A Spartathlon-győztes Mórocza Andrea elárulta, ki a legnagyobb ellenfele
– Az utolsó volt?
– Igen – vágta rá határozottan Mórocza Andrea, aki még a Spartathlon előtt kijelentette, ez lesz neki az első és egyben az utolsó futás a legendás versenyen.
– Azóta sem változott az álláspontja?
– Nem.
– Milyen volt? Huszonöt órán belül futni kétszáznegyvenhat kilométert egy átlagember számára emberfeletti teljesítmény.
– Az eleje jó volt. Százhetven kilométerig minden rendben volt, minden úgy történt, ahogy elterveztük. Aztán leszakadt az ég, én meg kicsit átfagytam, és ez azért elrontotta a végét, napsütéses befutóra készültem…
– Mikor kezdett valósággá válni, hogy meg fogja nyerni a Spartathlont?
– Olyan negyvenöt kilométernél. Az ellenfelem, akit lehagytam olyan ötvennél, már nem mozgott úgy, ahogy az elején. Olyan mozgással, energiaszinttel kell megtenni az első száz-százötven kilométert, mintha épp most indulnánk el. És én akkor úgy éreztem, hogy neki megerőltető a tempó, én viszont úgy voltam vele, ha tartom azt, amit előzetesen elterveztem, akkor ha még jönne is fel valaki, tudnék tempót váltani.
– Akkor maradt még ebben a futásban?
– Maradt még, de jó ez így!
Az NSO Tv-nek adott interjújából egyebek mellett kiderül az is, hogy Mórocza Andreának mi okozott nehézséget, mit jelent számára például a sportági legenda, Bogár János elismerése, de az is, mit tervez a jövőben.
Első helyen végzett élete első huszonnégy órás versenyén
Az aranyéremért ment – meg is szerezte a Szőlőskörön
