Jó eredményeket ért el, de csalódásként élte meg az idényt

– Szép eredményeket ért már el a hegyifutásban, de aszfalton is láthatjuk versenyezni. Mikor kezdte a futást és miért?
– Gyerekként alapnak számított, hogy futok, így a szüleim úgy gondolták, kipróbálhatnám versenysportként – mondta a Csupasportnak Juhász Patrik, aki nem olyan régen 2:08:07-es idővel első helyen ért célba a Garmin WTF Spartacus versenyen. – A triatlonnal kezdtem, majd maradt az atlétika. A szüleimmel sokat túráztam, de akkor eszembe sem jutott, hogy kipróbáljam a hegyifutást, azonban az élet máshogy hozta. Én sem tudom hogyan, de egyszer odakeveredtem egy hegyifutóversenyre, s egyből győztem a korosztályomban. Ezt követően maradtam ennél a sportnál, de mára aszfalton, síkon és pályán is futok.

– Annak idején hogyan növelte a távokat? 
– Az edzőim mutatták az irányt, de mindig a hosszabb távokat preferáltam. Pályán természetesen a három és öt kilométerrel kezdtem, majd jöttek az utcai tíz kilométeres versenyek, aztán a hegyekben átváltottam a terep-félmaratonira és a harminc kilométeresekre. Rendszeresen specifikus edzéseket végzek, a versenyeim pedig általában harminc kilométer körüliek, de sok mindent befolyásol, hogy éppen mire készülök. A felkészülést megváltoztathatja egy világbajnokság, egy Európa-bajnokság vagy egy válogatóverseny. 
 

– Az idén milyen eredményei vannak? 
– Tavaly sikerült megnyernem a negyedik hegyifutó országos bajnoki címemet, s az idei szezonra készülve extrém célokat tűztem ki magam elé. Aztán sajnos a felkészülésem nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, az egyetem, a munka és egyéb elfoglaltságaim mellett nem jutott annyi időm az edzésre, amennyi kellett volna. Ezek miatt nem jöttek a várt eredmények, azonban nem mondanám, hogy rosszul teljesítettem, csak többet vártam magamtól, túlságosan magasra tettem a lécet. Habár nem volt az, de magamban csalódásnak éltem meg… Szóval az idényem nem olyan kimagasló, mint az előzőek, de sok versenyt nyertem meg így is, azonban közbeszólt egy sérülés is, ami miatt kimaradt két hónap. A közelmúltbeli ifjúsági skyrunning-világbajnokság és a Garmin WTF Spartacus viszont remekül sikerült, úgy érzem, ezekkel lezártam egy rossz sorozatot. Illetve kiemelném még az idei walesi XTERRA-világbajnokságot, ahol sokáig én haladtam az első helyen, de elájultam, a pálya szélén vízzel locsoltak fel, s így botorkáltam be a célba. Tizennyolc kilométerig vezettem, ami hatalmas dolog, s ki tudja, mi lett volna, ha mindenféle probléma nélkül megyek végig… Azonban nem bosszankodom már miatta, csak előre nézek. 

– Akkor ennek szellemében: milyen céljai vannak a közeljövőt tekintve? 
– Kijutottam a Golden Trail World Series döntőjére, így a hétvégén Olaszországban versenyzek, ez lesz az idény utolsó megméretése. Aztán bejön a képbe egy új sport, a síalpin. A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetségtől jött a felkérés, hogy nézzem meg, milyen, próbáljam ki, így az ősszel új, izgalmas kihívás vár rám. Izgatott vagyok, kíváncsian várom, hogyan megy majd ez a sport.