Peák Barnabás: Nem hasonlítgatom magam Pogacarhoz
– Hogyan fogadta, amikor megkereste önt az MBH Bank Ballan CSB?
– Nem tudnék olyat mondani, amin hezitáltam… – jelentette ki lapunknak Peák Barnabás, aki jövőre a szintet lépő, magyar főtámogatójú kerékpárcsapatban folytatja. – Bebtó Zoltán szakmai igazgató már 2023-ban megkeresett, szeretett volna leigazolni és engem is nagyon érdekelt a projekt. Sajnos akkor főleg U23-as szinten versenyzett a csapat, így a legtöbb viadalukon nem tudtam volna elindulni, ezért nem jött össze az egyezség. Idén megemlítette, hogy milyen nagyszabású terveik vannak, éppen olyanok, amilyeneket én is keresek. Ha a karrierem elején kapok ilyen lehetőséget, valószínűleg egész másképp alakul. Szóval ez egy minden szempontból fantasztikus ajánlat, olyan feltételeket kínáltak, amelyeknél nem kérhettem volna többet.
– Mik ezek a feltételek?
– Először is, egy professzionális másodosztályú versenyprogram, amely mögött adva van a technikai háttér. A vezetőség egy része magyar, őket évek óta ismerem, tíz-tizenegy éve Bebtó csapatában kezdtem versenyezni. A társakkal együtt egy olyan lelki háttér és alap, aminek mérhető teljesítménynövelő hatása van, hiszen az ember sokkal jobb passzban utazik így a versenyekre, klubtársakkal edzhet otthon, szóval nem érzi magát teljesen kívülállónak, mint egy külföldi csapatban. Ezek olyan feltételek, amelyek a magyar kerékpársport történetében először adottak hazai versenyzőnek, nekünk nagyszerű lesz, hát még az utánunk jövő generációnak.
– Ez a lehetőség egyben elvárásokkal is jár, ezekkel képes megbirkózni?
– Amikor Zoltán azt mondta, hogy Dina Mártonnal mi leszünk a projektnek magyar részről az „arculatai”, azt kihívásként éltem meg. Négyszeres magyar bajnok vagyok, indultam a Giro d’Italián, amikor 2022-ben Magyarországról indult, megmérettem magam kiváló kerékpárosokkal és álltam dobogón profi versenyen, de azért az utóbbi években előfordult, hogy nem igazán jött ki a lépés. Ez viszont most hatalmas lehetőség, ehhez fel kell nőni és méltóvá kell válni.
– 2017-ben ismerhette meg a nevét a szélesebb nyilvánosság, amikor összetettben második lett a Tour de Hongrie-n, megelőzve egy bizonyos Tadej Pogacart. Nézve, ő hová jutott az elmúlt években, megfordul a fejében, hogy azért én ezt a kerékpárost megvertem?
– Nemigen. Nagyon más idők jártak akkor, de Pogacar akkor is erősebb volt, mint én. Annak köszönhetően vertem meg, hogy a verseny sokkal jobban feküdt nekem. Adtam neki néhány másodpercet az időfutamon, és volt benne egy sík befutó, trükkös kanyarokkal, amelyeket ismertem. Ha lett volna egy hegyi befutós etap is, valószínűleg megelőz. Tény, hogy nagyon jó formában tekertem abban az évben. Azóta más irányba ment a karrierünk, ő valószínűleg a kerékpársport valaha volt legnagyobb alakjaként vonul majd vissza, ezért nem hasonlítgatom magam hozzá. De azért jólesik nekem, ha én is befejezem, elmondhatom, hogy egyszer valahol, véletlenül megvertem…
– Mik az álmai az MBH-nál, Dinához hasonlóan szeretne indulni például még egy háromhetesen?
– Én ezt nem álomnak mondanám, hanem célnak, hiszen ez nekem és Dinának is összejött már. Ha álmot kell meghatározni, akkor magyar bajnoki trikóban, MBH-s mezben átélnék egy profi győzelmet. Ehhez először meg kell szerezni a piros-fehér-zöld trikót, de azt hiszem, e nélkül is nagyra értékelnék egy profi sikert, mert azzal visszakerülnék a kerékpársport elitjébe a saját nevemen és a saját lábamon. Ha kisebb léptékben nézzük, ha ez a lehetőség tavaly, vagy 2023-ban jött volna, amikor a csapatom bezárt, akkor már az is álomszerű volt, hogy egyáltalán valaha itt, ennek a lehetőségnek a küszöbén lehetek, szóval minden nézőpont kérdése. Szerintem nagyon jó két év következik.
