– Vitte volna még a lába a negyvenkét kilométer után is?
– Azért nem olyan rövid ez a táv, tényleg csak a kétszáz kilométer felettiekhez képest nevezhető annak – kezdte a Spartathlon- és Ultrabalaton-győztes, 24 órás világbajnokságon ezüstérmes Bódis Tamás, a Postás SE 32 esztendős ultrafutója, aki a hétvégén Jenkei Péter mögött 2:24:22-vel a második helyen zárt a Debrecenben rendezett maratoni országos bajnokságon. – Ugyanakkor végig az járt a fejemben, hogy milyen gyors a verseny, könnyebb feldolgozni a megszokott távjaimhoz képest – az eredmény pedig önbizalmat ad az ötven kilométeres országos bajnoksághoz, különösen úgy, hogy még maradhatott is bennem. Akadtak problémák, s nem véletlenül az a cipő volt rajtam, amelyik, de nem akarom részletezni...
– Ugorjunk a következő kérdésre?
– Igazából december óta talpsérüléssel bajlódom, hiába kapok remek versenycipőket, igazi csúcscipőket, sírva nézek rájuk, mert nem tudom hordani őket – most puha talpú cipőben tudtam futni. A maratoni ob után még akartam kocogni egy kicsit, de nem ment. Két hét kényszerpihenő mellett döntöttem, mert javulnia kell az állapotomnak, elvégre nagyon közeli az április tizedikei huszonnégy órás bajnokság. Egyébként azért is indultam el a maratoni ob-n, mert a koronavírus-járvány miatt nagyon bizonytalan a jövő, plusz az edzésmunka alapján sejteni lehetett, hogy jó eredményre leszek képes.
A teljes interjút elolvashatja a csupasport.hu weboldalon, ide kattintva!