Nemzet Sportolója: Faragó Tamást jelölték új tagnak

Gyors ismétlés: a kitüntetésre azok a 60 év feletti, kimagasló eredményt elérő sportolók lehetnek jogosultak, akik a pályafutásuk befejezése után is meghatározó szerepet töltöttek be a magyar sportéletben, Faragó Tamásra pedig mindegyik kitétel igaz.

Bár a habitusán egyáltalán nem látszik, Montreal olimpiai bajnoka már 67 éves. Dicsőséglistája sportolóként rendkívül hosszú, példának okáért minden olimpiai éremből nyert egyet, amellett világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, és nem mellesleg kilencszeres magyar bajnok. Edzőnek sem volt éppen utolsó, a női válogatottat speciel 2001-ben Európa-bajnoki győzelemig, négy évvel később világbajnoki címig vezette. Sportvezetőként pedig még mindig aktív, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségi tagja és a női utánpótlás-válogatottak szakmai igazgatója – minden feltétel mellett ott a pipa.

Emellett a sportág egyik legszínesebb egyénisége, aki abban az időszakban vált világklasszissá, amikor a vízilabdát már nemcsak a medencék partján helyet foglaló nézők, hanem a televízió képernyőjén keresztül már gyakorlatilag mindenki követhette. Népszerűsége évtizedek óta töretlen, amit kétségkívül kiemelkedő tudása és a Montrealban tizenkét év szünet után megnyert, várva várt olimpiai bajnoki cím mellett annak is köszönhet, hogy lázadó stílusával valami mást képviselt, mint amit mindenki megszokott. Mindenről markáns véleménye van, és ezt nem is tartja magában, mondanivalóját a Nemzeti Sport állandó szakértőjeként is rendre megosztja olvasóinkkal, legutóbb a januári, budapesti Európa-bajnokság alatt tette mindezt. Emiatt persze az embereknek is határozott véleménye van róla, de nem ismerünk olyan sportági szereplőt a medencék környékén, aki ne a legnagyobb tisztelettel beszélne „Tonóról”.

Nem véletlen, hogy hiába van a sportágnak összesen tíz háromszoros olimpiai bajnoka, és ezek közül nyolc magyar, mégis a mindössze (szigorúan az említettekhez mérten) egyszeres győztes Faragó lett a Pólósok pólósa a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo közös szavazásának szakértő szakmai zsűrije szerint.

„Miután kilenc olimpiát nyerni egy csapatsportágban csak úgy lehetséges, hogy klasszisok sora nő fel az országban, közöttük a legjobbnak találtatni még úgy is megható, hogy a szavazás nyilvánvalóan szubjektív. De most fogjuk fel úgy, hogy a végeredmény objektív...” – mondta a rá jellemző módon a szavazás eredményhirdetésekor.

A most megkapott elismeréssel kapcsolatban korábban úgy fogalmazott, ő nagyon régóta a nemzet sportolójának érzi magát, és az igazán az a fontos neki, amit a vízilabda rajongói gondolnak róla. Ezzel együtt aligha bánja, hogy most már nem csak annak érzi magát, hanem valóban a Nemzet Sportolója. A választás után Faragó Tamás először a Nemzeti Sportnak nyilatkozott:

– Milyen gondolatok kavarognak Önben, mióta megtudta a hírt?
– Az első gondolatom az, hogy elmúltam hatvanéves... – mondta a Nemzeti Sportnak a Nemzet Sportolójának megválasztott Faragó Tamás a Magyar Vízilabda-szövetség közgyűlése előtt a Margitszigeten. – A második gondolatom az, hogy legalizálták azt, amit eddig is tudtam, miszerint a nemzet sportolója vagyok. Ez egy olyan megtisztelő cím, amit az ember nagyon értékel, főleg azok után, ahogyan felhívtak és közölték, hogy rám esett a választás.

– Mintha némi szomorúság is vegyülne az örömbe...
– Ez így van, hiszen a beválasztásom mégiscsak összefügg Gyurika halálával. A szavazókat valamilyen módon mégiscsak befolyásolta, hogy egy kilenc olimpiát nyert csapatsportágból illendő lenne valakit beválasztani, ez pedig én lettem. Szeretném megköszönni a címet, elsősorban a magyar vízilabdának – és természetesen magamnak.

– Megválasztották a Pólósok pólósának, a Nemzet Sportolójának, és végre nyári klubvízilabdát láthat a következő hetekben. Melyiknek örül a legjobban?
– Mindháromnak egyformán örülök. Kezdem a nyári vízilabdával, mert erről még nem beszéltem – most, mert amúgy húsz éve beszélek róla. Remélem, hogy a sportágat át tudjuk menteni a huszonegyedik századba. A vízilabda értéke elsősorban az, hogy esztétikus. Ha optimális körülmények között játsszák – napfény, kék víz, sárga labda – és a pólósok fókaként játszadoznak a labdával, akkor ennek nagyon magas esztétikai értéke van. Ezt mindenképpen a szemünk előtt kell tartani, ha azt szeretnénk, hogy érdekes sportágnak tartsák a vízilabdát.

– És az elismerések?
– Ahogyan már mondtam, minden választás szubjektív, de most mindkettő objektív volt.

Örülök Faragó Tamásnak, mert rendkívüli sportember – Schmitt