Vízilabda: ezüstösen csillogó évet zártak a női pólósok – évértékelő

A tokiói olimpiai bronzérem után a döntőket célozta meg a magyar női vízilabda-válogatott, három világversenyből kettőn pedig el is érte. Mindkétszer ezüstéremmel zártak a mieink, ezzel együtt igazán pazar évet tudhatnak maguk mögött. A következő feladat a döntők megnyerése, de a párizsi olimpiáig még bőven van idő ezt is gyakorolni.

Időrendben haladva és a presztízs miatt is a hazai rendezésű világbajnoksággal kell kezdeni, amelyen a csapat ugyan megbotlott a csoportkörben az olaszok ellen, mégis egészen a fináléig menetelt. Talán éppen az tett jót a mieinknek, hogy játszaniuk kellett a nyolc közé jutásért is, így nem estek ki a ritmusból… A negyeddöntőben az ausztrálokat a védekezéssel, az elődöntőben a hollandokat a támadójátékkal múlta felül Bíró Attila együttese, amely a fináléban olyan közel került az amerikaiakhoz, mint senki sem az elmúlt másfél évtizedben. A vége így is ezüstérem lett, de ezért is nagyon hálás volt a Hajós uszoda hatezer szurkolója – és direkt nem nézőt írtunk.

Az Európa-bajnokság ehhez képest nem sikerült jól, persze ennek külső okai is voltak amellett, hogy a vb-szereplés utáni eufória után nem tudott igazán felpörögni a társaság. Keszthelyi Rita pihentetése tervezve volt, Rybanska Natasa vállsérülése azonban korántsem, és az sem tett jót a válogatottnak, hogy több meghatározó játékos a koronavírus-fertőzés utóhatásaival küszködött, értsd, fizikailag gyenge volt, mint a harmat. Így is egyetlen meccsen múlt minden: ha a görögök elleni első találkozót nem veszíti el a csapat kétgólos előnyről, akkor lazán besétál a négy közé. Így viszont minden rangadóját elbukta, a végállomást a negyeddöntő jelentette, de azért becsületből az ötödik helyet behúzta a tartalékos válogatott. Gurisatti Gréta gólkirály lett, ezzel együtt tanulságból több akadt Splitben, mint örömből.

Maradt egy torna novemberre is, a világliga nyolcas döntőjében pedig ismét döntőt játszottak a mieink. Bíró Attila előre megmondta, apró kavicsokért nem indítja be a betonkeverőt… A fináléban a spanyolok csak szétlövésben voltak jobbak a magyar válogatottnál, amely így is bebizonyította, hogy az Eb-szereplés mindössze kisiklás volt. A megméretés Keszthelyi Rita pazar játéka, a némiképpen tartalékos amerikaiak legyőzése és a mindössze 16 éves Hajdú Kata vagány bemutatkozása miatt is emlékezetes. Az MVP-nek megválasztott Keszthelyi egyébként ezen a tornán már a spanyol Mataró játékosaként vett részt, rajta kívül Vályi Vanda csapott fel légiósnak válogatott vízilabdázóink közül, aki az olasz Padovát erősíti.

Idehaza a bajnoki döntő még az elmúlt években megszokott forgatókönyv szerint zajlott, az Euroligában negyedik helyezett UVSE legyőzte a LEN-kupa-ezüstérmes Dunaújvárost, ezzel sorozatban hetedik bajnoki címét nyerte meg. A nyáron azonban jelentős átrendeződés történt a mezőnyben. A ­BVSC-től tizenkét év után távozott Petrovics Mátyás vezetőedző, a rutinos játékosok sem maradtak a Szőnyi úton, Stieber Mercedesnek így új csapatot kell építenie. A zuglóiak ki is csúsztak a nagy négyesből, helyükre az egyre markánsabb Eger lépett be. A Dunaújváros meghatározó játékosokat veszített el, az UVSE pedig talizmánja, Keszthelyi nélkül folytatta. A Ferencváros ugyanakkor jelentősen megerősödött, decemberben meg is nyerte a Magyar Kupát az UVSE elleni fináléban, de a zöld-fehérek első trófeájához kellett a nyáron visszavonuló Tóth-Csabai Dóra reaktiválása is. A nemzetközi porondon meglepetésre a Dunaújváros még versenyben van a BL-ben, a többieknek maradt az Eurokupa.

Izgalmas év elé nézünk, mert idehaza a nagy négyesből bárki elkaphat bárkit, a nyáron pedig indul a harc az olimpiai kvótaszerzésért – a magyar válogatott az idén kétszer is nyomatékosította, mi a célja a kvalifikációs időszakban.