módon a fején számos napszemüveggel, s nem véletlenül festette a haját szőkére az el Clásicót megelőző este, hogy aztán mindenki arról beszéljen. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy még mindig gyerekről van szó, aki a pályán érett futballistaklasszis tudásával és nyomástűrésével büszkélkedhet, miközben az öltözőben is hangadó. Az biztos, hogy Yamal már most, ily fiatalon is ott van a csúcson, s ahogy a már említett Raphinhának, neki is esélye van megnyerni az Aranylabdát 2025-ben. Talán említeni sem kell, ő lenne a legfiatalabb nyertese…

Hogy ne csak a Barcelona jobbszélső klasszisáról írjak, lássuk, milyen eséllyel fordul a négy csapat a jövő heti visszavágóra. Az Inter azzal a szervezett védekezéssel lépett pályára Barcelonában, amire számítottunk, de a szenzációs katalán megmozdulásokkal a milánóiak sem tudtak mit kezdeni, így háromszor rezzent meg Sommer hálója. Cserébe viszont támadóhatékonyságban jóval többet hoztak ki magukból, mint amire számítottunk, s háromszor ők is a kapuba találtak, annak ellenére, hogy csapatuk első számú sztárját, Lautaro Martínezt sérülés miatt már a szünetben le kellett cserélni. A visszavágón hasonló játékra számítok. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ott is ennyi gólt látunk majd, de a Barcelona idegenben is támadni fog, az Inter pedig alighanem szervezett védekezéssel és gyors kontrákkal készül. A hazai pálya vele lesz, de az idegenben lőtt gólok már nem számítanak, így nincs kizárva a hosszabbítás.

A másik mérkőzésen a PSG Ousmane Dembélé kapáslövésének köszönhetően előnyt szerzett Londonban, kérdés, képes-e megtartani. Az odavágón az Arsenal többször is rendkívül közel járt az egyenlítéshez, de Gianluigi Donnarumma nagyszerűen védett, Mikel Merino gólját pedig les miatt érvénytelenítette a játékvezető. Az biztos, hogy a visszavágón a franciák nem fognak ráülni a vezetésre, hazai pályán is az aktív támadójáték lesz a céljuk, de ezúttal az angol csapat is arra törekszik majd, hogy annyit legyen nála a labda, amennyit csak lehet. Mikel Arteta együttesének legnagyobb fegyverét a pontrúgások jelenthetik, amelyekből már az első meccsen is kaptunk ízelítőt. A párizsiak kerültek lépéselőnybe, de cseppet sem lepődnék meg, ha ez a párharc sem dőlne el 180 perc alatt.

Mindkét meccsen izgalmas folytatás várható.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!