Akinek a gólszerzés a mágikus drog – Moncz Attila publicisztikája

Elég szép sebességgel közelít a tízmilliós megtekintésszámhoz a YouTube-on a Flow Kingz nevű rapformáció Kygo jo című száma. Ami egy 2016-os mű esetében azért nem eget rengető, hiszen magyar előadótól láttunk hat hónap alatt 26 millió fölötti számot is. A tízmilliós határ ostromlása annak fényében meglepő, hogy augusztus előtt még egy nagyságrenddel kevesebben látták a több mint háromperces videót, azóta indult már-már robbanásszerű növekedésnek a nézettség. Ennyit jelentett, hogy Erling Haaland bemutatkozott, aztán elkezdett szárnyalni a Manchester Cityben.

Merthogy hat évvel ezelőtt két U17-es norvég válogatott haverjával, Erik Botheimmel és Erik Tobias Sandberggel (előbbi jelenleg a Salernitana, utóbbi pedig a Jerv profija) együtt ő alakította meg az együttest. Jó poénnak tűnt, de mivel Haaland kapcsán manapság az angol (bulvár)médiának minden érdekes és hírértékkel bír, a felvétel is újra előkerült, majd virálisan elkezdett terjedni. Ennyit tesz, ha egy támadó a világ egyik legjobb klubcsapatában az első 13 tétmérkőzésén 20 gólt szerez úgy, hogy közben sorra dönti a rekordokat. Neki mindössze öt találkozóra volt szüksége ahhoz, amit a Premier League 1992 óta íródó történetében mindössze öten (Les Ferdinand, Wayne Rooney, Didier Drogba, Ian Wright, Harry Kane) tudtak egyáltalán megtenni: egymást követő két bajnokin jutottak el mesterhármasig. Nála rövidebb idő alatt senki sem triplázott háromszor a PL-ben, a korábbi csúcstartó Michael Owennek 48 meccsre, illetve 18 hónapra volt ehhez szüksége, a 22 éves norvégnak nyolc összecsapásra, illetve nyolc hétre… De a legrövidebb idő leforgása alatti három mesterhármas összehozásához is minimum tíz meccs kellett eddig (Alan Shearer 1994 novembere és 1995 februárja között ért el hármat), ezt Haaland feleannyi idő alatt megoldotta (a negyedik, ötödik és nyolcadik bajnokiján is jött a „hattrick”).

És ezek csak kiragadottak a Haaland extráit összegző listáról. Arra lennék kíváncsi, mi járhat most annak a Chelsea-játékosmegfigyelőnek a fejében, aki úgy egy éve leírta, szkeptikus a norvég átigazolása kapcsán, mert Haaland nem igazán passzol a Premier League-be, hiszen itt sokkal kevesebb helye lesz, mint a Bundesligában. Ráadásul néhány, legalább ilyen nagy reményekkel érkező támadó (így Romelu Lukaku vagy Timo Werner) is csúnyán fejre állt az angol élvonalban, Werner esetében egyenesen „Bundesliga-adóról” beszéltek, mondván, ő fizette meg a színvonalbeli különbség árát. Haalandot nem érdekelte az egyébként sem létező Bundesliga-adó, ahogyan a vélt térnélküliség sem. Már csak azért sem, mert hiába nem akartak neki szabad területet engedni, a fizikumával és a sebességével megteremtette magának. Aki meg a Liverpool elleni Community Shield-mérkőzésen nyújtott első produkcióját követően megerősítve érezte magát a negatív véleményében, ideje, hogy elszámoljon a lelkiismeretével.

Ma ott tartunk, hogy Haaland átigazolását ennyi idő eltelte után is már korszakosnak minősítik, és azt várják, ugyanolyan meghatározó lesz a City számára, mint amilyen a 2018-as érkezése óta Virgil van Dijk a Liverpoolnak. Hogy nem csupán a játéktudásával tesz hozzá rengeteget együttese mindennapi életéhez, de például az aurájával is. A holland védő az elmúlt években minden lényeges trófeát (angol bajnoki cím és kupa, Ligakupa, Community Shield, BL, európai Szuperkupa, klubvilágbajnoki cím) megszerzett a Poollal, így a léc alapvetően magasan van. Bár ahogyan nézem, Haalandnak jelenleg nem létezik olyan „világcsúcsmagasság”, amelyről ne tudná elhinni, hogy képes átugrani.

„Bíztam benne, hogy sikerül beilleszkedni, de új országban, új városban, új társak között, új edzővel ezt sohasem lehet tudni. Néha több időre van szükség, de úgy érzem, nekem elég gyorsan ment. Otthon érzem magam, ez a legfontosabb. Olyan csapatba érkeztem, amely az előző bajnoki évadban egy híján száz gólt szerzett, nekem ilyen gárdában csak azt kell tennem, amihez a legjobban értek” – foglalta össze az első hónapjait Haaland. A gólok közé befértek olyan extrák, mint a BL-ben a Dortmundnak akrobatikus mozdulattal lőtt találata, de igazából a hatékonyság és a mennyiség a lenyűgöző. Az idény egy pontján átlagosan minden 13. labdaérintéséből (!) született gól, a Crystal Palace elleni tripláját például úgy hozta össze, hogy összesen 18 alkalommal volt nála a labda. Október közepén járt 15 bajnoki gólnál (az első osztályban 13 csapat, benne a Chelsea-vel és a Manchester Uniteddel összesen nem tart itt!), az előző két Premier League-sorozatban ezzel a Manchester City házi gólkirálya lett volna. Nem októberben, hanem a bajnokság zárásakor (Ilkay Gündogan 13, majd pedig Kevin De Bruyne 15 góllal diadalmaskodott). Rá tényleg igaz Alan Shearer, a PL gólrekordere azon mondása, mely szerint „...a gólszerzés olyan, mint a mágikus drog, ami nem ereszt”.

Hatványozottan igaz ez a Bajnokok Ligájára, amelyben az első 22 mérkőzésén a Salzburg, a Borussia Dortmund és a Manchester City mezében 28 gólig jutott. „Darabra” már most olyan játékosok vannak mögötte, mint Luis Suárez, Rivaldo vagy Luis Figo, gólátlagot tekintve pedig az elitliga Top50 góllövője közül mindenki. Nem csupán a BL 1992-es indulása óta, de a BEK első, 1955–1956-os kiírásától számítva. Haaland meccsenkénti gól­átlaga 1.27-es, az örökrangsor második helyén álló Gerd Mülleré 0.97-es (35 mérkőzés/34 gól), a harmadik Puskás Ferencé pedig 0.88-as (41/36). „Darabra” Cristiano Ronaldo 140-es csúcsa még messze van, de ha tartja az eszement tempóját, még 88 mérkőzés, és az is megvan a norvégnak. Ez úgy nyolc-kilenc idény (ha feltételezzük, hogy a City rendre eljut legalább a negyeddöntőig) – döbbenet, de alig 30 éves korára abszolút csúcstartó is lehet belőle az európai elitben.

„Természetesen a mellette játszók minősége segít neki a gólszerzésben, de amit művel, egyszer sem tanítottam neki. Ez veleszületett képessége” – dicsérte a Dortmundtól 60 millió eurós kivásárlási összege dacára áron alul megszerzett zsenijét Pep Guardiola. A spanyol edzőt is illik méltatni Haaland rakétázásá láttán (a Citynél eltöltött időszaka alatt egyetlen igazi centere volt, de a 173 centis Agüerót paraméterei miatt lehetetlen összehasonlítani a jó 20 centivel magasabb norvéggal), hiszen a korábban „majd valaki úgyis érkezik a kapu elé” stílust képes volt átalakítani a „Haaland biztosan ott lesz a kapu előtt” jellegűre, de azt sem szabad elhallgatni, hogy csatára is sokat tett az újabb szintlépésért.

Ivar Eggja személyében személyi asszisztenst foglalkoztat, aki mindent megteremt neki, hogy csak a labdarúgásra összpontosíthasson; Mario Pafundi, a City egyik edzője rengeteget dolgozik vele azért, hogy a sérülések elkerüljék (Dortmundban az előző évadban 16 meccset és 95 edzésnapot kellett kihagynia, Manchesterben egyelőre semmi sem múlik az egészségén); a perfekt angoljának köszönhetően nincsenek olyan nyelvi nehézségei, mint a hozzá hasonlóan nagy reményekkel érkező, liverpooli Darwin Núneznek. Ami pedig talán a legfurcsább: Cristiano Ronaldótól szerezve az inspirációt, alaposan átalakította az étrendjét. Előszeretettel fogyaszt marhaszívet és -májat, a meccsek előtt édesapja speciális lasagne-jára esküszik, csak vizet iszik, azt is egy bonyolult szűrőrendszeren áteresztve.

Fizikai paramétereiből (195 cm, 88 kg), remek anticipációs képességéből, intelligenciájából áll össze a legmodernebb kor támadó prototípusa. Aki ilyen magasan is lehet ilyen gyors, aki ilyen erőteljes felépítéssel is lehet ennyire ruganyos, aki ekkora testi erő mellett is örvendhet kiváló erőnlétnek. Aki képes elmenni Marbellába nyaralni, de ha az élet úgy hozza, hazamegy Brynébe, hogy dolgozzon a farmján.

Merthogy hat évvel ezelőtt két U17-es norvég válogatott haverjával, Erik Botheimmel és Erik Tobias Sandberggel (előbbi jelenleg a Salernitana, utóbbi pedig a Jerv profija) együtt ő alakította meg az együttest. Jó poénnak tűnt, de mivel Haaland kapcsán manapság az angol (bulvár)médiának minden érdekes és hírértékkel bír, a felvétel is újra előkerült, majd virálisan elkezdett terjedni. Ennyit tesz, ha egy támadó a világ egyik legjobb klubcsapatában az első 13 tétmérkőzésén 20 gólt szerez úgy, hogy közben sorra dönti a rekordokat. Neki mindössze öt találkozóra volt szüksége ahhoz, amit a Premier League 1992 óta íródó történetében mindössze öten (Les Ferdinand, Wayne Rooney, Didier Drogba, Ian Wright, Harry Kane) tudtak egyáltalán megtenni: egymást követő két bajnokin jutottak el mesterhármasig. Nála rövidebb idő alatt senki sem triplázott háromszor a PL-ben, a korábbi csúcstartó Michael Owennek 48 meccsre, illetve 18 hónapra volt ehhez szüksége, a 22 éves norvégnak nyolc összecsapásra, illetve nyolc hétre… De a legrövidebb idő leforgása alatti három mesterhármas összehozásához is minimum tíz meccs kellett eddig (Alan Shearer 1994 novembere és 1995 februárja között ért el hármat), ezt Haaland feleannyi idő alatt megoldotta (a negyedik, ötödik és nyolcadik bajnokiján is jött a „hattrick”).

És ezek csak kiragadottak a Haaland extráit összegző listáról. Arra lennék kíváncsi, mi járhat most annak a Chelsea-játékosmegfigyelőnek a fejében, aki úgy egy éve leírta, szkeptikus a norvég átigazolása kapcsán, mert Haaland nem igazán passzol a Premier League-be, hiszen itt sokkal kevesebb helye lesz, mint a Bundesligában. Ráadásul néhány, legalább ilyen nagy reményekkel érkező támadó (így Romelu Lukaku vagy Timo Werner) is csúnyán fejre állt az angol élvonalban, Werner esetében egyenesen „Bundesliga-adóról” beszéltek, mondván, ő fizette meg a színvonalbeli különbség árát. Haalandot nem érdekelte az egyébként sem létező Bundesliga-adó, ahogyan a vélt térnélküliség sem. Már csak azért sem, mert hiába nem akartak neki szabad területet engedni, a fizikumával és a sebességével megteremtette magának. Aki meg a Liverpool elleni Community Shield-mérkőzésen nyújtott első produkcióját követően megerősítve érezte magát a negatív véleményében, ideje, hogy elszámoljon a lelkiismeretével.

Ma ott tartunk, hogy Haaland átigazolását ennyi idő eltelte után is már korszakosnak minősítik, és azt várják, ugyanolyan meghatározó lesz a City számára, mint amilyen a 2018-as érkezése óta Virgil van Dijk a Liverpoolnak. Hogy nem csupán a játéktudásával tesz hozzá rengeteget együttese mindennapi életéhez, de például az aurájával is. A holland védő az elmúlt években minden lényeges trófeát (angol bajnoki cím és kupa, Ligakupa, Community Shield, BL, európai Szuperkupa, klubvilágbajnoki cím) megszerzett a Poollal, így a léc alapvetően magasan van. Bár ahogyan nézem, Haalandnak jelenleg nem létezik olyan „világcsúcsmagasság”, amelyről ne tudná elhinni, hogy képes átugrani.

„Bíztam benne, hogy sikerül beilleszkedni, de új országban, új városban, új társak között, új edzővel ezt sohasem lehet tudni. Néha több időre van szükség, de úgy érzem, nekem elég gyorsan ment. Otthon érzem magam, ez a legfontosabb. Olyan csapatba érkeztem, amely az előző bajnoki évadban egy híján száz gólt szerzett, nekem ilyen gárdában csak azt kell tennem, amihez a legjobban értek” – foglalta össze az első hónapjait Haaland. A gólok közé befértek olyan extrák, mint a BL-ben a Dortmundnak akrobatikus mozdulattal lőtt találata, de igazából a hatékonyság és a mennyiség a lenyűgöző. Az idény egy pontján átlagosan minden 13. labdaérintéséből (!) született gól, a Crystal Palace elleni tripláját például úgy hozta össze, hogy összesen 18 alkalommal volt nála a labda. Október közepén járt 15 bajnoki gólnál (az első osztályban 13 csapat, benne a Chelsea-vel és a Manchester Uniteddel összesen nem tart itt!), az előző két Premier League-sorozatban ezzel a Manchester City házi gólkirálya lett volna. Nem októberben, hanem a bajnokság zárásakor (Ilkay Gündogan 13, majd pedig Kevin De Bruyne 15 góllal diadalmaskodott). Rá tényleg igaz Alan Shearer, a PL gólrekordere azon mondása, mely szerint „...a gólszerzés olyan, mint a mágikus drog, ami nem ereszt”.

Hatványozottan igaz ez a Bajnokok Ligájára, amelyben az első 22 mérkőzésén a Salzburg, a Borussia Dortmund és a Manchester City mezében 28 gólig jutott. „Darabra” már most olyan játékosok vannak mögötte, mint Luis Suárez, Rivaldo vagy Luis Figo, gólátlagot tekintve pedig az elitliga Top50 góllövője közül mindenki. Nem csupán a BL 1992-es indulása óta, de a BEK első, 1955–1956-os kiírásától számítva. Haaland meccsenkénti gól­átlaga 1.27-es, az örökrangsor második helyén álló Gerd Mülleré 0.97-es (35 mérkőzés/34 gól), a harmadik Puskás Ferencé pedig 0.88-as (41/36). „Darabra” Cristiano Ronaldo 140-es csúcsa még messze van, de ha tartja az eszement tempóját, még 88 mérkőzés, és az is megvan a norvégnak. Ez úgy nyolc-kilenc idény (ha feltételezzük, hogy a City rendre eljut legalább a negyeddöntőig) – döbbenet, de alig 30 éves korára abszolút csúcstartó is lehet belőle az európai elitben.

„Természetesen a mellette játszók minősége segít neki a gólszerzésben, de amit művel, egyszer sem tanítottam neki. Ez veleszületett képessége” – dicsérte a Dortmundtól 60 millió eurós kivásárlási összege dacára áron alul megszerzett zsenijét Pep Guardiola. A spanyol edzőt is illik méltatni Haaland rakétázásá láttán (a Citynél eltöltött időszaka alatt egyetlen igazi centere volt, de a 173 centis Agüerót paraméterei miatt lehetetlen összehasonlítani a jó 20 centivel magasabb norvéggal), hiszen a korábban „majd valaki úgyis érkezik a kapu elé” stílust képes volt átalakítani a „Haaland biztosan ott lesz a kapu előtt” jellegűre, de azt sem szabad elhallgatni, hogy csatára is sokat tett az újabb szintlépésért.

Ivar Eggja személyében személyi asszisztenst foglalkoztat, aki mindent megteremt neki, hogy csak a labdarúgásra összpontosíthasson; Mario Pafundi, a City egyik edzője rengeteget dolgozik vele azért, hogy a sérülések elkerüljék (Dortmundban az előző évadban 16 meccset és 95 edzésnapot kellett kihagynia, Manchesterben egyelőre semmi sem múlik az egészségén); a perfekt angoljának köszönhetően nincsenek olyan nyelvi nehézségei, mint a hozzá hasonlóan nagy reményekkel érkező, liverpooli Darwin Núneznek. Ami pedig talán a legfurcsább: Cristiano Ronaldótól szerezve az inspirációt, alaposan átalakította az étrendjét. Előszeretettel fogyaszt marhaszívet és -májat, a meccsek előtt édesapja speciális lasagne-jára esküszik, csak vizet iszik, azt is egy bonyolult szűrőrendszeren áteresztve.

Fizikai paramétereiből (195 cm, 88 kg), remek anticipációs képességéből, intelligenciájából áll össze a legmodernebb kor támadó prototípusa. Aki ilyen magasan is lehet ilyen gyors, aki ilyen erőteljes felépítéssel is lehet ennyire ruganyos, aki ekkora testi erő mellett is örvendhet kiváló erőnlétnek. Aki képes elmenni Marbellába nyaralni, de ha az élet úgy hozza, hazamegy Brynébe, hogy dolgozzon a farmján.

Csak a futballpályán nem e világi ember. Még szerencse, hogy nem lett belőle rapper, mert abban túlságosan is e világi...